A pilóta

Szavazás átlaga: 8.07 pont (67 szavazat)
Megjelenés: 2015. szeptember 3.
Hossz: 12 723 karakter
Elolvasva: 1 095 alkalommal
Sziasztok Ryan vagyok 26 éves, és Új-Zélandon élek. Akkoriban még pilótaként dolgoztam egy repülőtéren. A feladatom általában mindig is gazdag helyi, vagy külföldi turisták reptetése volt. Aki megengedhette magának gyakran tett egy kiruccanást Ausztrália, vagy éppen a nyílt óceán felé.

Aznap egy házaspár érkezett a reptérre lányukkal, a 17 éves Sadie-vel. Épp ezelőtt ünnepelte a születésnapját, és egy Óceán fölötti repülés volt a plusz ajándéka, amit szüleitől kapott. Őszintén szólva volt már pár ilyen repülésem, azaz korábban is vittem már fel elkényeztetett gyerekeket, mert a szüleik bármit megvehettek nekik. De végül is... én belőlük is éltem.

A Fidzsi-szigetek felé kellett vennünk az irányt. Már jócskán elhagytuk Új-Zéland partjait, és olyan félúton lehettünk a cél felé. Az idő kellemes volt, szélcsend uralkodott, nem hittem volna milyen rossz fordulatot vesz hamarosan minden.

Egyszer csak baljós zajokat hallottam a rotor felől, majd hirtelen megállt a lapát. Éreztem, hogy nincs idő hezitálni. Elkezdtem vitorlázni a gépet a sziget partjához, ami fölött éppen repültünk, más sziget nem is volt a látótávban. Utasítottam a lányt, hogy azonnal vegye fel a mentőmellényt az ülés alól. Erre persze elkezdett sikítozni. Belül én is így éreztem és tudtam, hogy nem tudom szépen letenni a gépet. A part hosszában kezdtem meg a leszállást. A vízen csapódott be a gép, majd mindkét szárnya letört. Végigsodródtunk a parton mire megálltunk.

Kikászálódtunk, és hálát adtam az égnek, hogy nem esett komolyabb bajunk egy kis zúzódásnál. A gép műszerei teljesen használhatatlanok lettek, de ami a nagyobb baj, hogy mindkettőnk mobilja is tönkrement a víztől azonnal.

– Nem lesz semmi baj. – nyugtatgattam. – A fekete doboz még ép, így biztos hamar megtalálnak.

Nem tudtam én sem azonban, hogy ez meddig tart, így ahogy bírtam erővel betoltam a gép megmaradt részét a part belsejére, hogy abban meghúzhassuk magunkat.

Már esteledett, de még semmi fényt nem láttunk. Se repülő, se hajó. Sadie időről időre megint sírni kezdett: – Itt fogunk meghalni!

– Dehogy fogunk! Próbálj megnyugodni. Van 1-2 napra elég élelmem a repülőgép megmaradt részében. Holnap szerintem már megtalálnak minket. Úgy nézem ma vihar lesz, és ez nem kedvez a keresésünkben. – csitítgattam.

Nem igazán sikerült megnyugtatnom, de a sírást befejezte.

Beesteledett, és megpróbáltunk aludni kicsit.

Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 6 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 8.07 pont (67 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
vakon53
2015. december 25. 20:33
#11
Jó történet.

Egy tizes.
1
a
A57L
2015. november 26. 05:23
#10
Egész jó ,kedves kis írás,happy enddel.9P
1
l
listike
2015. szeptember 8. 11:58
#9
Nagyon aranyos történet, szép befejetéssel. 10pont.
1
f
feherfabia
2015. szeptember 5. 06:46
#8
közepes!
1
veteran
2015. szeptember 4. 08:31
#7
Remek történet,remélem lesz folytatás.
1
r
rockycellar
2015. szeptember 3. 19:15
#5
Jöhet a folytatás
1
cscsu50
2015. szeptember 3. 17:23
#4
jó sztori
1
p
papi
2015. szeptember 3. 14:31
#3
Nagyon jó
1
Andreas6
2015. szeptember 3. 12:21
#2
Kedves kis történet. Nem bánnám, ha engem is így "Sadie"-zna egy aranyos kis csaj...
1
T
Törté-Net
2015. szeptember 3. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1