A+ A-

A Gát

Épp hogy csak elkezdődött a jó idő, unokatestvéremmel már meg is szálltuk a Gödi-homokszigetet, a Duna partot. Elsőnek még alig lézengtek lenn páran, nem bízva a napsütésben, és abban a híresztelésben, hogy már tényleg lehet fürdeni. Habár első pillanatban, amikor belecsobbantunk, én is hitetlenkedve kutattam a jéghegyeket... A víz lehetett vagy fél centi hideg, és a hős férfiasságból csak a hősiesség maradt. De aztán kezdtek többen jönni a partra, és hála a szélnek, meg egy öntudatos frizbinek, félig leütve ismerkedtem meg Timivel, miután kihúztuk a vízből, és sűrű bocsánatkérések közepette sajnálkoztunk az aljas korong miatt. Szerencsémre megbocsátott, aztán beszállt a játékba. Utána nap, mint nap találkoztam vele, félve mentem le a partra, hátha ma pont nem lesz lenn...
De szerencsére félelmeim sosem igazolódtak be, estig a parton ülve beszélgettünk. Már elsőnek megfogott a lány szépsége, nem hivalkodólag, hanem egyszerűen, természetesen volt szép. Vöröses haja válláig ért, meleg barna szeme mindig mosolygott, és remekül megértettük egymást. Aztán az első randi után már biztos voltam benne, hogy nem csak barátság van kialakulóban...
Egyszer együtt úsztunk a kitartóan hűvös vízben, mikor súgva mondta, hogy menjünk fel a sziget végébe, ott nincs senki, picit magunk lehetünk. Utána szájon csókolt, amit eddig még sosem tett, majd elúszott fölfelé. Meglepődve néztem utána, és én is rákapcsoltam.
Felúsztunk a sziget mellett egészen a felső gátig. Háton feküdve sodortattam magam az áramlattal, míg a víz lágyan partra tett Timi mellett. Behunyt szemmel élveztem a napsütést, és hallgattam, ahogy a szívem hangosan dobog izgalmában... Aztán egy árnyék takarta el a napot, kinyitottam a szemem.
A lány fölöttem térdelt, szája szegletében félszeg mosollyal, szemében megcsillant a napfény. Megint elámultam rajta, mint annyiszor, milyen csodaszép ez a lány. Aztán lehajolt, érzékien megcsókolt. Behunyt szemmel élveztem, közben kezem már a melltartója pántját kereste, hogy egy pillanattal később a két szárnya szabadon libegjen a szélben. Elemelkedett arcomtól, és pár gyors mozdulat után már a parti köveken hevert a melltartója. Kicsit félve nézett rám, hogy vajon mit gondolok róla így, de arcomról csak az ámulatot olvashatta le. Két hetyke, formás melle büszkén dacolt a gravitációval.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.15 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 listike 2014. 02. 22. szombat 09:21
Szép volt, csak rövid.
#5 papi 2013. 04. 10. szerda 05:56
Nem rossz csak kicsit rövid
#4 István 2009. 01. 4. vasárnap 18:13
Ígényes,szépen,érzéssel megírt történet.szívesen olvasnék hasonló mást is Tőled!
#3 sihupapa 2008. 11. 25. kedd 21:50
igazad van "Torkos"
#2 Torkos 2007. 07. 9. hétfő 12:20
Furcsa dolog az élet. Magunkat keressük mindenhol. Másokban is. Ott vagyunk bezárva a mások gyönyörébe.
Ritkán tudunk kiszabadulni, mert többnyire ügyetlenek vagyunk. A szabadságunk orgazmusát nem mi éljük át.
Csak szemléljük a csodát. Mint ezt most itt. Köszönöm. 10 pont, mert több nem lehet.
#1 Törté-Net 2007. 07. 4. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?