A+ A-

Mindent a családomért tettem! 2. rész

Ezt az írást azoknak ajánlom, akik értékelik a kissé lassú, elbeszélős történeteket.
Hétfőtől minden úgy ment tovább, mint előtte, azzal a különbséggel, hogy Icával hivatalosan is tegeződtem. Gyötrelmes napok voltak ezek számomra, különösen úgy, hogy Icán semmi nem látszott. Én tényleg csak egy futó kaland voltam neki. Ha tudta is, nem érdekelte, hogy nekem ő a nagybetűs NŐ.
A gyámügyi osztály november végén kapott valami helyszíni bejárást igénylő feladatot, amiről egy hét után kiderült, esély sincs rá, hogy a megadott határidőig, december 31-ig elkészüljenek vele. A VB titkár úgy döntött, hogy minden osztály 2-4 fővel beszáll a feladatba és akkor meglesz időben a munka. Tőlünk Ica és Kati ment. A város peremvidékét kapták, ezért a hivatali NIVA-val vitték őket az úttalan utakon, hegyekben és dűlőkben. A feladatok felénél jártak, amikor a sofőr megbetegedett. Az látszott jó megoldásnak, ha én szállok be a feladatba, mert egyrészt volt jogsim, másrészt mert mégiscsak egy férfi birkózzon a NIVA kormányával, ne egy nő. Kati a továbbiakban a hivatalban marad és Icával ketten jártuk a területet. Észrevettem, hogy viszonylag sok egymáshoz közeli cím van, ezért javasoltam, hogy ne ketten menjünk egy-egy címre, hanem egyedül dolgozzunk, így hamar végzünk. És valóban, csütörtökre már végeztünk is mindennel. A nap végén Icát hazavittem, de megbeszéltük, hogy másnap ugyanúgy kimegyünk terepre, mintha lenne még munka, mert elmegyünk a “hegyükre” - ahogy felénk nevezik a kiskerteket - és hozunk onnan zöldséget, sárgarépát, krumplit, meg ilyesmiket.
- Meg hát kicsit ránézek a férjemre is. - tette hozzá a végén. Ezt nem értettem…
Másnap reggel Ica nagyon feldobódott volt, szinte repült a boldogságtól.
- Nagymama lettem! - mosolygott rám. - Na, menjünk, elmondom a Bélának is, hogy nagypapa lett.
Nem is tudtam, hogy van gyerekük; pontosabban semmi ilyesmit nem tudtam róluk. Út közben elmesélte, hogy a férje öt éve nyugdíjba ment a katonaságtól és már harmadik éve kint él a hegyen és csak néha jön haza. Amúgy a szomszéddal szokott küldeni ezt-azt, mert ő a hegyen is szomszéd. A lányuk meg Ausztráliában él és ikreket szült - egy fiú és egy lány lett náluk. Azt is megtudtam, hogy egy olasz fiúhoz ment hozzá, akivel aztán kiköltöztek Ausztráliában, mert a srác valami nagy ültetvényt fog majd megörökölni.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.27 pont (86 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 A57L 2016. 05. 14. szombat 06:44
Jó és szép munka.
#10 cscsu50 2016. 04. 27. szerda 23:07
jöhet a folytatás
#9 sunyilo 2016. 04. 27. szerda 19:20
Ez szépirodalom, öcsém. Folytasd ezt is és írj még, érdemes.
#8 papi 2016. 04. 27. szerda 17:59
Nagyon jó, várom a folytatást.
#7 vakon53 2016. 04. 27. szerda 14:21
Szépenkérünk a feleségemmel hogy folytazsd.
#6 cvirag 2016. 04. 27. szerda 13:34
Nagyon szép történet.
#5 listike 2016. 04. 27. szerda 10:01
Az egyik legszebb írés. Ha lehet, folytatsd.
#4 veteran 2016. 04. 27. szerda 09:29
GRATULÁLOK, remek.
#3 Andreas6 2016. 04. 27. szerda 06:23
Gratulálok! Irodalmi színvonalon írsz, élvezet volt elolvasni.
#2 HamariBerkenye 2016. 04. 27. szerda 06:21
Folytasd!!!
#1 Törté-Net 2016. 04. 27. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?