A+ A-

Decameroni este 5. fejezet

Részlet Julius J. Coach: Kollégiumi esték - Szünidei szerelmek művéből
- Filosz következik, a filozófus, aki biztosan elaltat minket száraz szövegével - szólt Kuki, és alapozásként befalt egy nagy darabot a pápai sonkából, hogy a móri ezerjóból is tudjon inni, mert azt ő nagyon savasnak tartotta.
- Nem kell az értekezésed fennkölt stílusában nyomni a szöveget, úgy mondd, hogy a műszaki faszik is megértsék - jegyezte meg Dodó, és megkóstolta a móri ezerjót.
- Örüljetek, hogy tőlem kapjátok azt a pluszt, amivel művelt emberként térhettek haza, és még pénzetekbe sem kerül - mondta Filosz, és mostantól pofa be!
- Várjatok, mindent elmondok sorjában. Azon a napon megbolydult idegekkel ténferegtem, míg belém nem kapaszkodott Kriszti, egy régi szépasszony-barátnőm. Csak néztem: nehezemre esett megérteni, hogy ő is nő lehet. A múlt végzete hozzásodort s lakásába vitt, hogy a jelen szenvedése a hétfordulós emlékekkel súlyosbodjék. Belém taposott a kérdés: élhet-e az ember a mának? S mikor még én azt mondtam, de még mennyire, csakis annak élhet, valóban úgy éltem-e? Most látom, tudom, hogy nem. Nem élhet olyan ember, ki annyira megveti önmagát, hogy a mának tudjon élni. Krisztus sem élt a mának, pedig azt hirdette, s ha valóban annak él, nem jutott volna a keresztre feszítésig.
Ha az emberben egy csöpp ember van, csak a jövőnek élhet. Mikor azt mondja az ember, a mának él, hazudik és piarcot ölt, hogy apró mocskosságait eltakarja, vagy megengedhetőnek minősítse, s ha lehet, kicsikarjon az élettől egy pillanatnyi megnyugvást. Ennyire aljas az ember.
Mikor Kriszti lakásában körülnéztem, valami múltat idéző kéjérzés az első, második együttlétünk feszegetésére indított. Akkor a félhomály tompa színárnyalata felolvasztotta lelkemet. Ő a pamlag mély lágyságú sarkán ült, háttal az ablaknak. Belém furakodott egy gondolat. Eljöttem hozzá, s azt sem néztem, szép-e? Ösztönösen mellé léptem, finom, simogató mozdulattal az ablakhoz vezettem, ahol a világosság felé fordítottam. Kissé távolabb mentem, s gyönyörködtem érett asszonyarcán, hatalmas mellein, karcsúságán és szép, kerek csípőjén. Megmozdult körülötte a levegő, édes illat bodrozott szőke hajából, melyen a fény édesen játszott. Nevető kék szemével pedig incselkedett. Gyönyörűnek találtam, s csak ennyit mondtam: Miért vagy ily gyönyörű? Ezt fenyegető, követelő, támadó, kérő, hízelgő hangon százszor is elmondtam. Láttam, hogy nagyon elégedett önmagával.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.79 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 A57L 2016. 08. 21. vasárnap 07:46
Ez nem lett annyira jó.
#6 listike 2013. 11. 21. csütörtök 19:31
Nagyon jó. Várom a folytatást.
#5 x124 2013. 10. 16. szerda 21:40
Jó!
#4 Jedi 2013. 10. 15. kedd 11:03
Tetszik!
#3 Rinaldo 2013. 10. 15. kedd 09:39
Nagyon jó.
#2 papi 2013. 10. 15. kedd 06:03
Egyre jobb
#1 Törté-Net 2013. 10. 15. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?