A+ A-

Nikki - étteremben és az új otthonban

Megfogja a hátam közepénél a zsinórt, és lassan húzni kezdi.
Atya. Úr. Isten.
Mintha áram fejlődne a súrlódás nyomán, lehunyom a szemem, és egyre szaporábban kapkodom a levegőt.
- Damien - suttogom.
- Na, élvezed?
- Igen. te jó ég, nagyon is.
- Akkor jó - mondja.
És elereszti a zsinórt.
A súrlódás megszűnik, felpattan a szemhéjam Rám néz, mosolya kissé túlzottan önelégült.
- Frusztrált, Ms. Fairchild?
- Nem - hazudom, de magam is hallom, hogy válaszom türelmetlen nyüszítésként hangzik.
Felnevet, aztán csókot nyom az orromra.
- Türelem, cicabogár. Van itt valami fincsi a számodra. - Megnyom egy gombot az asztalon, és a tolóajtó fölötti fény pirosról zöldre vált.
Kíváncsian pillantok Damienre.
- Ezek az álfalak biztosítják a vendégek által igényelt diszkréciót. Amikor megérkezik az étel, a felszolgáló megnyom egy gombot odakint, és a jelzés pirosra vált.
- A zöld pedig kinyitja - mondom.
Érdekes rendszer - és ebből arra is rájövök, hogy teljesen privát térben vagyunk, Damien nyugodtan meztelenre vetkőztethetett volna, és megbaszhatott volna az ablaknak préselve, épp ahogyan elmondta.
Elképzelem, hogy milyen volna a hátamon érezni a hűvös üveget. Damien kezét a mellemen. Száját a nyakamon. És hogy a farka betölt, amint egyre mélyebbre hatol belém, míg végül színpompás kakofóniában robbanok fel, amely vetekszik a móló távolban ragyogó fényeivel.
- Nikki...
Felkapom a fejem, és rájövök, hogy a pincér fondütálat tesz az asztalra, Damien pedig int, hogy üljek oda. Bár a pincér úgy tűnik, nem vesz észre semmit, szinte biztos vagyok benne, hogy Damien pontosan tudja, merre kalandoztak a gondolataim.
Huncut, formálja a szót hang nélkül.
Rávillantom a legártatlanabb mosolyomat, aztán a hatás érdekében megrebegtetem a szempillámat.
Van valami mintázat az asztallap közepén, amiről aztán kiderül, hogy egyáltalán nem is minta. Fűtőpanel, és a pincér arra helyezi rá a nehéz kőtálat - a caquelont - amelyet félig-meddig elolvadt csokoládéval töltöttek meg. Egy másik pincér kosarat hoz, benne mindenféle mártogatnivaló van, lédús epertől apró sajttorta-kockákig.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.14 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 Rinaldo 2014. 07. 13. vasárnap 09:40
Jó.
#11 deajk2008 2014. 05. 16. péntek 17:09
elment 7p.
#10 A57L 2014. 05. 16. péntek 06:41
Azért nem olyan rossz.
#9 feherfabia 2014. 05. 16. péntek 05:48
Rossz!!!
#8 Sierra 2014. 05. 15. csütörtök 17:30
Ez valóban rossz...de nagyon!
#7 gyuri0926 2014. 05. 15. csütörtök 09:07
Na ez a legjobb része :

Atya. Úr. Isten.

Így írva most látom először !!!!!!
#6 rockycellar 2014. 05. 15. csütörtök 09:02
Ez egyáltalán nem jó
#5 veteran 2014. 05. 15. csütörtök 08:40
ROSSZ!
#4 zsuzsika 2014. 05. 15. csütörtök 07:20
Unalmas.
#3 papi 2014. 05. 15. csütörtök 05:59
Ráadásul a kategória sem megfelelő.
#2 Oszi99 2014. 05. 15. csütörtök 04:55
Szürke ötven árnyalatából részlet?
#1 Törté-Net 2014. 05. 15. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?