A+ A-

A terápia

Dr. Jonas Albright pszichiáter volt. Az egyik legjobb a városban. Híres orvosként rengeteg gazdag és befolyásos embert kezelt, akik nem kevés pénzt áldoztak remélt gyógyulásuk érdekében. Páciensei nagy hányadát, főleg az említett, felsőbb tízezer rétegéből szerezte. Drogproblémákkal küszködő hírességek, teljesítményük határait feszegető sportolók, folyamatos stresszben élő bankárok és üzletemberek színesítették pacientúráját. Persze nem hiányozhattak azok unatkozó feleségeik és persze elkényeztetett csemetéik sem betegei köréből. Boldog családapaként éldegélt egy elit kerület hatalmas magánházában, szép feleségével és két csodás gyermekével egyetemben. Külön bejáratú magánrendelőjét házuk egy félreeső, nyugalmasabb szárnyában alakította ki, ahol soha semmilyen körülmények között, senki sem zavarhatta munka közben. Ezt, mint első számú szabályt, törvénybe is iktatta családtagjai körében, amit természetesen szigorúan be is tartottak.
Még fiatalnak mondható, negyvenéves kora ellenére sok mindent elért már az életében. Olyan dolgokat, amelyekről a legtöbb ember csak álmodozhatott. Elégedettnek érezte magát, hiszen mindene megvolt. Szép család, gyönyörű lakás, sok pénz, szakmájában kiemelkedően elismert szaktekintély volt. Rendszeresen edzette testét így kiválóan karbantartotta egészségét is. Egy szóval kifejezve, boldog volt.
Aztán egy szép napon mindez megingani látszott, amikor egy szerdai reggelen rendelőjében megjelent egyik, emeddig még sohasem kezelt betege. Telefonon beszéltek meg időpontot. Jonas nem alkalmazott asszisztenst, feleslegesnek tartotta. Saját maga egyeztetett időpontokat és kezelte a bejelentkezett páciensek adatait, akik a tökéletes diszkréció reményében keresték fel problémáikkal.
Annabell huszonöt éves, fiatal úrilány, aki egy igen gazdag bankár fiatal felesége és egy tehetős, befolyásos család sarja volt. A doktor ismerte eme népes családot, sok tagját kezelte már, de ezzel a nővel még sohasem találkozott. Ő volt az első páciense aznap. Tizenegy órára beszéltek meg találkozót a régi rusztikus stílusban berendezett rendelőjében, amely sokkalta inkább emlékeztette az oda belépőt egy viktoriánus korabeli könyvtárszobához, mint egy pszichiáterhez jobban illő orvosi rendelőhöz.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.98 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 Sierra 2014. 03. 23. vasárnap 22:31
Szintén számos helyen publikált írás. De jó volna tudni, hogy egy szerző tette fel több helyre, vagy az egy szerzőét csórták.
#10 listike 2014. 03. 15. szombat 10:48
Tetszett.
#9 mif23 2014. 03. 11. kedd 12:37
Nem rossz. Azt elhiszem, hogy valakinek mindenből sokkal több jut az életben, de az, hogy még nyelve is több van... hát nagyon szerencsés. smile
#8 zsuzsika 2014. 03. 11. kedd 07:03
Jó.
#7 papi 2014. 03. 11. kedd 04:58
Nagyon jó
#6 Pavlov 2014. 03. 10. hétfő 21:49
Egy kicsit dagályos.
#5 veteran 2014. 03. 10. hétfő 09:22
Klasz
#4 Rinaldo 2014. 03. 10. hétfő 07:28
Szuper jó.
#3 Andreas6 2014. 03. 10. hétfő 07:03
Nekem kicsit mesterkélt, túldíszített a stílus. Persze még mindig jobb, mint a nagy átlag, ami felkerül ide.
#2 hairy_pussy 2014. 03. 10. hétfő 06:36
10p
#1 Törté-Net 2014. 03. 10. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?