Kettesben

Zavartan ülök az ágyán, törökülésben. Ha eszembe jut, milyen hideg van kint, beleborzongok. Körbe – körbe jár a tekintetem a szobában. Csak egy íróasztali lámpa próbálja bevilágítani tompa fényével a szobát. Zoknis léptek hangja közeleg. Megjelenik 2 bögre gőzölgő teával a kezében, enyhén mosolyogva. Elém áll és nyújtja felém az egyik bögrét. Felnézek rá, mire elmosolyodik, és elveszem tőle. Halkan megköszönöm. Sajátját lerakja az egyetlen fényforrás mellé, de mozgásban marad, előkeres és meggyújt egy füstölőt. Minden mozdulatát elemzem. Leül az íróasztalhoz, és nekilát megtekerni egy jointot. Röpke fél perc alatt végzett, tudtam mi következik utána. A cigivel a szájában túrja a zsebeit, keres – kutat.
– Picsába, hol az öngyújtóm? – halkan kacagok jövőbe látásomon, mire rám emeli tekintetét, és kisfiús mosollyal kíséri. Teljesen meglágyulok tőle. Közben megkerült az öngyújtója is. Rágyújt, az első sokáig lent tartott slukk után feláll, és teljes természetességgel felém veszi az irányt. Ahogy leül mellém az ágy szélére, megcsap a parfümje és a magával hozott szantál illata. Hmm... imádom ezt az egyveleget. Mélyen letüdőzöm, és csukott szemmel élvezem. A közelségének tudatától feláll a szőr a karomon, és beindul egy jól ismert hormonális folyamat. A cannabis illata tovább bódít. Míg szív, nem beszélgetünk. Időnként összeakad a tekintetünk, amire szégyenlősen reagálunk.
– Nah – mondom neki. Levegő visszatartás közben kérdezi: – Hm?
– Ne legyél csendben.
– Miért ne? – kifújja a füstöt.
– Mert hallani akarom a hangod.
– Én viszont a tiéd – válaszolgat a maga tökéletesen erotikus, mély, rekedtes, férfias hangján. Mikor így beszél, eluralkodik rajtam az iránta érzett éhségem. És a szemét mindig tudja ezt! Ilyenkor még szélesebbre húzódik a szája azzal az irritáló pajzán nézésével. Mint aki tisztában van vele, hogy húzza a hosszabbat! Csípőre teszem a kezem, és csúnyán kérdőn nézek rá. Ezen úgy elkezd nevetni, hogy az egyik slukk felét kiköhögi. 90°ot fordulok még mindig törökülésben, hogy oldalról láthassam minden rezdülését.

A szemem akaratlanul is az ágyéka felé tekintget, megöl a kíváncsiság, hogy tudjam kíván-e már. A fenébe! Észrevette! Még mindig szélesen mosolyog az utolsó szívás közben is.