A+ A-

Szétömlött fény

Egy borongós öszi délelőtt találkozunk. A fákon már nincs semmi levél, kopaszon, szomorúan integetnek felénk a szélben.
Minden találkozást a kisgyermek örömével és izgatottságával várok. Már többször találkoztunk, és bár oly sok együtt töltött óra van mögöttünk mégsem unlak. Folyton változó hangulataid, egyéniséged ébren tartja az érdeklődésem. Már rég feladtam, hogy teljesen megfejtselek. Benned van a szűz félénksége, az okos szerető tapasztalt bölcsessége, a kiéhezett vággyal teli lány ösztönös mohósága, és egy tapasztalt örömlány sötét gondolatvilága is.
Egy kicsit sétálunk a szélben, gyönyörködöm a hajadban, ahogy a fuvallatok fáradhatatlanul próbálják a saját tűnékeny képükre formálni a bársonyos tincseket. Izgatott vagy, szinte fickándozol, majd kiugrassz a bőrödből, és folyton azt próbálod kideríteni mit várok ettől az alkalomtól, van-e valami elképzelésem ami még nem valósult meg.
Persze úgy csinálok mint aki nem veszi észre az egyértelmű célzásokat, húzlak, egyre nyilvánvalóbban beszélek mellé. Aztán már látom, hogy túl messzire mentem, hogy ez rosszul esik neked. Durcásan megbántva lépsz be velem a szobába. Az erőtlen őszi napsugarakat bordó függünyök tartják távol tőlünk, a falak, és a bútorok meleg barnás vöröses szine ellazít. Az ágyunk nagy és széles, a párnák fehéren, vádlón merednek rám a szanaszét ömlött barnásvöröses fényben mint valami bűnjel.
Édes hangod rángat vissza a valóságba, közlöd, hogy van egy meglepetésed amit csak akkor mutatsz meg ha mindent pontosan úgy csinálok ahogyan szeretnéd.
Megkérsz hogy vessem le az ingem, és elém állsz. A nyakamra egy vastag szijat csatolsz amire két oldalt egy egy fémkarikát erösítettek. Egy kósza napfény megcsúszik a csillogó fémen, és boldogan rohan végig a szoba félhomályán, hogy örökre elvesszen a falak között.
Kinézete ellenére a szij nem túl kényelmetlen, de amikor becsatolod, egy röpke pillanatra megfeszíted, és ugyanakkor csókot lehelsz a számra. Mindkettő csak egy villanásnyi ideig tart.
Megkérsz, hogy folytassam a vetkőzést, és közben ahogy érdeklődve figyelsz egy rövid nyelű ostort veszel elő. Teljesen ellazultam, csak csevegünk miközben az ostor végével csiklandozod a már meztelen hátam. Kérdezlek a meglepetésről, meg hogy te miért nem öltözöl át, és miért vagy még teljesen hétköznapi ruhában. De csak csevegek, nem is igazán figyelem a választ.
Váratlanul sujtasz le rám.
Az ütés készületlenül ér, hisz még csak két világ között járok. Öszintén feljajdulok, és a kezem öszönös védekezö mozdulattal magam elé húzom. Te durván erősen megütsz újra, de azután találkozik a tekintetünk és rájössz mi történt. A kezedből kihull az ostor, és letérdelsz elém. A karom az oldalam kezded csókolni, simogatni. Mondasz valamit, de a szavak csak félig formálódnak az ajkadon, így bár folyamatosan beszélsz hozzám, csak foszlányokat értek. Finom lágy ujjakkal érsz hozzám, és a fehéren ragyogó párnák közé fektetsz. Végigcsókolsz a nyakamtól a lábam fejéig, majd egy pár édes pillanatra a szádba veszed addigra keményen álló farkam.
Megemeled és kezedbe veszed az egyik karom. Végigsimogatod és puszilod, miközben a csuklómra bilicset szorítasz, és az ágy sarkához rögzíted.  Csupán csak félig érthető szavakkal, mint egy bűnbánó kislány kérded hogy jó lesz így vagy sem. Csak bólintok és erre hálás csókok özöne lepi el az arcom, a szám, a nyakam.
Mosolyogva élvezem ahogyan hozzám érsz.
Majd megbilincseled a másik kezem is és megállsz az ágy végében, hogy elégedetten szemléld az eredményt. A mosolyodból látom, hogy a balul sikerült kezdés ellenére is boldoggá tettelek.
Szimpadias mozdulattal az órádra nézel és azt mondod, hogy még van egy kis idő a meglepetésig. Leülsz mellém az ágyra az egyik lábad átveted a hasamon, kioldod az öved és a nadrágodba nyúlsz. Nagyot nyelek ahogyan a kezed eltünik odabent, és még nagyobbat amikor apró sóhajtások közepette mozgatni kezded. A fejed hátraveted a hajad elegáns ívben követi a mozdulatot, a nyakadon megfeszülnek az izmok. Lenyűgöz a látvány és kezdek kényelmetlenül fészkelődni, mert bár összeér a testünk mégsem érezhetem az örömöt amit magadnak okozol.
