A+ A-

Mindent a családomért tettem! 1. rész

Ezt az írást azoknak ajánlom, akik értékelik a kissé lassú, elbeszélős történeteket.
Valahogy érdekesen alakult az életem, mert sosem terveztem, csak megéltem az eseményeket. Van, aki szerint ez a sodródás, de ha egy erős áramlású folyóba esel, felesleges visszafelé úszni; ki kell használni a lendületét.
Az általánosból gimibe bekerültem ugyan, de inkább csak egy gyenge négyes tanuló voltam, ez pedig a nyolcvanas éves elején sem jelentett sok jót a felvételinél. Le is maradtam egy, vagy két ponttal, már nem emlékszem. Apám tombolt, hogy ő bizony egy percig sem fog eltartani, így anyám elvitt a Tanácsra, mert ott volt valami ismerőse, hogy tud-e munkát a városban. Hát pont ott, a pénzügyi osztályon akadt egy hely, amihez érettségi kellett. A munka maga volt a megtestesült unalom, de a kollégák jók voltak. Akkoriban még ment a munkahelyi névnapozás, bulizás. Szeptember elején kezdtem dolgozni, ami azt jelentette, hogy valami államigazgatási ismeretekkel kapcsolatos tanfolyamot kellett abszolválnom, hogy maradhassak. Ezt minden évben novemberben szokták megtartani Balatonföldváron valami hotel-szerű épületben, ami ősztől tavaszig ilyen, oktatási célokat szolgált. Tőlünk ketten mentünk, akiknek ez a képzettsége még nem volt meg. Én, a kezdő és Irénke néni, aki már egyáltalán nem volt kezdőnek mondható, sőt, még fiatalnak sem. Nálam bizony egy harmincassal több volt. Ő valahogy mindig kimaradt, mert inkább küldtek kezdőt, vagy GYES-ről visszajövő anyukát. Most már nem volt semmi indok, neki is menni kellett okosodni. Egy egész hetet szántak erre a szervezők. Ne feledjük, akkoriban még nem volt ez a költséghatékony szemlélet és megadták a módját a képzéseknek. Hétfő reggel jött értünk a hivatali kocsi és vitt Földvárra. Mi az elsők között érkeztünk, mert nem kellett messzire mennünk. Szépen, kulturáltan ki is osztották a szobákat. Ügyeltek a kényelmünkre és mindenki kapott egy-egy kétágyas szobát. Bepakoltunk és a 10 órás kezdésig volt még bőven időnk, ezért úgy döntöttünk, sétálunk egyet a környéken. Mire fél tíz magasságában visszaértünk, már javában állt a bál! Mint utólag kiderült, véletlenül két turnusnak is ugyan azt az időpontot adták meg, ami azt eredményezte, hogy pont kétszer annyian lettünk, mint tervezték. Vissza nem lehetett küldeni senkit, hiszen sokan igen messziről érkeztek. Ment a keverés-kavarás, hogy miként osszák el az embereket.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.21 pont (117 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 Andreas6 2017. 10. 22. vasárnap 17:00
Kivancsigi: Amióta ez tetszik neki, és így kéri.
#14 kivancsigi 2017. 08. 26. szombat 16:27
Irénkét mióta becézik Icának?
#13 A57L 2016. 05. 16. hétfő 06:06
Nagyon szép és jó írás.
#12 levim 2016. 05. 10. kedd 09:34
Lényegében kitaláció az egész. Egyszer voltam Földváron képzésen, de akkor sem történt semmi. Remélem nem vagyok illúzió romboló. smile
#11 RAVETRAIN 2016. 05. 3. kedd 23:41
Hát aki ilyet ír, annak gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ez a legjobb történet, amit valaha olvastam!
Ebben csak az a hiba, hogy nem velem történt.
Ja az meg a másik, ha -bár kétlem, hogy ez akár csak részben- kitaláció, akkor meg pláne respect!
10 p
#10 Ulysses 2016. 05. 3. kedd 21:17
Bizony jó történet lett, megérdemelten kapott ilyen magas pontszámot.
Az a bizonyos életszagúság emeli ki az itteni átlagból. Elevenek, hihetőek a szereplők. Ráadásul nekem bejön a hosszabb felvezetés. El fogom olvasni a többi részét is.
#9 mif23 2016. 04. 17. vasárnap 14:43
Jó kis továbbképzések lehettek akkoriban.
#8 papi 2016. 04. 16. szombat 20:41
Nagyon jó írás, várom a folytatást.
#7 listike 2016. 04. 16. szombat 11:24
Nagyon tetszett, várom a folytatást.
#6 cvirag 2016. 04. 15. péntek 23:03
Klassz.
#5 sunyilo 2016. 04. 15. péntek 22:12
Elsőrangú történet.
#4 veteran 2016. 04. 15. péntek 08:16
Remek.Sokk ilyen est megtörtént ott,és még néhány Balaton parti képző központban,pl. kenesén, stb.
#3 hairy_pussy 2016. 04. 15. péntek 06:06
Nagyon jó történet. Földvár a kedvencem nekem is . 10p
#2 Olvasó 2016. 04. 15. péntek 00:36
Tetszett. smile Nem lesz továbbképzés Okoska vonalon? nyes
#1 Törté-Net 2016. 04. 15. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?