A+ A-

Tudom nem szabad, a szívem megszakad... de akarlak

Fülledt agusztusi éjszaka borította az egész tájat... halk, semmit mondó szellő simogatta végig a fákat. Roland ott állt elöttem alig pár lépésnyire zsebredugott kézzel és a csillagos eget bámulta miközben halkan megkérdezte:
- Miért csinálod ezt velem? Miért kell ez?
Fájdalmasan tekintettem rá és probáltam könyörgő hangot megütni miközbe torkomat fojtogatta a sirás:
- Értsd meg kérlek... nem lehet, nem szabad. Te is tudod, hogy nem szabad!Mindkettönknek ez lesz a leghelyesebb, én elmegyek, te megnösülsz nemsokára és elfelejtesz majd!
- Nem! Nem érted, hogy megörülök töled? Nem érted hogy annyira szeretlek, hogy nem tudom elviselni a gondolatot hogy nem lehetsz az enyém? - az utolsó szavakat szinte üvöltve mondta miközben hirtelen mozdulattal felém lépett. Ijedten nekiütköztem háttal a fa törzsének, és ö végigsimitotta az arcom gyengéden akár egy angyal.
- Kérlek, nem mehetsz el, nem hagyhatsz itt, könyörgöm neked!
Ugy nézett rám mint akinek az élete függ egyetlen szavamon, ha most nemet mondok neki, megölöm vele. Halkan, reszketö hanggal suttogtam:
- Szeretlek Roland...
Nem tudtam folytatni, fájdalmasan megcsokolt, nem engedett szóhoz jutni beleturt a hajamba egyik kezével, másikkal meg olyan szorosan ölelte át a derekam mint még soha, azt hittem eltöri a gerincem. Visszacsokoltam és éreztem hogy nem birom, itt már nincs megállj, nincs visszaút. Lágyan végigsimitottam megfeszült karjain és éreztem hogy a szoritás enged de hevesen csókol ahogy mindigis tette. Keze lassan lesiklott a derekamrol a combomra majd vissza egész a hátam közepéig utána fel végig a nyakamhoz és erövel húzott magához. Minden porcikám beleborzongott és hevesen kezdtem csokolni, szeretni és csimpaszkodtam a nyakába. Erre ő döntött már neki a fa törzsének és ugy simogatta a derekam, a vállam, mindenem de már enyhült, lágyabb érintésekkel, majd hirtelen ujjai megakadtak a blúzom cipzárjánál. Szerelmesen, szenvedélyesen mégis gyengéden nézett a szemembe:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.13 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 Andreas6 2017. 10. 14. szombat 07:34
El lehetett olvasni.
#10 vakon53 2016. 03. 11. péntek 13:02
Nem rossz
#9 Loene 2014. 02. 20. csütörtök 23:33
A címe olyan megnyerő volt gondoltam végre egy jó kis történet, aztán csak csalódtam... és kicsit később megint csalódtam, a végére csak azért olvastam, mert elkezdtem. 5 pötyi
#8 listike 2014. 02. 7. péntek 17:42
Tetszett.
#7 utazo 2014. 01. 31. péntek 13:31
lehetett volna reszletesebb
#6 XXIII.István 2014. 01. 31. péntek 11:38
Múlt-századbeli, tízéves lánykák emlékkönyv-verseinek a színvonala...bár ott akadt ennél magasabbrendű is...
#5 rockycellar 2014. 01. 31. péntek 09:20
nem rossz
#4 Rinaldo 2014. 01. 31. péntek 07:31
Szuper.
#3 A57L 2014. 01. 31. péntek 05:41
Elmegy.
#2 papi 2014. 01. 31. péntek 05:22
Nem rossz
#1 Törté-Net 2014. 01. 31. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?