A+ A-

Egy peches nap

Peches napom volt. Már negyedik órája zötykölődtem a gyorsnak kikiáltott vonat, működésképtelen légkondival közlekedő első osztályú fülkéjében, valahol a szerelvény utolsó kocsiban. Budapest impozáns városa mindig lenyűgözött, és még az apró bosszúságok sem tudták elrontani a napomat. A késő délutáni órák ellenére rengeteg látnivaló akadt. Alig győztem kapkodni a fejem a csinos kis fruskák és az érett, a nőiesség minden csínját- bínját bevető hölgyek tömegében. Tetszett a nyüzsgés. Mi tagadás, sokukat szívesen elkísértem volna a világ végére is akár egy kis flört kedvéért. Aznap viszont nem ilyen napom volt. Kezdődött azzal, hogy az állásinterjúra késve érkeztem. Aztán ott volt még a kánikula, az egész napos döglesztő forrósággal. A Keleti egyik büféjében meg olyan dobozos sört kaptam, amin a nyitóra ragasztott papírcimke alatt holmi tetvek élték vígan a tyúkszaros kis életüket. Hát persze, hogy reklamáltam. A plusz protein viszont megfeküdte a gyomromat, és már a cseredarab sem esett olyan jól, mint amennyire a szomjúságom kívánta a hideg sör kellemesen bódító hatását. Aztán jött a vonat. Bezsúfolódtunk egy fülkébe, és kifogtam egy idősebb hölgyet, aki méltán nevezhetett volna a szájjártatás világbajnoki címére. Egyébként aranyos volt, de a folyamatos duma egy idő után kezdett az idegeimre menni, szívesebben aludtam volna át a hosszú utat. Persze ha már peches napom volt, akkor miért ne lehetett volna még rosszabb. Hogy tört volna el a keze annak, aki olyan ülést tervezett, ahol a fejemet a fejtámla előrébb kényszerítette, mint a hátamat. Na ebben a testhelyzetben sem tudtam volna kellemesen szundíkálni, így maradt a mamika kissé unalmas, de azért barátságos társasága.
Már az is jól esett, amikor a végállomástól ötven kilométerre kiürült a fülke, megszabadultam az útitársaktól, és féloldalt fordulva becsuktam a szemem, hogy némi nosztalgiával gondoljak vissza az aznapi interjúra. Nagyon bíztam benne. Érzésem szerint ez az egy legalább sikerült aznap, ha más nem is. A fülke magányában már kezdtem élvezni az utazást. Közömbösem figyeltem a vonat zakatolását, és lekapcsolva a fülke világítását a lehúzott ablak mellett megkönnyebbülve szívtam magamba a felfrissülő levegőt. Odakinn már sötét volt. Csak az állomásokon áthaladva lehetett megállapítani, vajon éppen hol is járunk, de teljes nyugalomban ültem, mert úgyis csak a végállomáson kellett leszállnom.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.31 pont (74 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 genius33 2016. 04. 17. vasárnap 13:32
Nagyon szép smile
#11 Pavlov 2016. 04. 15. péntek 22:00
Nagyon tetszett az őszinte hangvétel és a szép fogalmazás. Remek sztori! Csak így tovább!
#10 cscsu50 2016. 04. 13. szerda 18:59
Gratulálok,nagyon jó történet.
#9 sunyilo 2016. 04. 12. kedd 21:18
Nagyon jó történet.
#8 papi 2016. 04. 12. kedd 09:53
Nagyon tetszett.
#7 feherfabia 2016. 04. 12. kedd 05:40
Nagyon szép!
#6 Andreas6 2016. 04. 11. hétfő 22:56
Gratulálok, tökéletes írás. 10 pont ment.
#5 RAVETRAIN 2016. 04. 11. hétfő 19:33
Bár legalább csak nyugdíjas koromra, de fölérnék a te szintedre!
Mondanom sem kell, 10p!
Gondolom már meg sem lepődsz rajta. Természetesen mindegyik történeted
10-es, de nekem ez a történeted tetszett a legjobban.
#4 listike 2016. 04. 11. hétfő 10:55
Nagyon szeretem a hosszú lélgzetű történeteket. A Te írásaid a csúcsok.
#3 A57L 2016. 04. 11. hétfő 05:20
Jól megírt történet.
#2 veteran 2016. 04. 11. hétfő 05:19
Nagyonszép történet, aktus nélkül is.
#1 Törté-Net 2016. 04. 11. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?