Halálos bűnök 1. rész

1
Beléptem a cella ajtaján. Félhomály, iszonyatos bűz és röhögés fogadott. – Megjött a kis herceg! – üvöltötte valaki – Te, ez lány vagy fiú? – szólt a társa. – Nem mindegy? Hamarosan úgy is az én kislányom lesz. – kontrázott egy harmadik hang.
Az őr meglökött, majd bevágta mögöttem az ajtót. A szemem lassan megszokta a sötétséget. Heten voltunk, de csak négy ágyat láttam. Egyikről felkelt egy hatalmas, széles vállú férfi. Csak egy foltos alsónadrág volt rajta, kopasz fején izzadtság cseppek fénylettek, mellét őszülő szőr borította. Vastag karján – melyet más ember akár combnak is elfogadott volna – tetovált viperák tekeregtek. – Te döntesz – nézet mélyen a szemembe, – az ágy vagy a föld. Az a sarok – mutatott jobbra – már foglalt, ott a Robi tanyázik, de ő nagyon büdös és folyton köhög éjszaka. Letelepedhetsz a budi mellé is, ha szereted nézni, ahogy szarunk. Vagy az ablak mellé, de ott télen elég hideg van.

2
Miért vagyok én itt? Keringett bennem a rémült kérdés. Mert elkaptak te hülye! – mondta az ügyvédem, amikor azt tanácsolta, hogy inkább valljak be mindent. De a legfontosabb kérdésre sem, ő sem az ügyész nem tudott magyarázatott adni: hogyan jutottam el idáig? Én, Artner Krisztián, boldog családapa és cégvezető, aki mindig minden szabályt betartott és karácsonykor elment levest osztani a rászorulóknak.

3
– Baszd meg a kurva anyádat! Megígérted, hogy elviszel színházba!
– Nem érted, hogy bent kellett maradnom dolgozni! Nekem egy céget kell vezetnem még te, itthon mereszted a büdös picsád!
– Hülyének nézel? Asszed nem tudom, hogy azzal a lotyó titkárnőddel basztál valahol?
– Inkább vele, egy lottyadt szeszkazánnal. – kontrázott Krisztián, aki régebben még megkövetelte, hogy apunak hívjam, és bevágta az ajtót.
Nagyjából így néz ki nálunk egy meghitt családi délután. Az igazsághoz az is hozzátarozik, hogy bár anyám valóban nagyra értékeli a szeszes italokat, a céget ő örökölte a szüleitől, így apám csak beült a készbe – pontosabban a megfelelő helyre dugta a lomposát.
És én. Az ő kicsi hercegnőjük, aki miközben ők veszekedtek szép lassan felnőtt és rájött mennyire is, utálja a szüleit, a sulit, az egész életét.