Velem így történt meg

Régre nyúlik vissza a történet kezdete. 10 éves voltam, mikor apám tragikusan elhunyt. Anyámmal ketten maradtunk a házban. Kicsit nagy volt kettőnknek de kényelmes volt, jól felszerelt. Eladni, elcserélni nem akarta anya. Ő nehezen dolgozta fel apu elvesztését, talán nem is tudta igazán. Depresszió, gyógyszerek, de nem igazán segítettek. Engem nem hanyagolt el, igyekezett mindent megadni. Aztán munkamániás lett, egyre többet dolgozott. 14 éves lehettem, amikor elkezdett inni. Először csak otthon este, hétvégeken. Ilyenkor hallottam, hogy a szobájában magában nevetgél, néha egész jókedvűen. Aztán a másnap reggel, amikor karikás szemekkel hiányos öltözetben járkált a lakásban, és kezdte elölről. Nyáron otthon csak egy pólóban és egy bugyiban járkált. Aztán kimaradozott, és amikor piásan hazajött, álmomból felriadva hallottam, hogy járkál a lakásban. Reggel úgy szedtem össze a fürdőszobában a szanaszét szórt ruhadarabjait, amelyek ott voltak, ahova ledobta őket. Egyszer nagy csattanást hallottam, és jajgatást. Ijedtem mentek ki az előszobába, hallottam, hogy a zaj a fürdőszobából jött.
– Anya, a fürdőszobában vagy? Baj van?
Csak nyöszörgést hallottam. Rémülten nyitottam ki az ajtót, és láttam, hogy a földön fekszik, és próbál felállni. A zuhany alól próbált kijönni, és úgy esett el. Felsegítettem, segítettem megtörülközni, átöleltem, és bevittem a szobájába, és lefektettem az ágyra, betakartam, és hagytam hogy aludjon. Másnap próbáltam vele beszélni, de letorkolt, hogy nehogy már én mondjam meg neki, hogy mit csináljon. Mondtam neki hogy rendben, de azért vigyázhatna jobban magára. Fogadjunk tele van foltokkal. Erre keményen válaszolt, hogy tán azt akarom ezzel mondani, hogy meg akarom nézni a testét? Felugrott, lekapta magáról a köntöst, körbefordult.
– Na tessék! Kukkolj! A seggemre meg a pinámra vagy kíváncsi? Tessék, gyönyörködj benne!
– De anya! Tényleg tele vagy foltokkal!
– Semmi de! Még jó, hogy meg nem akarod tapogatni! Tetszene mi? Takarodj a szobádba!
Szótlanul, piros arccal mentem be. Határozott, ellentmondást nem tűrő asszony volt, aki uralkodott rajtam. Testileg jól tartotta magát, mellei még nem voltak megereszkedve, popsija formás, kerek volt, hasa is lapos. Már a 10. évfolyamba jártam egy tavaszi szombat hajnalban szokásos állapotban jött haza. Viháncolt az előszobába, majd bement a konyhába, a nappaliba. Aztán tőle telhetően halkan kinyitotta a szobaajtómat, és benézett rajta.
– Alszol?