Couch Surfing 1. rész

A „telekocsi” a berlini adótoronynál rakott ki, magamnak kellett megkeresnem Micha lakását. Tudtam, hogy az valahol a város másik végén fekszik – és még volt egy jó órányi időm. Micha valójában az éjszakai szállásomat jelentette reggelig, másnap akartam folytatni az utamat Prágába, az arany városba. Tavaly keresztül-kasul beutaztam Franciaországot – és jó tapasztalatokat szereztem az úgynevezett kanapé-szörffel. Idén sem akartam lemondani arról, hogy egyetemista költségvetésemből tegyek egy kelet-európai túrát Budapestig és vissza.
Az S-Bahn elvitt egészen az Ostkreuz-ig, onnan már gyalog oda lehetett érni. Két háztömb – és a háza előtt álltam. Mivel még maradt egy kis időm, átolvastam a kinyomtatott profilját. 26 éves, képzett fizioterapeuta, szívesen sakkozik, lóg a barátaival és szenvedélyes Depeche Mode rajongó. De igazából ez nem érdekelt: csak egy ágyat bocsát a rendelkezésemre. Alig raktam el a cetlit a táskámba, megszólított valaki:
– Hallo, Elisa!
Igen, ez ő volt. Üdvözöltük egymást, és elvezetett a lakásához. Második lépcsőház, harmadik emelet, szép régi ház.

Micha bemutatta nekem a két lakótársával bérelt lakást. Övé volt a legnagyobb szoba egy kis erkéllyel. Ő maga épített egy jókora galériát ággyal, alatta található egy kis kanapé, amin – azt kinyitva – lazán alhat két ember. Különösen büszke volt a galéria erős fagerendáira, amin az eddigi kanapé-szörfösök örökítették meg ott jártukat – igen, ezt másnap nekem is meg kell tennem mindenképpen, mielőtt tovább indulok. Aztán máris az ágybérlők törzstémájánál jártunk: tapasztalatcsere a kanapé szörfről. Igen, ezzel órákat lehetne eltölteni, de időközben megkordult a gyomrunk. Micha nem egy mesterszakács, de még nem is volt szüksége főzési tudományára. Hiszen a szomszédban üzemelt egy pizzéria, ahol minden pizza 2, 20 euróba került. És ha az embernek nincs kedve pizzához, akadt még itt döner árus, indiai, görög, pakisztáni, , amit csak szem-száj kíván – egyedül McDonalds nem. A kedvező árú pizza mellett döntöttünk és visszamentünk a bérlakásba. Az estét a közös konyhában töltöttük egy kis borral, teasütivel és a két bérlőtársnő egyikével. Miután a lány úgy 11 körül elvonult az úgynevezett lakrészébe, én is az alvóhelyem előkészítésével kezdtem foglalkozni.