Liliomtiprók 1. rész

– Apor! Gyere már! Merre vagy? – Már rég úton kellett volna lenni, de a családot összekapni kész művészet. A gyerek még mindig a , a feleségem pedig a hűtőben matat, minden ételmaradéknak pusztulni kell indulás előtt. Magamban leltározok: autó bepakolva, , indulás, ajtózárás... majd ajtónyitás, elvenni azt a bármit, ami bent maradt és végül indulhatunk. Három órányi autóút vár ránk, mire megérkezünk anyósomékhoz. Már három napja minden beszélgetésnek az a témája, hogy mit főzzön, mire megérkezünk. A "nem tudom" rossz válasz. Könnyebben szabadulsz, ha valamit gyorsan kitalálsz.
A könnyűnek nem nevezhető út végén családi botrány közepébe csöppenünk. Sógornőm lánya, Tünde, aki valójában a mi kicsi keresztlányunk, könnyes szemekkel vallja be az egész családnak, hogy a 8. osztályt elvégezve nem tudott részt venni a záróvizsgán, mert angol nyelvből megbukott. A hitetlenkedő tekintetek után kitör a díszhiszti. Tünde és édesanyja mindketten megkapják a maguk fejmosását. Tünde, amiért nem állt komolyan a lecke mellé, sógornőm meg azért, mert nem követelte meg tőle, nem figyelt rá, hogy tanul-e. Pedig megtehetné, hiszen nem dolgozik, csak a háztartás vezetésével és a gyerekek nevelésével kellene foglalkoznia.
Könnyelműség, nemtörődömség vezetett ide és sajnos nem látok lehetőséget a változtatásra. Miután Tünde megszületett és letelt a gyereknevelési szabadság, Noémi már nem ment vissza dolgozni, otthonmaradt nevelni a leányzót. A férje akkoriban még jól keresett, megtehette, hogy minden figyelmét a kis Tündének szenteli. Hamarosan megérkezett a második gyerek, A FIÚ! A trónörökös, a méltó utód, aki továbbviszi a család nevét. Innentől kezdve Tünde már nem volt fontos, figyelmet ritkán kapott, szeretetet még kevesebbet, főként az apja részéről. Mondjuk ki feketén-fehéren, apa nélkül nőtt fel ez a . Minden nap érezhette azt, hogy ő másodrangú és az aranyos fiútestvérkéé minden figyelem. Ő pedig sunyi kis zsarnokká nőtte ki magát. Mivel esze is volt hozzá, lassan az egész család körülötte forgott, úgy irányította őket, ahogy nem szégyellte. Tünde szeretetet a nagyszüleitől kapott és ritkán tőlünk, mikor meglátogattuk a rokonságot.
A leányka elkallódott, pont mire kinőtt volna az Isten markából.