Ló

"A problémám öt évvel ezelőtt kezdődött. A főiskoláról hazamentem a nyári szünidőben. Örültem annak, hogy anyámat láthatom, mert mi mindig nagyon jól megértettük egymást. Anyám alkkor 39 éves volt, de nyugodtan letagadhatott volna tíz évet a korából, olyan fiatalos maradt. Apám, aki 20 évvel idősebb volt nála, sajnos beteges volt és a házat kellett őríznie.
Késő délután, amikor már nem uralkodott olyan nagy hőség, kimentünk Anyámmal egyet sétálni. A város szélén laktunk, s ha egy kis erdőn áthaladtunk, lankás, füves részre értünk. Korábban sokat sétáltunk ott, mert a levegő tiszta volt s sehol egy emberi lélek a közelben, csak legelésző állatok, többnyire lovak. Anyámmal karonfogva lépkedtünk. Könnyű blúzán keresztül oldalt karomhoz ért a még mindig jó formában lévő melle, de nem keltett bennem más érzést, mint a jóleső melegséget, amit gyerekkoromban is a karjaiban éreztem; azt, hogy az ő közelében biztonságban vagyok.
Mielőtt kiértünk volna az erdőből, amely inkább egy lugas volt, anyám megtorpant. Emberek voltak a legelőn, farmerek. Két szomszédbeli farmer folyós kancákat vezetett madzagon a csődörhöz hágatásra. Megálltunk a fák mögött, hogy ne lássanak bennünket és onnan figyeltük az eseményeket.
Talán nem lett volna rám az egész eset nagy hatással, ha nem láttam és éreztem volna, hogy anyámon valami feszültség vett erőt. Karja, ami karomba fonódott, reszketett. Előrehajolva meredten nézte a szemünk előtt, tőlünk nem túl távol lefolyó eseményeket.
A csődört egy erős legény tartotta a kantárjánál fogva. Elé vezették az egyik kancát, farával a csődör orra elé. Még így a távolból is lehetett látni, hogy a kanca magasra tartja a farkát s alatta láthatóvá vált a nemiszerve, amelynek ajkai kinyíltak és csukódtak, megint kinyíltak és újra összezárultak ütemesen.
A kanca nyerített.
Anyám meredten előrehajolva, alig hallhatóan suttogott valamit. Nem nekem szólt, talán nem ist tudta, hogy révületében beszél, de én megértettem mit mond:
– Hogy nyitogatja a picsáját az a szegény pára. Folyós. Fasz kell neki. Fasz! Fasz!
Még soha sem hallottam anyámat így beszélni, otthonunkban ő volt a tökéletes úrnő. Megértettem: A természet kitört belőle.