A+ A-

Decameroni este 3. fejezet

Részlet Julius J. Coach: Kollégiumi esték - Szűnidei szerelmek művéből
- Kuki a soros mesélő. Ne adjatok neki a borból, mert összehord mindent, amit valamelyik regényben olvasott
- szólt Szveti.
- Van az én történetem olyan jó, mint a tiétek, de lehet, hogy belehalok, ha elmondom.
- Halljuk, halljuk - kiáltottak mind a négyen.
- A szívem szakad meg, ha rá gondolok. Annyira szerettem, és elhagyott - kezdte Kuki, de a Duna mellékágai megőrizték őt számomra. Ezt azért mondom, mert amikor csak van időm, újra bejárom azokat a tájakat, és feltámasztom őt újra és újra. A Teri vagy Terka nevet szerette használni. Nem volt magas, de arányos volt, szobrász sem tudott volna szebb testet alkotni. A kajakommal végigjártam a partot, s ahol lányokat láttam, kikötöttem. A fürdőzők között mindig akadt ismerős lány, és az ő ismerőseivel bővítettem lányismerőseim körét. így ismertem meg Terkát is. A parti homokban fociztunk, és Terka is beállt. Kiderült, hogy mindegyikünknél keményebb játékos. Többször összeütköztünk, s majdnem mindig ő került ki győztesen. Egyszer mérgemben felkaptam, és beszaladtam vele a vízbe. Baromi módon felháborodott, csípett, rúgott, harapott, én meg kemény melleibe kapaszkodva próbáltam védekezni. Majd vízbe buktatás után szájon csókoltam, ami teljesen lebénította.
- Bocsáss meg, ez csak a bennem támadt szeretet jele - mondtam.
Pofon vágott és elszaladt a barátnőihez. A lányok közül Rozi, egyik korábbi barátnőm, piszkosul letolt a történtek miatt.
- Elrontottál mindent, ő akart veled megismerkedni, azért állt be focizni is, mert beléd esett. Most alig tudjuk megvigasztalni. Menj oda, kérj tőle bocsánatot.
- De már bocsánatot kértem.
- Azt nem hallotta senki, ezért gyere, s ott előttünk kérj tőle bocsánatot. így kezdődött a kapcsolatunk. Naponta találkoztunk, kieveztünk a Dunára, kerestünk egy csendes helyet, és beszélgettünk.
- Jelesen akarom elvégezni az utolsó osztályt is, és sikeres érettségi után Budapesten bölcsészhallgató szeretnék lenni - mondta Terka, s úgy nézett rám, mintha azt kérdezné: ugye, te is akarod. Mikor megéheztünk, egymást etettük a magunkkal hozott, paprikaszelettel kibélelt vajas kenyérrel. Gyönyörködtem szemének fényében, tökéletesre tervezett szájának vonalában. Nehéz volt közel kerülni hozzá. Csak érintve lehetett a száját megcsókolni, de ha a homokban éppen hason feküdt, akkor a vállát és a hátát csókolhattam, s ezt napról napra igényelte is.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.98 pont (53 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 A57L 2016. 08. 21. vasárnap 07:45
Ez a rész nagyon tetszett.
#8 listike 2013. 11. 20. szerda 10:36
Gyönyörű. 10pont.
#7 Wakundok 2013. 10. 3. csütörtök 20:45
Ez igen! Kell ilyen történet is! 10p
#6 genius33 2013. 10. 2. szerda 21:17
Nagyon szomi :(
#5 joozsi 2013. 10. 2. szerda 06:46
Nem kedvelem a tragédiát. Kiváló történet.
#4 Sentinel1 2013. 10. 1. kedd 14:57
Nagyon szép történet egy igaz szerelemről, de nagyon szomorú befejezéssel. Gratulálok hozzá.
#3 papi 2013. 10. 1. kedd 11:18
Nagyon szép és szomorú történet, remélem a következő vidámabb lesz.
#2 Rinaldo 2013. 10. 1. kedd 07:25
Nagyon szomorú történet.
#1 Törté-Net 2013. 10. 1. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?