Balatoni kaland

– Nyár volt. A heverokkal lenn voltunk Balatonon. Amikor nekem kellett kinnmaradni a parton vigyázni a cuccokra, felfigyeltem egy éppen akkor érkező nőre. Nem volt nehéz: kevesen járnak ilyen melegben bőr miniszoknyában és majdnem térdig érő lakkcsizmában. Volt benne valami fenséges, uralkodói. A közelemben
telepedett le, nem bírtam levenni a szemem róla miközben vetkőzött. A többi férfi aki szintén figyelte elfordúlt tőle, mert így levetkőzve már egyáltalán nem volt izgalmas. Elég magas volt, kb 180 cm, de nagyon karcsú, szinte kislányos alakja nem túl vonzó egy férfi számára. De engem valami megfogott benne. Próbáltam szemezni vele, de
ő egyszerűen csak átnézett rajtam. A többiek kijöttek a vízből és kitalálták hogy elmennek körülnézni a "belvárosba" (Siófokon voltunk). én inkább maradtam, immár egyedül. A nő továbbra sem vett tudomást rólam, pedig elég feltünően néztem. Már kezdett sötétedni, sokan elindultak hazafele. Egyszercsak azt vettem észre hogy
a nő ott áll felettem. Lenézett rám és csak annyit kérdezett hogy: tetszem? Nem volt vesztenivalóm, ezért az igazat válaszoltam: igen! Erre ő nem szolt semmit csak odadobott nekem egy papírt és elment. A papiron egy utcanév + házszám állt és az hogy "8 – kor". Kellemes bizsergés futott át a testemen, mindíg arra vágytam hogy egy nő kezdeményezzen. Gyorsan felöltöztem és elmentem egy térképet keresni.
Pont 8 óra van. Itt állok a megadott cím elött, egy hatalmas 2 szintes családi ház. Félénken csöngetek. Nyílik az ajtó és ő nyitja ki az ajtót.