A+ A-

Elmenni Pestre

Azt sem tudtam, hol áll a fejem, kapkodtam, bevertem a lábujjam az ajtó sarkába, lefejeltem a konyhaszekrényt, és kishíjján felrúgtam a felmosó vödröt, tele vízzel.. Egyszóval szar napom volt.
2 hónapja költöztem Gáborhoz, egy kisvárosban, két szobás albérletbe. Meló, haverok közel, szülők távol, tökéletes.
Anyámékat vártuk látogatóba, hogy megnézzék a mi kis szerelmi fészkünk – ami inkább hasonlított egy pornófilm forgatási helyszínre – az igazat megvallva a kapkodást megelőző másfél órában még nem vártuk őket, de aztán csörgött a telefon, Anyuék úton, mennek bevásárolni és hát, ha már így alakult... Tudjátok. Gyorsan el kellett tüntetni az esti hancúr és buli nyomait a hálószobából, a nappaliból és a fürdőből. Kitakarítottam. Gábor addig lement a legközelebbi étterembe, elvitelre kérni tálcás kaját, mert hát a látszat fontos.
Csöngetnek.
Anyámék azok. A lakás rendben, én csini vagyok, Gábor megborotválkozott, minden klaffol. Fekete, kissé megnyúlt, kényelmes, pamut ruha volt rajtam, az a combközépig érő, otthoni cucc, alá csak egy csipkés kis francia bugyit vettem, és push - up nélküli, fekete melltartót. Ami utólag végiggondolva rossz ötlet volt, ugyanis okosan kiszellőztettem a masszív füstölős szex - szagot, aminek eredményeképpen elég hűvös volt ahhoz, hogy a bimbóm még fekete ruhában is feltűnően álljon.
Gábor fekete farmerben volt, hozzá halványkék inget vett. Őrjítően dögös, de ez most nem az a pillanat.
Munkáról és családban történt dolgokról beszélgettünk, mint például, hogy az unokaöcsém elballagott, egész jó a fizetés, satöbbi, satöbbi. Már kezdett a helyzet kínossá és unalmassá válni – már nem azért, mert nem szeretem a szüleimet. Örülök, hogy látom őket, de hogy tudna az ember holmi ballagási ajándékokról beszélgetni, miközben két, vastag ujj matat a csiklójánál? A főétel elfogyott, desszerteztünk. Gábor az ujjával a tejszínhabba nyúlt, majd lenyalta azt. Fél pillanat múlva ugyanazzal az ujjával már a puncimat izgatta. Így nézz az apád szemébe. Keresztbe tettem a lábam. Az asztal hál’ istennek elég magas ahhoz, hogy a szemben ülők ne lássák, mi történik alatta. Gábor felállt, összeszedte a krémes, üres kistányérokat, és megkért, hogy segítsek neki. Hát fogtam a félig leürült tálcát, és utána vittem. Anyuék addig cseverésztek tovább.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.78 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 papi 2015. 10. 23. péntek 09:56
Nekem tetszik, csak kár volt itt abbahagyni.
#8 zsuzsika 2015. 10. 20. kedd 07:55
Nem tetszett.
#7 Pavlov 2015. 10. 16. péntek 21:42
Irreális, de jópofa!
#6 cscsu50 2015. 10. 15. csütörtök 17:47
elmegy
#5 A57L 2015. 10. 15. csütörtök 13:46
Nem lett olyan rossz.
#4 veteran 2015. 10. 14. szerda 09:08
Nem tetszett.
#3 Rinaldo 2015. 10. 14. szerda 08:03
Alakul.
#2 gyuri0926 2015. 10. 14. szerda 07:50
Pedig lehetne , mármint vége
#1 Törté-Net 2015. 10. 14. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?