Plátói fantáziálgatás

Nem a legjobb kor a tizenhat, már csak a hormonokra nézve is. Lány létemre is naponta többször eszembe jutnak bizonyos intim témák. Napról napra érettebb lesz a testem, a régebben lapos, vékony dolgok teltebbé, kerekdeddé változnak, csakhogy én nem vagyok az a típus, aki csak úgy kirakná ország-világ elé a dolgait. Nem tudom, szerintem van abban valami vonzó, ha hagyunk magunkban egy kis titkot, és ha majd egy nap odaadom magam egy férfinek, akkor ő tudni fogja, hogy csak ő láthatott még meztelen valómban.

Azt látom, hogy mindenki elsieti a dolgokat, de én ezt nem akarom. Nagy álmom, hogy egész életemben csak egy férfivel legyek együtt, azzal, aki igazán szeret, és magának akar. Nem is nagyon vonzódom a korombeli fiúcskákhoz, bár már közeledett hozzám néhány bieber-frizkós cukiság, engem nem vonz a lányos külső, a gebe tagok és a mutáláson még át nem esett hang.

Talán ezért is szerepel minden fantáziálásomban egy bizonyos tanárom. Tizennégy év korkülönbség van köztünk, és nem is jóképű, senki nem nevezné jó pasinak. De engem ez hidegen hagy, ugyanis iszonyatosan jó arc, ráadásul a kedvenc tantárgyamat tartja, intelligens férfi, és már régóta rájöttem, hogy engem leginkább az intelligens, érett férfiak tudnak vonzani. Persze nem vagyok belé szerelmes, vagy ilyesmi, nem vagyok olyan buta, hogy a tanáromba szeressek bele, ez csak egy kis plátói vonzódás, ártatlan fantáziálgatás. Meg aztán szerintem a szerelem kialakulásához tényleg meg kell ismerkedni.

Olykor az óráján jönnek rám a fantáziaképek. Valamiért nagyon izgató számomra, ha olyankor képzelem el magamat vele, mikor ő is jelen van. Ő tartja az órát, észre sem vesz, elvégre elég átlagos lány vagyok, meg csöndes is, de én közben olyanokra gondolok, amiktől pár pillanat alatt benedvesedek odalent, és érzem, hogy a légzésem is szaporábbra válik. Otthon is gyakran gondolok rá, főleg, mikor magamhoz nyúlok – nem szégyellem, elvégre az emberi testnek szüksége van a kielégülésre.

Hogyan fantáziálok róla? Hűha, be kell vallanom, elég színes a paletta. Amikor először képzeltem el, hogy együtt vagyunk, az a képzeletemben pont az osztályterembe történt meg. Én félénken viselkedtem, elvégre eleve ilyen típusú lány vagyok, de ő simogatott és megnyugtatott, igazi férfiként viselkedett.