Leszoptam a kertészt

Épp a kerti medencét tisztogatta. Teljesen megfeledkeztem a virágokról... még az olló is kicsúszott a kezemből. A kerítést támasztva a gyönyörű férfi testet bámultam. Talán megérezhette hogy valaki figyeli mert megállt a munkában és körbenézett. Akkor találkozott a tekintetünk.
A kezében lévő szerszámot eldobva felém vette az irányt.
Ott állt előttem a kerítés másik oldalán.
Gyöngyöző verejték csillogott homlokán melyet egy gyors mozdulattal letörölt kezével. Észrevettem hogy szemei szokatlanul világosak... és zöldek. Teljesen megbabonáztak.
A férfi vett egy mély lélegzetet majd a jobb kezét átnyújtotta a kerítés fölött hogy bemutatkozzon. Szintén nyújtottam a kezem, hogy kezet fogjunk. Kézfogása igen férfias és erős volt.
– Szia, Miklós vagyok! – szólalt meg mosolyogva.
– Helló, Aliznak hívnak! Itt lakik a nagymamám. – nyögtem ki.
– ÀÁÁÀ... szóval te vagy Auguszta néni unokája?! Dicsekedett már hogy milyen szép kis unokája van neki. Hmmm... mit ne mondjak, ebben igazat kell adjak neki!
– Ez kedves tőled!
– De most ha nem haragszol... sok dolgom van még.
Kacsintott egyet, elköszönt és vissza ment a medencéhez.
Késő délután volt. A nap sem tűzött már olyan erősen ezért úgy döntöttem biciklizek egyet a falu mellett lévő erdőben. Szóltam nagymamámnak hogy elmegyek majd kitoltam a brigát a ház elé. Észrevettem hogy Miklós még mindig az udvaron tevékenykedik. Még mindig csak az a térdig érő nadrág volt rajta.
Pár percig még néztem majd elkiáltottam magam és köszöntem neki.
– Szia Miklós!
Hátrafordult és felém közeledett. Oda érve hozzám ő is köszönt.
– Szia Aliz! – szólalt meg lihegve.
Elég rendesen szemügyre vette a biciklimet.
– Szép kis darab! Csak nem bringázni mész?
– De igen. Tekerek kicsit itt a falu melletti erdőben.
Miklós felhúzta szemöldökét majd elmosolyodott.
– Egyedül nem félsz te ott? Elkísérlek... nekem is van bringám.
– Ha van kedved gyere.
Hmmm... nagyon is tetszett hogy velem jött Miklós legalább megismerem jobban.
– Várj meg itt Aliz, gyorsan átöltözök.
Ezzel hátat fordított nekem és berohant a házba. Pár perc múlva vissza is jött a biciklijét tolva. Felpattantunk mindketten a bringánkra és az erdő felé hajtottunk. Néma csendben tekertünk míg az erdőhöz nem értünk.
Miklós megtörte a csendet.
– Még egyszer sem jártam ebben az erdőben. Nem fogunk eltévedni?