A+ A-

Kirándulás, zuhé, hancúr az irodában

K. és én Szentendre utcáit jártuk, gyermeki rácsodálkozással fedezve fel a kanyargós régi, szűk sikátorokat, a kilátást, a macskaköves utcákat. Néha aggódva pislogtam az égre, mert lilásszürke, fakósötét felhők gyülekeztek, lassan szürkületbe fordítva a nappali világosságot. "Nem kéne valami védett hely felé indulnunk?" kockáztattam meg. K. játékosan vállon taszajtott.
"Mondd már legfeljebb megázunk kicsit..." nevetgélt.
Épp egy olyan helyen csavarogtunk, ahol egy lépcső vezetett felfelé a meredek domboldalban, mikor megdördült az ég, vészjóslóan gördült át a város fölött a morajlás. A közelben nem sok eső ellen használható hely volt, legfeljebb félúton egy kisebb kilátószerű beszögellés, oda még eljutottunk, mikor leszakadt az ég, és olyan zuhé kerekedett, hogy szinte látni se lehetett. Dörgött-villámlott, az eső ömlött, mi meg kicsit megrettenve szorongtunk a kilátó falához tapadva a dzsekim alatt, amit a fejünkre borítottam, persze ez nem sokat ért, pillanatok alatt bőrig áztunk.
Az eső amilyen hirtelen jött, el is ment, de az ég még borongott, elment a kedve ettől a naptól.
Végül jókat nevettünk a kalandon, bár kicsit kellemetlen volt az átázott ruhákban mászkálni, de amíg mozogtunk, nem fáztunk. "Semmi se hoz össze úgy egy párt, mint a nagy, közös elázás" bölcselkedett K. miközben a víz nagyját facsargattuk a ruhánkból. "Van egy ötletem" mondtam felvillanyozódva a hirtelen gondolattól "menjünk be a munkahelyemre, ott most nincs senki, meg tudunk szárítkozni". (Még akkoriban történt, mikor hozzám nem mehettünk a Zs.-vel történt affér miatt).
"Hmm, csak szárítkozni lehet?" csillant fel a K. szeme "kívánós vagyok..." mondta gyerekes nyafogást imitálva, a mellkasomat verve ökleivel. "Még sose próbáltam irodában" gondolkodtam el a lehetőségen "de szerintem nem lesz akadálya..." Egy órán belül ott is voltunk, szerencsére tényleg senki nem dolgozott. A cuccok egy része félig megszáradt már, de még sok volt rajtunk a nedves holmi. Ledobáltuk, K. táskájából előkerült egy piknikezésre szánt lenge pokróc, azt leterítettük a padlóra, a redőnyöket leengedtük. Szerencsére akkor még nem volt szokás mindenhová biztonsági kamerákat telepíteni, így az a veszély nem állt fenn, hogy home video készül rólunk.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.36 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Rinaldo 2013. 08. 1. csütörtök 12:34
Tetszet.
#6 sipospista 2013. 07. 25. csütörtök 08:50
nem rossz megy a pont
#5 zsuzsika 2013. 07. 24. szerda 08:44
Eltekintve a K és Zs nevektől olvasható történet.
#4 genius33 2013. 07. 23. kedd 08:40
Nemrossz de lehetne jobb is.
#3 papi 2013. 07. 23. kedd 05:27
Nekem még így is tetszett.
#2 gaborthefirst 2013. 07. 23. kedd 04:32
A k. az kurva, de mi a zs. ? smile Idegesítő volt ez az állandó k-zás, nem világos miért nem lehetett kiírni a nevét. Talán ha elárulod, hogy mondjuk Kati vagy Kriszti, akkor meg kell minket ölnöd?! Ugyanmár!
Különben átlagos ...
#1 Törté-Net 2013. 07. 23. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?