Az én Vénuszom

Szavazás átlaga: 6.21 pont (34 szavazat)
Megjelenés: 2016. április 6.
Hossz: 9 056 karakter
Elolvasva: 515 alkalommal
– Mi a legszebb emléked gyerekkorodból? – kérdezte tőlem a lány, amikor egy percre abbahagytam nyakának csókolgatását.
Leheltem még egy utolsó puszit a füle alá, aztán kellemeset sóhajtva hanyatt fordultam. A karom átbújtattam a tarkója alatt, ő pedig, dorombolva, mint egy kismacska, odafészkelte magát a mellkasomra. Éreztem arca puhaságát és melegét. Az illata olyan volt, akár egy sós lagúnáé, mielőtt lecsap rá a vihar. Fájón idézte vissza a tengert, amelyet csak nagyon régen, és talán csak álmaimban láttam.
– Folyó mellett nőttem fel – mondtam.
– Tudom.
– Jó barátaim voltak. Sok emlékem van. Többnyire szépek.
– De mi a legszebb közülük?
Még szorosabban öleltem őt magamhoz. Annyira fiatal, annyira kedves volt. Vajon megérti-e, hogy legszebb emlék, mint olyan, nem létezik? És ha létezik is, legtöbbször valami teljesen jelentéktelen dolog, amelyről baljós lenne elmagyarázni, miért vetül annyira vakító fénnyel lelkünk falára.
Megérti majd, gondoltam aztán. Nem vele van a baj. Te öregszel.
Elmosolyodtam, és még szorosabban öleltem magamhoz. Kezem végigfutott a hátán, le egészen feszes popsijáig. Istenem, micsoda illata volt. Elkapott az a gyönyörűséges és mégis nyugtalanító érzés, amely nagyon régen nem: nem tudtam betelni a lánnyal. Csókolhattam ajkát, nyakát, az egész testét, beléhatolhattam, szoríthattuk egymást, mint fuldoklók egymást a vízben, és nagyszerű volt, de mégis kevésnek éreztem, többet akartam, többet még...

Kezemet hamvas kis mellére tettem, és a fülébe suttogtam:
– Szombat volt. Nem kellett menni iskolába.
Mosolygott, bólintott, apró tappancsait az enyémhez dugta. Benne volt a mosolyában, hogy tudja, miről beszélek. Hiszen nem régen nőtt ki az iskolás korból.
– Más szombatokon a délelőttöt rendszerint az ágyban töltöttem, ám azon a reggelen valamiért kivetett az ágy. Egy érzés, hogy ébredni kell, és látni. Mert a világ szép.
Hallgattam egy sort.
– Ősz volt, szeptember eleje, vagy vége talán. Az ablakon keresztül láttam, mennyire vakítóan kék az ég. A szobámat betöltötték a fény arany pászmái. Gyorsan kipattantam az ágyból, és felöltöztem. A szüleim még aludtak, én pedig nekiindultam a folyónak. A Dunának.
– Kár, hogy ahol én lakom, nincsen folyó – mondta a lány bánatosan.
Megsimogattam az arcát.
– Elviszlek majd oda, ahol van. Megmutatok neked mindent. Ahol felnőttem, ahol éltem...

Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 5 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6.21 pont (34 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Andreas6
2018. január 9. 07:26
#6
Szép volt. Köszönöm!
1
sunyilo
2016. április 6. 21:47
#5
Az ötlet jó, és elég jól megírtad.
1
p
papi
2016. április 6. 10:37
#4
Nem rossz.
1
l
listike
2016. április 6. 07:01
#3
elmegy egynek.
1
a
A57L
2016. április 6. 04:30
#2
Szép elbeszélés.
1
T
Törté-Net
2016. április 6. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1