A+ A-

A szerelem vége

Dáviddal az egyetemen ismerkedtem össze, amikor két csoportot összevontak az új tanárnő érkezése miatt. Nem volt szimpatikus, nagyképűnek tűnt, tagja volt a HÖK-nek, és a FB-os partiarcos fényképei sem sokat javítottak a véleményemen. Akkoriban egyébként is komoly kapcsolatban éltem.
Csak néha-néha beszéltünk egymással, és előfordult, hogy mellém ült le órán, amikor elkésett. Fontos ember lévén pedig sokszor csinálta ezt, aztán a jegyzeteimet és a könyveket is kénytelen voltam vele megosztani, ilyenkor mindig éreztem rajta az átható cigarettaszagot.
Sosem gondoltam rá férfiként. Két különböző világból jöttünk: ő a fővárosban, én megyeszékhelyen nőttem fel, ő extrovertált, nyitott embernek tűnt, én viszont visszahúzódó, csendes vagyok. Amennyire az egyetemen megismertem, egyetlen közös pontot fedeztem fel kettőnkben: a rockzene szeretetét.
Pár hónapja azonban 180 fokos fordulatot vett a kapcsolatunk. Szakítottam a barátommal, majd a suli első három évét is lezártuk, mindenki a felvételi lázában égett. Hazaköltöztem, és a szörnyű érzés, hogy egyedül maradtam, valamint az, hogy a csoporttársaim lediplomáztak, én pedig csúszok egy egész évet, teljesen a földhöz vágott. Elpanaszoltam egy barátnőmnek, hogy mennyire magányosnak érzem magam. Ő pedig azt javasolta, lépjek be egy csoportba a FB-on és ismerkedjek. Fellelkesültem, de türelmetlen ember lévén nehezen tudtam csak elviselni a gondolatot, hogy ez egy hosszú folyamat lesz. Aztán mégsem lett az.
Találtam egy zenei témájú csoportot, amit a karom hallgatóinak szántak. Láttam, hogy Dávid is a tagja, gondoltam, egyszerűbb lesz a dolgom, ha vannak ismerősök, így benyomtam a „Csatlakozom” gombot. Pár óra múlva Dávid bejelentkezett chat-en.
- Jól látom, hogy csatlakozni akarsz a metálos csoporthoz?
- Nem szabad?
- Nem, csak akkor, ha jól felelsz a kérdésekre. Milyen zenekarokat szeretsz?
Ezzel el is kezdődött a mi kis történetünk. Sokszor és órákon át cseteltünk, egyre gyakrabban esett szó pikáns témákról is. Puhatolóztunk a másiknál, közben pedig egyre jobban megkívántam őt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.06 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Ulysses 2016. 01. 6. szerda 21:05
Ugye, aki mindig csak házipálinkát iszik, annak egy idő után híg lének tűnik még a legjobb sör is. Nem olyan gyenge ez. Nekem tetszett a nyelvezete, életszerűsége. Azt hiszem, az akció részletezését hiányolják belőle legtöbben. Hm, nem vagyunk egyformák. Szerintem jó így, hogy nincs minden az olvasó szájába rágva. Marad tere a saját képzeletemnek, hogy kitöltsem, kiszínezzem a hiányzó részleteket. Jól ábrázoltad a lány érzelmi változásait, bár a a végén az átalakulás kicsit gyorsnak tűnik.
Az furcsa volt számomra is, hogy névtelenek a szereplők, illetve csak egy elejtett félmondatból sejthetjük, a lányt Olíviának hívják. Bár van olyan írónő ismerősöm, aki szintén szereti elhanyagolni a névadást.
A pontszámok ne szegjék kedvedet! Írj még! Egy olvasóra biztosan számíthatsz!
#7 cscsu50 2015. 11. 1. vasárnap 03:35
gyengécske
#6 papi 2015. 10. 30. péntek 14:07
Nem nagy durranás
#5 Rinaldo 2015. 10. 30. péntek 09:05
gyenge.
#4 zsuzsika 2015. 10. 30. péntek 07:41
Nem tetszett.
#3 feherfabia 2015. 10. 30. péntek 06:05
Gyenge!
#2 joozsi 2015. 10. 30. péntek 03:32
Gyenge.
#1 Törté-Net 2015. 10. 30. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?