Egyszerre csak mintha valami varázsütés ért volna kinyitod a szemeid, rámnézel és azt mondod itt az idő. A kezed kihúzod a nadrágodból és a láthatóan nedves ujjaid az ajkaim közé dugod.  Nem tudok betelni az örülten édes ízeddel, és mohón élvezettel szívom harapdálom az ujjaid. Majd kihúzod őket az ajkaim közül, a fogaimmal egy picit rabul ejtem őket, így kérve, hogy maradj még.
Nem hallgatsz rám. Kilibbensz a szobából, és a bejárati ajtóból visszaszólsz, hogy ne mozduljak, mindenképp várjalak meg itt. Mintha lenne lehetöségem bármit is csinálni ha te nem akarod. A helyzet abszurd valószinűtlensége miatt felnevetek, és még látom ahogy arcodon öszinte mosollyal zárod rám az ajtót.
Nem sokat kell várnom, hogy visszatérj. Hallom élénken beszélgetsz valakivel, nehezen nyílik a zár, a kulcs csak koppan az ajtón majd a beszélgetés hirtelen abbamarad. Azután felnevetsz és egy sráccal lépsz be az ajtón. Megcsókolod, miközben bejöttök, nem hagy békén simogat, incselkedik veled, hogy nehezebb legyen bezárnod az ajtót. Olyan 30 éves forma hétköznapi srác, hanyag lazasággal viselkedik veled.
Ahogy beszélgettek olyan édesen mézesmázos vagy vele amilyenek még nem láttalak. Érdeklődve, egyre fokozódó izgalommal nézem mi fog történni. Abból ahogy rám néz, ahogyan viseljedik és nem lepődik meg, tudom, hogy elöre felkészítetted a helyzetre. Ez megnyugtat, mert úgy érzem, hogy bár lehet csak megrendezett jelenetet látok, de te irányítasz.
Megcsókol, téged mohón mégis hanyagul, és fogdosni kezd a ruhán keresztül. Nevegélve, gyenge próbálkozással próbálsz szabadulni tőle. Az ágy végénél lévő széles fotelbe lököd, fölé hajolsz és egy leheletnyi csók mögül megkéred hogy várjon itt kicsit
Érdeklödve figyelem az előadást, bár mivel fekszem, már kényelmetlen tartani a fejem. Fölém állsz,  egy ujjal megérinted a bokám,  és a körmöddel hosszú csíkban végigkarcolod a combom, a hasam a mellkasom egészen a nyakamig. Majd fölém hajolsz, a hajad az arcomra omlik, és én beszívom édes illatát. Megemelsz és gondosan egy nagyobb párnát teszel a fejem, a hátam alá, hogy félig ülő helyzetbe kerüljek. Addig hátrálsz amig a feneked hozzáér a keményen álló farkamhoz, és mozogni, fészkelödni kezdesz. Édesen megkérdezed, hogy kényelmes-e így de csak hümmögni tudok. Majd kézbe veszed a farkam és hosszan verni kezded. Amikor felsóhajtok a gyönyörtől az ujjaid amik eddig a combomat szorították megfeszüknek, és a körmeid piros nyomokat hagynak maguk után.
Ahogy újra kinyitom a szemem látom hogy már a srác ölében ülsz, mozgatod a csípőd, és ő a feneked markolja miközben látványosan csókolóztok. Leveszed a vékony kabátod és megszabadítod a pólójától, a mellkasát csókolgatod, nyelveddel a mellbimbbóit csiklandozod. A látvány a hangok annyira izgatóak, hogy szeretném magam simogatni, a farkam kézbe venni. Megfeszítem a béklyóm, és kicsit csalódottan veszem tudomásul, hogy túl jó munkát végeztél.
Aztán fölálltok, ő sietve szabadul meg a maradék ruhájától. Már rajtad sincs melltartó formás melleid meg-meg rezzennek ahogy közelebb sétálsz az ágyhoz. Keresztben ráfekszel úgy, hogy a fejed a hasamon nyugszik, a feneked pont az ágy szélén van. Kapok egy futó csókot, az egyik kezeddel a kikötött karomba, a másikkal a lüktetve égnek meredő farkamba kapaszkodsz. Felsóhajtok mert végre hozzám érsz, mert végre érezlek a bőrömön. A srác megszabadít a maradék ruhádtól és rögtön a lényegre tér. A lábaid szétnyitja a farkát a csiklódhoz dörzsöli és mivel már őrülten nedves lehetsz könnyen csúszik beléd. A karomon, a farkamon érzem mennyire élvezed a mozdulatát, de mégsem hunyod be a szemed. Látom ahogy egyre nagyobbakat lök rajtad és nyögdécsel hozzá, az ujjaid a karom karmolják, a másik kezeddel a farkammal játszol, az ajkad résnyire kinyílik, és csak nézel, nézel engem.
