Világok találkozása 1. rész

Szavazás átlaga: 8.59 pont (54 szavazat)
Megjelenés: 2016. április 28.
Hossz: 44 568 karakter
Elolvasva: 984 alkalommal
Utálom ezt a sznob világot. A szüleim jogászok és természetesen tőlem is elvárják, hogy ezt a hivatást gyakoroljam. Amikor még fiatalabb voltam, örömmel teljesítettem az irányomban támasztott elvárásaikat, vettem részt a fényes, gyémántoktól csillogó, de sznobságtól bűzlő partikon, ismerkedtem össze mások menthetetlenül idióta gyerekeivel, lehetőleg fiaival, hogy aztán később esetleg a nagy reményeknek eleget téve valakivel véglegesen is összehozzon a sors. Testvérem nem volt, így aztán egyedül vergődtem keresztül a szabályoktól és etikettől agyontűzdelt társasági eseményeken. A barátnőim – amennyire annak lehet nevezni az érdekkapcsolatok miatt érdekbarátságokat – sosem értették mi a bajom, így egy idő után felhagytam azzal a vágyálmommal, hogy megváltoztassam, ha legalább egy kicsit is a körülöttem forgó világot.

Magániskolába jártam, így esélyem sem volt „normális” emberekkel találkozni, partizni meg végképp nem engedtek el, legalábbis 18 éves koromig. Akkor is csak a város legsznobabb helyére, ahol csak és kizárólag a krémek krémje, de lehetőleg annak fiai gondolták úgy, hogy amit művelnek az a szórakozás. Hamar felhagytam ezeknek a helyeknek a látogatásával is, mert mérhetetlenül idegesített az a fennkölt önimádat és az egótól ropogósra vasalt öltöny és szövetgatya mennyiség, amivel itt találkoztam. Hogy arról ne is beszéljek, hogy mennyire sokan voltak humortalan tökkelütöttek és mennyire nem találtam senkit, akivel nem csak a legújabb telefondivatról vagy legmenőbb autóról lehetett fecsegni – ha csaj volt, persze jött a műköröm és a Gucci –, az egymást túllicitáló nyaralási célpontokról és túlzásba vitt „Hogy keféltem magam ezzel és ezzel ” történetekről nem is beszélve.

Szüleim persze azt hitték jó kislány vagyok és mindig is figyeltem arra, hogy nehogy megrengessem őket ebben a hitükben. Otthon is mindig szép ápoltan, rendezetten jelentem meg előttük, a szobámra és a stílusomra még akkor sem lehetett kifogást találni, ha éppen lázgörcsben fetrengtem, bár ennek a látszatnak a megőrzésében nagyban segített az is, hogy munkájukból kifolyólag elég sokat voltak távol. Szerencsére. Szerettem őket, hiszem a szüleim, de nem titkolhattam, hogy nagyon jól esett volna egy kötetlenebb, lazább hangulat otthon, hogy az öleléseket ne csak szertartásból, a megfelelő helyen és pillanatban kapjam meg, hanem szívből.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 21 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.59 pont (54 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
cscsu50
2018. május 4. 06:57
#14
remek írás
1
a
A57L
2016. május 19. 04:04
#13
Komoly és nagyon jó történet.10P
1
Ulysses
2016. május 5. 21:40
#12
Kedves olvasótársaim! Tegnap elfelejtettem hozzáfűzni egy gondolatot a korábbi hozzászólásokhoz.
Gyuri0926 és Alexhun is "beszólt" a sztori főszereplőjének-mesélőjének. Mert teljesen elhitték, hogy a valóságban is ilyen. Hát ezt nevezem én jó sztorinak, remek írónak! Aki képes érzelmeket kiváltani az olvasókból. A reklamálókban fel sem vetődött, hogy egy kitalált emberhez szólnak. Ennyire átjött a sorokból a női karakter elevensége. Magyarázzam? Aki elsőre megértette, annak úgysem kell...
1
Ulysses
2016. május 4. 20:44
#11
Nagyon jó írás! Jó az alapötlet, kellő drámaisággal fogalmazta meg a szerző. Olyan elgondolkodtató. A szereplők elevenek. Első próbálkozásnak egészen kiváló a hibáival együtt. Nagy pozitívum, hogy a lelki oldallal is foglalkozol, ettől még hihetőbb lesz a sztori.
1
forgacspal
2016. május 4. 14:44
#10
Az eleje tényleg egy kicsit sok, de lehet így tudjuk elképzelni pontosan a lelki világát. Nekem tetszett
1
A
AlexHun
2016. május 4. 10:27
#9
Szerintem elég lett volna onnan kezdeni, hogy a srác megakadályozza, hogy eltaknyoljon. Az elejére tényleg nem kellett volna az a pár ezer karakter, amiben azt ecseteli, hogy mennyire "szenved" attól az életmódtól, amit a szülei a feneke alá tolnak. Ebben az esetben Gyuri0926-tal értek egyet. Majd ha lesz két percem, akkor sajnálni fogom "szegényt"... Ja, NEM! NEM fogom sajnálni, amiért "nyűgnek" érzi, hogy a szülei mindent alátolnak...
1
f
feherfabia
2016. április 29. 06:04
#8
Nagyon szép!
1
p
papi
2016. április 28. 22:30
#7
Egész jó
1
sunyilo
2016. április 28. 20:48
#6
Hű, ez nagyon tetszett...
1
vakon53
2016. április 28. 16:04
#5
Mi a feleségemmel 10 pontotadunk.
1
Andreas6
2016. április 28. 12:56
#4
Gyurika, elkaptad a lényeget! Hogy lehet, hogy ebből a fergetegesen jó írásból csak ez jött le neked? Én meg azt nem értem, hogyan lehet rá 10 pontnál kevesebbet adni? Egyszerűen tökéletes!
1
veteran
2016. április 28. 11:01
#3
Talán létezik ilyen érzelem is.Szép és jó.
1
gyuri0926
2016. április 28. 07:38
#2
Nagyon sajnállak , a szar anyagi helyzetedért
1
T
Törté-Net
2016. április 28. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1