Anna és a házi feladat

Miután végeztem a borotválkozással is, leöblítettem magamról a habot, és kiléptem a zuhanyzóból. Egy sárga, rövid törölközőt csavartam a testem köré, aztán bementem a szobámba, hogy felöltözzek.
Minden reggelem így indult. Felkeltem, tusoltam, felöltöztem, fogat mostam, aztán reggeliztem, és indultam is suliba. Viszont ma, ahelyett, hogy a sulit vettem volna célba, az új osztálytársam címére mentem. A biosz tanárunk kitalálta, hogy egy egész makettet állítsunk össze három nap alatt. Egy csontvázát kellett összerakni. Most őszintén, komolyan gondolta ezt? Azt mondta a jegyünk lényegesen beleszámít az év végi osztályzatunkba. Hülye banya. Sose értettem, miért kell ilyen idióta feladatokat adniuk a tanároknak. Beletúrtam a még félig vizes, hosszú barna hajamba, és egy nagyot sóhajtottam. Szerencsére a szüleim megengedték, hogy egy napot ellóghassak Ricsivel – a partneremmel – hogy elkészítsük a makettot. Ő hozza a gipszet én pedig a ragasztót és a papírt. Fogalmam sincs, hogy tervezi megcsinálni, én majd csak követni fogom az utasításait. Már felöltözve szaladtam le a lépcsőn, hogy a lábamra húzzam a bakancsomat. Egy fekete cicanadrágot és egy kék pulcsit vettem fel, ugyanis az idő ilyenkor már jócskán hideg volt. Elindultam hát a megadott címre Ricsihez. Nem sokat tudtam róla. Ez volt az első évünk a suliban – kilencedikesként – és amikor lett volna alkalmunk beszélni se beszéltünk. Mindkettőnknek megvolt a maga társasága. Viszont most, hogy vele kerültem párba, muszáj egy kicsit megismernem – nem mintha bántam volna. Külsőre vicces fiúnak tűnt, és egy igazi nőcsábásznak. A külseje pedig nem hétköznapi, sokkal inkább egy fél Istenre emlékeztet, mint egy gimnazista fiúra. Vízilabdázik – ebből kifolyólag széles vállal lett megáldva, jó lábakkal, és csodás felsőtesttel. A lányok mind megfordultak utána, tipikus az a srác volt, akibe mindenki belezúg egy kicsit. Még én is. Egyszer pillantott rám a barna szemeivel, és abban a pillanatban elolvadtam. Sose bírtam az ilyen fiúkat – beképzeltek és nagyképűek, és utáltam, hogy egy pillantással képesek levenni a lábamról.
Megráztam a fejem, és elhessegettem ezeket a gondolatokat. Ricsi biztosan nagyon jó fej. Vettem egy mély levegőt, mert úgy tűnt megérkeztem. Megnyomtam a csengőt, majd fél perc múlva egy magas, barna hajú fiú szaladt ki a kapuhoz, hogy beengedjen.
– Szia Anna. – mosolyodott el, mikor meglátott.