Váratlanul kihúzza a farkát és te megfordulsz.
A hasamra ülsz, átkulcsolsz a lábaiddal, szinte perzselsz annyira forró vagy ott lent. Akaratlanul is az ajkamba harapok, és elképzelem hogy mennyire édes lenne. Az arcomról mindent látsz és egy pofonnal rázol vissza a valóságba. Előrehajolsz a nyakamon megfogod a szijat, keményen tartod a fejem, csupán egy hajszálnyira a tiedtől azt súgod, hogy ne mozduljak meg. Egy kinzóan hosszú, édes mozdulattal a farkamba ülsz majd felegyenesedsz és elkezded a srácot csókolni. Ö közben a melleid markolja, és amikor egy pillanatra szétválik az ajkatok rám nézel, kihívóan, kacér pillantással. Majd újra csókolni, nyalni kezded őt, az egyik kezed a mellkasomon támaszkodik, a másik a farkát markolja. Érzem, ahogyan összeszorítasz ott lent, érzem a rezdüléseid, minden egyes érintés, és csók hatását. Ezt már nem birom tovább, megmozdítom a csípőm. Újra pofon vágsz, de közben nem engeded el a srácot. A kezed bedgod a szíj és a nyakam közé és húzni feszíteni kezded miközben lovagolsz rajtam. A helyzet megőrít, szabadulni akarok, uralkodni rajtad, beteljesíteni a vágyam. Dobálni kezdem magam, hangosan nyögök, de csak azt érem el, hogy egyre jobban feszíted a szíjam, és a mellkasomba karmolsz, hosszan, fájdalmasan. Ez kicsit kizökkent, nyugton maradok, így elengedsz végre, és egy lágy csókkal szabadon engeded farkam az édes szorításból.
Fejed a mellkasomra fekteted feltérdelsz az ágy szélére. Ö ott folytatja ahol abbahagyta, a kapkodó mozdulatain látom, hogy már nem sokáig birja tartani magát. A körmeid játékosan húzgálod a mellkasomon, az oldalamon. Amikor hirtelen tövig beléghatol, egy pillanatra eltorzul az arcod, a homlokodon ezer ránc jelenik meg. Ezzel együtt az eddig csiklandozó körmeiddel a mellkasomba marsz. Felnyögök, mert a látvány és az érzés együtt már túl sok nekem. Egyszerre szeretnék szabadulni és itt maradni pattanásig feszülve. A srác észreveszi mi történt, kihúzza a farkát, majd újra bevágja olyan erővel, hogy mind a ketten beleremegünk. Majd megismétli újra és újra. A hajad már csatakos, egyre szaporábban veszed a levegőt, nyirkos hátadon megcsillan,  szétfolyik a vörösesbarnás fény. Látom rajtad, hogy kimerít a dolog, a fejed már nem tartod, csak pihen a mellkasomon, mégis várod, hogy újra és újra megtörténjen.
Ahogy nézlek azt látom, hogy a szemed fátyolos lesz a gyönyörtől a szádat sóhaj hagyja el és bár próbálsz újra megkarmolni kezed erőtlenül kapar csak. Nem tudom, hogy te vagy a srác élveztetek el hamarabb, de ahogy elszakadok a szemedtöl, hallom, hogy ő is nyögdécselve élvezi az utólsó pillanatokat.
Ahogy elereszt ott maradsz rajtam, és csak pihegsz a mellkasomon. Bár pattanásig vagyok feszülve,  hangulatod rám is átragad. Csak fekszem, és hagyom, hogy ott feküdj, elnézem ahogy a srác néha végigsimít rajtad, ahogy csukott szemmel heversz a mellkasomon.
Nem tudom pillanatok, vagy hosszú percek telnek el így csendes mozdulatlanságban, mire kinyitod a szemed és rám pillantasz egy másik világ ködén át. Mellém térdelsz, megcsókolsz, és lassan elkezded kioldani a kezem.
Én a szemed keresve kérdezem, hogy biztos el mersz-e engedni?
Szavazz Te is!

Átlag: 4.77 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 Sierra 2014. 09. 24. szerda 08:29
Hááát...van egy két jól eltalált kép benne, de egyébként nagyon gyenge. Tudom...vesszőparipám a helyesírás....de olyan durva hibáktól hemzseg, hogy kapásból felezte az amúgy sem túl erős sztori értékét.
#3 zsuzsika 2014. 09. 24. szerda 07:23
Nem tetszett.
#2 Rinaldo 2014. 09. 24. szerda 06:58
Gyenge.
#1 Törté-Net 2014. 09. 24. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?