A+ A-

Egy átlagos sztorinak indult...

Egy teljesen átlagos unalmas péntek reggel volt. Korán keltem, mert a főiskolám a város másik végében van. Kikászálódtam az ágyból, bekapcsoltam a hifim és a kedvenc adómra kapcsoltam. Itt már folyt a szokásos ökörködés, mindig jobb hangulatban megyek el otthonról, ha őket hallgatom reggelente. Meghallgattam néhány érdekes sztorit, majd jót röhögtem milyen ostoba emberek is élnek köztünk. Elmentem lezuhanyozni, majd miután felöltöztem rohantam reggelizni. Szokás szerint megint késésben. Már rohantam kifelé a lépcsőház irányába, amikor szembe találkoztam az új szomszéddal. Egy nagydarab, tagbaszakadt borostás ürge köszönt rám. Na, ha most nem tudom lerázni azonnal, biztosan el fogok késni. Nagyon gyorsra fogtam a bemutatkozást, majd tudattam vele, hogy most nagyon sietek, de majd szívesen folytatom a beszélgetést egy másik időpontban. Éppen elköszöntem, amikor kilépett az ajtón egy tünemény, kék mackónadrágban, és pólóban. Gyönyörű hosszú hullámos barna haja volt, és olyan kék szeme, amelyben kínos másodpercekig időztem, nagy sietségemnek már nyomát sem hagyva. Arca gyönyörű volt, és olyan természetes, amelyet nagyon ritkán látni. Kissé zavarodottan bemutatkoztam, majd tényleg a távozás mezejére léptem.
Rohantam a lépcsőn, mint egy őrült, és nem tudtam kiverni a fejemből, Andi –merthogy, így hívták nagydarab szomszédom csinos gyermekét- igazi cukros tejszínhablány –gondoltam. A nap további része zajlott a maga kerékforgásában, suli, unalmas órák helyett megint elökörködtünk az időt a haverokkal, megittunk pár sört, majd nyomás haza. Már délután négy fele járt az idő, amikor végre látótávolságra kerültem a meleg családi fészektől. Éppen a kedvenc közértem előtt mentem el, amikor Andi lépett ki az üzletből, majd rám pillantott, és halványan elmosolyodott. Pont, mint reggel, mondta, majd újra egy lágy mosoly hagyta ez az arcát. Innentől együtt mentünk hazáig természetesen, és végig beszélgettünk. Kiderült, hogy vidékről jöttek fel Pestre, és bár keveset látott még a városból, nagyon tetszik neki itt minden. Azt mondta az élet itt sokkal gyorsabb ritmusban van, mint amihez hozzászokott. Nyugtatgattam, hogy még pár hét és simán belerázódik mindenbe. Olyan jót beszélgettünk, hogy pillanatok alatt hazaértünk. A folyosón elbúcsúztunk, majd gondolataimba mélyedve beléptem az ajtónkon.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.06 pont (48 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 genius33 2016. 02. 1. hétfő 17:57
Eddig jó lesz :P
#11 zsuzsika 2016. 01. 31. vasárnap 10:35
Nem rossz.
#10 deajk2008 2016. 01. 26. kedd 12:58
nekem tetszett folytasd 9p ...
#9 papi 2016. 01. 26. kedd 08:07
Nem rossz, várom a folytatást.
#8 feherfabia 2016. 01. 26. kedd 05:47
Kezdetnek jó!
#7 sunyilo 2016. 01. 25. hétfő 21:19
A57L Az, hogy tömörennen és hosszabban, szarva közt a tőgye...
#6 vakon53 2016. 01. 25. hétfő 15:21
jöhet a folytatás

10 Pont!
#5 veteran 2016. 01. 25. hétfő 13:58
Túlságosan rövid, ée tömör.
#4 cscsu50 2016. 01. 25. hétfő 09:11
jöhet a folytatás
#3 listike 2016. 01. 25. hétfő 08:43
Jó volt, csak rövid.
#2 A57L 2016. 01. 25. hétfő 06:15
Szép írás,de tömörebben,s hosszabban jobb lett volna.7P
#1 Törté-Net 2016. 01. 25. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?