Couch Surfing 3. rész

Megérkeztem Brnoba a kelet-európai túrám harmadik városába. Mivel Prágát a tervezettnél néhány órával később hagytam el, már túl késő volt ahhoz, hogy valamit láthassak Brnoból. Nem feltétlenül voltam mérges emiatt – legalábbis ha az utolsó órák érzéseire gondoltam. A találkozóig hátralévő időmet egy internetkávézóban töltöttem. Az e-mailjeim átnézésekor felfedeztem egy Gabitól érkezőt. Megköszönte az izgalmas estét, és emlékeztetett arra, mit ígértem neki hangosan nyögve. Nevetnem kellett. Kedveltem a humorát. Az övé mellett felfedeztem egy másik e-mailt is, hogy a következő állomásomnál Budapesten minden teljesen rendben van.

Kerestem egy buszmegállót, mert a pasi nem akart eljönni értem a centrumba. A rozoga trolibusz a 60-as évek szocializmusát idézte. Később, amint bekanyarodott a panelházak közé, az az érzésem támadt, hogy az idő egyszerűen megállt. Az érzést csak erősítette, mikor a végállomáson leszálltam, és megláttam Jant. Olyannak hatott, akár egy 68-as fiatal, aki nem illik a tájba. Egy hippi. Hosszú, ápolatlan haj, tök hanyag járás.
Még mielőtt köszöntöttük egymást, különféle füvek illata sodródott felém. Óvatosságból nem nyújtottam kezet Jannak, hanem megmaradtam egy visszafogott „Hello! ”-nál. Angolul beszélgettünk, végigvezetett az utcán a ház bejáratához. Alig váltottunk szót. „Hogy vagy? ” és „Mit tervezel? ” Mást nem.
A lakása illett hozzá. Kisebb gyűjteménye a vízipipáknak, hatalmas lemezgyűjtemény különféle reggae-művészekkel, Bob Marley sem hiányzott, és mindez bakeliten. A levegőben édes illat lebegett. egy jointtal, de én köszönettel elhárítottam. Valamiért unszimpatikus volt ez a srác nekem. Normális esetben a hippik nyitottak a világra, ő zárkózottnak hatott. Talán túl komolynak látszottam? Vagy túl konzervatívnak? Jan megmutatta az éjszakai hálóhelyemet. Persze, tulajdonképpen nem is kanapé. Egy matracot fektettek raklapokra, virágcserepekkel keretezve, amikben inkább nem is akartam tudni, mit ültetett.

Míg a srác a konyhában egy spanglival szorgalmatoskodott, elvonultam tőle, és visszamentem a hálószobába, elő akartam készülni az éjszakára. Még egyszer körbenéztem a szobában. Az ablakból vetettem egy pillantást a másik panelház fénytengerére.