Éva 2. rész

Nem telt el sok idő azóta a viharos péntek óta, én máris újra Éva tanárnő ajtaja előtt álltam a ruhákkal, amiket ő adott kölcsön. Élesen élt még bennem az emléke annak a gyönyörteli napnak, legbelül abban reménykedtem, hogy újra megtörténik. Becsengettem hát és vártam. Kisvártatva kinyílt az ajtó és ott állt előttem Éva tanárnő. Szélesen elmosolyodott és el is vörösödött. Azonnal észrevettem, hogy készül valahová, a táskája már a vállára volt akasztva.
– Jó napot! – köszöntem – Én csak a ruhákat hoztam vissza.
– Szia, igen látom. – válaszolta – Én éppen a bíróságra igyekszem, elválok a férjemtől.
Erre kissé bűntudatom támadt, nem is tudom miért. Tudtam, hogy a férje megcsalja őt, de valahol ott motoszkált bennem a tudat, hogy ő is megcsalta a férjét, méghozzá velem. Végül is csak megkérdeztem, hogy miért.
– Rajtakaptam a rohadékot egy kurvával. Persze már régen tudtam róla, de most döntöttem.
– Rendben van, akkor nem is tartom fel. – Kezdtem, de ő újra elmosolyodott – Pár percem azért még van.
Erre félreállt az ajtóból és egy kézmozdulattal beinvitált. Ahogy elfordult a kulcs a zárban, már éreztem, hogy készül valamire. Szembe fordult velem, aztán átölelt és megcsókolt. A szívem a torkomba ugrott és bizseregni kezdett a testem.
– Tudod a múlt pénteken nagyon boldoggá tettél. Régóta nem raktak meg ilyen jól.
Most rajtam volt a sor az elvörösödésben.
– Köszönöm a dicséretet. – Válaszoltam.
– Tényleg csak pár percem van most. – kezdte a tanárnő – De azért egy kis pajzánkodás még belefér. – mondta és a farmeromat kezdte markolászni pont a farkam felett. Közben szájon csókolt, majd elkezdte kicsatolni az övemet.