A+ A-

A nemes paripa

Eredeti író: Petronius
Előszó:
Tisztelt Olvasóim!
Történetem – sajnos – nem saját alkotás, még csak nem is fordítás (a latinban eléggé járatlan vagyok), de mivel a kedvenceim közé tartozik, szívesen osztom meg mindazokkal, akik még nem ismerik, számomra kellemes élményt jelent mind a mai napig, remélem, másoknak sem jelent csalódást.
A közzététellel két szándékom volt: egyrészt szeretném felhívni a szerzők (magamat is vastagon beleértve!) figyelmét, hogy ebben a kényes (homo) témában is lehet remekműveket alkotni (persze, Petroniusnak művészként könnyebb volt!), másrészt szeretnék a hétköznapi gondokba belesüpped, fáradt olvasóim arcára legalább egy pillanatra mosolyt varázsolni.
Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy ne szavazzatok, hiszen az elismerés kizárólag Petroniust illeti (meg is érdemli!), a kommenteket viszont szívesen fogadom.
Forrás: A szerelmes delfin, Európa könyvkiadó Budapest 1962, 77-80. oldal, fordította Révay József.
Most pedig jöjjön a történet, mindenkinek jó szórakozást!
Author04
Mikor katonakoromban valamelyik quaestorral Ázsiába kerültem, Pergamumban kaptam szállást. Nagyszerűen éreztem magam itt: nemcsak a szállásom volt pompás, hanem ezenfelül volt a házigazdámnak egy gyönyörű szép fia. Törtem a fejemet, hogyan lehetnék a szeretője, anélkül hogy az apja gyanút fogna.
Hát valahányszor az ebédnél szóba került, hogy mire valók a csinos fiúk, olyan mérgesen felháborodtam, olyan szigorú elkeseredéssel tiltakoztam a fülemet sértő trágár beszéd ellen, hogy mindenki, de főképpen a mama, úgy nézett rám, mint valami filozófusra. Lassanként én vezetgettem az ifjút a tornacsarnokba, én szabtam meg tanulmányai rendjét, én tanítgattam, s én adtam ki a rendeletet, hogy afféle liliomtiprót be ne eresszenek a házba...
Egyszer épp az ebédlőben heverésztünk (ünnepnap volt, iskolai szünet, a hosszabb vigadozás lomhasága nehezedett ránk, s ott maradtunk), mikor úgy éjféltájban észrevettem, hogy a fiú ébren van.
- Istennőm, Venus - fogadkoztam óvatos-félénk mormogással -, ha megcsókolhatom ezt a fiút úgy, hogy nem veszi észre, holnap egy pár galambot ajándékozok neki.
Amint a fiú meghallotta az élvezet díját, rögtön horkolni kezdett. Tettette magát, de én nekiestem, s összevissza csókoltam. Kezdetnek ez elég volt. Korán reggel aztán fölkeltem, gyönyörű pár galambot hoztam neki (már várta)? Így róttam le fogadalmamat.
A következő éjjel megint megengedte a csókolózást, de én más kívánságra gyulladtam, és szóltam:
- Ha ezt a fiút csintalanul végigtapogathatom úgy, hogy nem veszi észre, hát harcias-vad kakast adok neki ajándékul az élvezetért.
Erre a fogadkozásra az ifjú közelebb csúszott hozzám, s úgy vettem észre: attól tartott, hogy netalán elszundikálok. Hát én eloszlattam aggodalmát, és mindenestül elmerültem testének élvezésébe, csak épp a fő-fő gyönyört nem kaptam meg. Amint kinappalodott, meghoztam, amit ígértem. Nagyon örült neki.
A harmadik éjszaka, amint alkalmam nyílt rá, felkeltem s így suttogtam a csali-alvó fülébe:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.91 pont (32 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 ukmukfukk 2014. 05. 18. vasárnap 05:14
Gagyi.
#7 papi 2013. 12. 28. szombat 20:42
Gyenge
#6 genius33 2013. 08. 13. kedd 19:09
Elmegy.
#5 Rinaldo 2013. 08. 13. kedd 11:56
Jól rá fázott.
#4 Martianyu 2013. 08. 13. kedd 08:11
Na ne izélj már !
#3 veteran 2013. 08. 13. kedd 07:40
Közép szerű.
#2 papi 2013. 08. 13. kedd 04:58
Nem rossz.
#1 Törté-Net 2013. 08. 13. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?