A+ A-

Erdő mélyén...

Már harmadik éve, hogy szinte mindenemet eladtam, felégettem magam mögött minden - szinte minden - hidat és az ország másik végébe költöztem. A Veszprémtől alig hét kilométernyire fekvő Recsek - hegyen vettem egy házhelynyi erdős területet. A telek meredek hegyoldalra fut fel, így ameddig szem ellát nem jár a kutya sem. A völgyből ilyenkor télen is csak a felfele kúszó füstcsík látszik a házból, így szinte sohasem kell attól tartanom, hogy valaki benéz pár szóra. Itt igazán magában lehet az ember fia. A gondos takarítás után kissé ijedten pillantottam az öreg ingaórára, de semmi gond nem vagyok még elkésve, évek óta nem látott kedves barátomat várom Békés megyéből, mivel csak többszöri átszállással lehet eljutni Veszprémig, megígértem neki, hogy elé megyek a vasútállomásra, hogy ne kelljen a buszállomáson fagyoskodnia. A terepjáró kissé köhögve indult a csikorgó hidegben, de a meredek emelkedőtől, majd az állandó motorfékkel gurulástól percek alatt jó meleg lett a tágas fülkében.
Már elhagytuk a várost, amikor egyszerre szólaltunk meg egymásra nézve: - Még mindig nem jársz senkivel?
Gondolatnyi szünet után nagyot nevettünk, majd heves fejcsóválással válaszoltunk, nehogy egymás szavába vágjunk. Ancsa átmelegedve az autó intenzív fűtésétől meglazította combközépig érő bundáját karcsú derekához szorító övét, kigombolta, majd nehézkesen kibújt belőle és a hátsó ülésre rakott utazótáskájára dobta, mély sóhajjal elfészkelődött a hegyi útra kanyarodó autó ülésén és kéjes pillantással nyugtázta formás melleit, feszes hasát, mini bőrszoknyája alól kikandikáló fekete csipke - bugyiját kémlelő tekintetemet. Macska módjára nagyot nyújtózott, majd mintha akaratlanul tenné, elernyedő kezét ölembe ejtve úgy húzta azt vissza, hogy végigsimított a farmer alatt duzzadásnak indult szerszámomon. Lesütött szemében pajzán csillogást véltem felfedezni, így visszahúzott kezéért nyúltam és a sliccemre tettem, úgy hogy érezze duzzanatom apró rándulásait, egyre növekvő nyomását. Közben megérkeztünk a házhoz, melynek tájolása miatt a garázs egy keskeny, sziklába vájt hágó szerű átjárón keresztül közelíthető meg és a hegy meredekségét kihasználva a tetőtérbe került. Innét a lakószintre széles csigalépcsőn keresztül lehet lemenni, onnét tovább a galériás nappaliba meredek egyenes lépcső vezet. A nappalit a völgytől hatalmas üvegfal választja el, ami a teraszra nyíló panoráma ajtóval zárul. A nappali hátsó falát szinte betölti a hatalmas kandalló, melyben most is izzik a távozáskor rárakott tölgyfa derék. Ancsa végigheveredett a kandalló elé terített medvebőrön és felém nyújtotta hosszú, formás karját, maga mellé húzott, nyelvét számba csúsztatva, finoman szétfeszítette fogsoromat és kutatva indult megkeresni nyelvemet. Hosszú idő telt el mióta nem találkoztunk, lassan újra hozzá kell szoknom, hogy hús - vér nőt tartok karjaimban. Barátságunkat, mely már több mint tíz éve töretlen, ezek az együtt töltött szabadságok, nyaralások, síelések és az azokat tarkító erotikával telt együttlétek teszik egyre stabilabbá. Az elmúlt három év rendkívül nehezen telt, de mindkettőnk élete nagy változáson ment keresztül így nem tudtuk összehangolni időnket, és lehetőségeinket.
Most azonban itt van, itt tartom őt karjaimban kedveseket duruzsolva fülébe és élvezni fogai apró tépdeső harapásait fülemen, mellbimbómon, hasamon,... Jajaaajjj Igen ott még...méég, imádom, ha a heréimet szopogatod, héé csiklandozza a hajad a makkomat...ez az szívjad, szívjad, isteni finom vagy. Gyere, helyezkedj négykézlábra, úgy, húzd magad alá a térdeidet, hogy jól kigömbölyödjön a feneked és jó mélyen be tudjak nyalni, így, nagyon jó. Mit szólnál, ha most megkeresném puncid legérzékenyebb pontját? Lassan dugom be a mutató ujjamat miután jól benyálaztam, így, most lassan körbe fordítom és végig masszírozom ezt a feszes, bordás alagutat, minden kis borda mélyén kutatva azt a pontot melyet ha megtalálok tudom, hogy nem tudsz tovább ebben a helyzetben maradni, no ugye mondtam, szétesel mihelyt hozzá érek, hogy gondolod, hogy máris beléd hatoljak, nem, nem még előtte körbe nyalogatom a babszemnyire duzzadt csiklódat. Úgy érzem eljött az ideje, hogy beengedjem a lompost a barlangjába, hogy körülnézzen a rég elhagyott otthonban. Lassan, csak lassan, ne légy mohó, előbb csak a makkomat adom neked, most kiveszem, majd újra visszaadom, most megint elveszem, ne szűkölj már mindjárt fel foglak nyársalni, csak még várj, ó te beste, mi volt ez a hirtelen csípőrándítás, amitől bekaptad tövig. Ez az engedetlenség bosszúért kiállt! Most, hogy már alig pár lökés kellene, hogy elmenj, elveszem a farkamat, ne nézz rám ily szemrehányón, ne merj a csiklódhoz nyúlni! Nem, nem kínozlak, csak még nem jött el a kielégülés ideje, hosszú még az éjszaka. Nyújtsd ki a lábaidat, úgy. A két bokádra egy - egy bőrpántot csatolok, közéjük pedig egy méteres vasrudat kapcsolok kicsiny karabínerekkel, hogy a lábaidat ne tudd összezárni.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.88 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 Squito 2003. 03. 13. csütörtök 15:33
Egész jó, csak találnék ilyen barátnőt, az lenne maga a mennyország...
#4 Granum 2003. 02. 1. szombat 16:36
Ez egy nagyon korrerkt tortenet. Hyper, ebben semmi sado nem volt, ezt a dolgot elojateknak hivjak, es ha van egy kis fantaziad, nagyon valtozatosa lehet tenni. Es hidd el, Ancsanak igy meg jobb...
#3 Ippie 2002. 06. 30. vasárnap 23:07
De még mennyire! Én is tudnám élvezni
#2 HYPERSPACE 2002. 03. 23. szombat 22:25
És EZT Ancsa ÉLVEZI???
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?