Ádámmal

Két hete történt, meglepő módon nálunk, ahová pedig soha senki nem teszi be a lábát, főleg nem fiúk.

Érdekes, mert az előtte levő nap benn maradtunk az osztályban és pont erről beszéltünk. Ki mit merne kivel. Persze egy idő után rájöttek, hogy engem nem érdemes heccelni, túl sok mindent bevállalok és szinte akárkivel. Alapból örültem, amikor olyan dolgokkal húztak, hogy nem merem megcsókolni ezt meg ezt. Ugyan már! Én? Volt egy srác, Ádám, akivel tök szívesen smároltam volna, de bezzeg vele nem cseszegettek. Mondom mindegy.

Másnap az előző nap hatása alatt állva, épp a kádban gondolkoztam arról, hogy vajon ki az a hülye, aki velem önszántából smacizna, és jót röhögtem magamban: senki. A habbal kentem be épp a testem, elmerültem a vízben, amikor megszólalt a csengő.

"A rohadt életbe pont jókor ez is! " Betekertem magam a törülközővel és mivel láttam, hogy az szinte semmit nem takar, felkaptam egy fürdőköpenyt is felé. Kimentem ajtót nyitni, közben elég rendesen szidtam a fejét annak az ökörnek, aki 2-kor rám tör. Csöpögött belőlem a víz és az ajtóban az én drága, kedves (hogy szakadna rá az ég) osztálytársaim álltak, két fiú.

Az egyik Ádám, akivel csókolózhatnékom volt, a másik Lóránt, akivel meglehetősen jóban voltam.

– Sziasztok, mi a fenét kerestek itt? És amúgy is hogy a francba találtatok ide?

– Helló, milyen kedves vagy.

– Mint látod fürödtem.

Lóránt erre csak felvonta a szemöldökét és elég kétértelműen elvigyorodott. Három napja meg akart ujjazni és lehetőleg kinyalni, szóval volt okom félreérteni. És amit mondott azután nem sok kétségem lehetett:

– Rávettem a Ádámot, hogy smároljon veled. Mit szólsz?

– Mért sejtem úgy, hogy ennek még lesz ára?

– Mert lesz is.

Most én vontam fel a szemöldököm. Lehet, hogy én is kétértelműen. Lóránt mindenesetre egyértelmű választ adott.

– Nem kell megcsókolni, ha nem szeretnéd.

– Tudod, hogy ki akarom próbálni vele is.

Ádám eddig csak állt, most beleszólt:

– Az én véleményem nem számít.

– Sejtettem, különben nem lehetet volna idehozni – válaszoltam.

– Honnan veszed? – kérdezte, és a hangjából tudtam, hogy Lóránt vele is közölte szándékát.

– Anyám! Mik a feltételek?

– Ujjazás, nyalás. Mint mindig.

– Egy kib***tt csókért?!

– De kivel, ezt gondold meg!

– Azt hiszem, nem sok választásom van.