A+ A-

Egy párkapcsolat margójára 1. rész

Először a kocsiból figyeltelek titeket. Könnyű lett volna letagadni a lány szépségét. Nem volt éppen átlagos. Semmilyen szempontból sem. Telt, Rubens festményeket idéző alakja, hosszú, rakoncátlan csigákba göndörödő rézvörös haja, tejfehér bőre ordító ellentétben állt a mostani szépségideállal. Ha egy magazinban láttam volna meg, valószínűleg egyáltalán nem találtam volna szépnek. Az a tipikus bögyös-faros fajta volt, kissé robusztus, némi súlyfelesleggel, főleg a combján és a fenekén. De így élőben, hogy láttam, ahogy a haján megcsillan a fény, meg azt, ahogy nevetés közben hátra veti a fejét… Félelmetes vetélytársnak tűnt. Biztonságos távolból figyelve követtelek titeket hazáig, mármint a lakásáig. Gyakorlott mozdulatokkal ütötted be a kaputelefon kódját és lökted be a nehéz kaput, mintha egész életedben itt éltél volna. És előre engedted a lányt, illedelmesen kinyitottad előtte a kaput és előreengedted. Azt sem tudtam, mikor láttam ilyet tőled utoljára. Talán ha ezt a mozdulatsort nem látom, nem megyek utánatok, és akkor ma minden más lenne. Szerintem megdöntöttem a tűsarkúban való rövidtávfutás női rekordját, hogy odaérjek, mielőtt a kapu becsukódna.
A VIII. kerületi bérházaknak van valami teljesen egyedi, semmi mással össze nem hasonlítható szaga, egyedülálló kombinációja a zsírban fonnyasztott hagyma, a macskapisi és a doh szagának. Szerintem gyerekkoromban éreztem ezt utoljára, és akkor őszintén reméltem, hogy már nem is kell éreznem soha. Erre gondoltam, mikor felfelé osontam utánatok a lépcsőn. Mindig egy emelettel felettem jártatok. Igazából nem is nagyon kellett osonnom, a lány, ha véletlenül meglát, sem ismert volna fel. Te pedig csak őt láttad. Már az utcán is úgy néztél rá, mintha ő lenne az egyetlen nő a földön. Egyszer csak megszűnt a lépéseitek zaja, azt hittem bementetek valamelyik ajtón, de a zár kattanását nem hallottam, helyette valami sikamlós cuppogó hang ütötte meg a fülemet két lépés közt, megálltam és felágaskodtam a korlátra, hogy lássak is valamit, de addigra abbahagytátok, bármit is csináltatok addig. Akkor ötlött fel bennem először, hogy milyen röhejes is az, amit éppen csinálok, mikor bementetek a lakásba. Úgy álltam ott az ajtó előtt, mint egy kivert kutya. Aztán megint megütötte a fülemet a cuppogó hang és egyszerűen nem tudtam nem belesni a kémlelő nyíláson.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.76 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 Rinaldo 2016. 06. 6. hétfő 13:56
valami alakul.
#10 sunyilo 2016. 02. 12. péntek 23:32
A téma kiváló. Írjad tovább.
#9 papi 2016. 02. 12. péntek 13:38
Nem nagy szám.
#8 vakon53 2016. 02. 12. péntek 12:50
Netörődjél a fikázókkal írjálnyugottantovább.
#7 cscsu50 2016. 02. 12. péntek 10:58
gyengécske
#6 Andreas6 2016. 02. 12. péntek 09:44
Kilóg a sorból, az biztos. Éppen ezért tetszett!
#5 gyuri0926 2016. 02. 12. péntek 07:27
Nagyon gyenge
#4 zsuzsika 2016. 02. 12. péntek 06:51
nem tetszett.
#3 A57L 2016. 02. 12. péntek 06:27
Érdekes,de közepesnél nem jobb.
#2 feherfabia 2016. 02. 12. péntek 05:45
Nem tetszett!
#1 Törté-Net 2016. 02. 12. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?