A látogató

Éjfélt ütött az óra, csak vészvilágítás volt a kórteremben ahol feküdtem, és már mindenki bőszen húzta a lóbőrt körülöttem, mindenfelől csak halk horkantások. Talán nekem is kérnem kellett volna abból az altatóból, de bíztam a fájdalomcsillapítók áldásos hatásában és a kimerültségben. Mondanom sem kell, hogy a következő események minden ez irányú gondolataimat a semmivé foszlatták. Meghallottam ugyanis a lift, semmivel sem összetéveszthető csilingelését, ahogy az emeletre érkezett.

– Ki lehet az ilyen későn? Váltás van a nővéreknél? Az nem lehet. Ilyenkor már csak nem engednek be senkit.. – tanakodtam magamban.

Tekintetem a bejáratra szegeződött, ahol jóval világosabb volt mint a kórteremben, miután meghallottam a jellegzetes magassarkú kopogását.

– Ideje alvást színlelni, ki tudja mi fog ebből kisülni.. – Az arcomat az ajtó felé fordítva hunytam le a szemem, de azért egy kis résen lazán nyomon tudtam követni az eseményeket. Hirtelen kilépett egy alak a fényből és megállt az ajtóban vállszéles terpeszben. Arcát és teste elülső felét természetesen láthatatlanná tette a kintről érkező nagyobb fény, de az alakja így is ragyogóan kivehető volt. Ismerős magasság, haj, és test.. Hmm, ezt nézzük csak meg tüzetesebben.. Volt rá időm, hisz láthatóan keresett valakit, és nagyon lassan forgatta a fejét, a termet pásztázva.

Tetőtől talpig hófehérben volt, mint a nővérkék általában, mégis másképp. A magassarkú eleve kizárta nővéri mivoltát, hisz sose vennének fel ilyen dögös és egyben kényelmetlen cipőt, de ettől még bejött a látvány. Ahogy haladtam felfelé formás lábain, nem lehetett nem észrevenni a szexis combfixet, amit könnyen felismerhetővé tett az arcpirítóan rövid nővér ruha, ami a hátulról érkező fény hatására többet mutatott még annál is, mint ami tervben lehetett. Minél tovább néztem, annál ismerősebbek voltak a vonalak, az idomok, a forma, a mozdulatok..

– Uram atyám! De hisz ez te vagy és hozzám jöttél! – Láthatóan te is észrevettél, mert amióta felém fordultál, már nem is érdekelt semmi más. Színpadias mozdulatokkal kigomboltad a ruhácskád elején a gombokat, de csak a felső kettőt és a legalsót. Hmm.. Próbáltam legyűrni az izgatottságom, nehogy máris elszúrjam a meglepetésedet, így inkább tovább színleltem az alvást.. lássuk mit hozol ki a dologból. Fogadok szépen kellett tejelned az éjszakás nővérnek, hogy egyáltalán beengedjen.