Kalandom egy

k

alf

ín

alf

ai

és egy cigány tinivel...

Lakóhelyemen üzemel egy üzlet, aminek tulajdonosai már három generáció óta Magyarországon élő . Történetünk pár éve játszódik. Szerdán történt, miután a főnök közölte, hogy a héten már nem lesz meló, mert nincs anyag. Munka után benéztem a , valami olcsóbb lábbelit akartam venni. Nyár volt, így a szandáloknál kötöttem ki. Ahogy nézegettem, odajött hozzám egy kis hölgy. Aki ismeri a , az tudja, hogy náluk elsőre lehetetlen megállapítani a korukat. Tökéletes magyarsággal megkérdezte:
– Helló, segíthetek valamiben?
– Szia, erre a lábra kéne nekem szandál. – mutattam 45 – ös tappancsaimra. A lány lenézett a lábaimra.
– Hm... 44 – 45 – ös méret, az ott van fent. – mutatott a polcrendszer teteje felé. – Hozok létrát, és felmászok. – mondta, és oda húzta a sínen tolható létrát, majd felmászott. Ahogy keresgélt, és nyújtózkodott, miniszoknyája kicsit felcsúszott, még jobban látni engedve gyönyörű fenekét, amit egy lányka – bugyi takart. A szinte egész fenekét takaró, testéhez simuló bugyi inkább kiemelte szexis vonalait. Aztán egyszer csak megbillent, és leesett volna, ha nem kapom el. Mivel azonban résen voltam, úgy tartottam karjaimban a lányt, ahogy a menyasszonyt szokás a nászéjszakán a hálószoba ajtajában.
– Köszi. – mondta, majd letettem, előrement a pulthoz, aztán visszajött, és ismét felmászott a létrára. – Konkrétan mire gondolsz? – kérdezte. Akkor már kezdett mocorogni cerkám a gatyámban, így egy ősrégi poént sütöttem el.
– Konkrétan a baszásra, de egy szandált is szeretnék.
– Vicces fiú... Mit szólnál mondjuk ehhez? – és levett egy dobozt a legfelső sorból, majd elindult lefelé. Kibontotta a papírt, és kivett belőle egy drapp lábbelit. – Felpróbálod?
– Persze. – mondtam. Lerúgtam papucsomat, és felhúztam a szandált. A kis csaj közben előrehajolva nézte, hogy jó – e... Kicsi, de formás melleire tökéletes betekintést biztosított a póz.
– Na, milyen? – kérdezte.
– Tetszik. – mondtam. – Bocs, nem ismerkedni akarok, csak úgy érdekelne, hogy hány éves vagy?
– Hétfőn volt a tizennyolcadik szülinapom... Különben, Betty vagyok. Tudom, tizenötnek sem nézek ki, de mi, ilyenek vagyunk. És te mennyi vagy?
– Én? Év elején múltam 38. Amúgy, Samu vagyok. – mondtam munkahelyi becenevemet.
– Szóval, elviszed?
– El. – mondtam. Közben autó állt meg az üzlet mögött a parkolóban.