A+ A-

Gyere gazdám, gyere értem!

Részlet Cathryn Cooper: Pajkos mesék című kötet válogatásából.
Végeztem az írással, papírra vetettem mindent, amit akartam. Kimerülten üldögélek egymagamban a pislogó gyertyaláng mellett, és arra várok, hogy végre meghalljam a kemény, ismerős lépteket odalent a kövezeten. Egyik kezemet mellemre szorítom. Ettől megnyugszik szívem, mely folyton háborog, mikor Sir Hunter Tremayne jár az eszemben. A nyájas olvasó szíve is háborogna, ha abban a szerencsében részesülhetne, hogy az uraság korbácsának csókját érzi pőre, reszkető bőrén. Ó, Uram, adj erőt gazdám lovának, hogy minél gyorsabban vágtasson, és itt legyen már velem. Önkéntelenül is kikukkantok a függöny résén, lepillantok a sötét, ázott földre, és alig várom, hogy végre megérkezzen. Mohón hegyezem fülem, hallani akarom a közelgő patkók csattogását, ám csak az esőcseppek koppannak az ablakon, mint kavicsok. A falióra szüntelenül a perceket üti. Keserű és rideg minden őnélküle. Az ablak résén áthatoló erős szél billegeti a pennát tartójában. Sir Hunter hamarosan velem lesz. Nagyon hamar. Hogy elüssem az időt, és ne kelljen megint fel-alá járkálnom a szobában, felvettem az asztalról a két irományt, és olvasni kezdtem mindazt, amit ott papírra vetettem. Az első írás a végrendeletem. Egy órája fejeztem be, és aláírattam a szakáccsal, a házvezetővel és az inassal. Mostanra már nyugovóra tértek, az ágyukban fekszenek. Ők hárman az én hűséges tanúim.
"Én, Elizabeth Langdale az angliai Hampshire-ből, képességeim teljes birtokában és erőszaktól, fenyegetéstől, fondorlattól, tévedéstől vagy egyéb nemkívánatos befolyástól nem vezéreltetve ezennel kinyilvánítom végső akaratomat, alant részletezett hagyatékaimat a mai napon, 18. december 15-én kelt óhajom szerint osszák fel..."
A nyájas olvasót azonban bizonyára sokkal inkább érdekli második irományom, melyben elmesélem első találkozásomat Sir Hunterrel, mindazt, amit tőle tanultam, valamint annak okait, amiért ilyen különösen végrendelkeztem. Gazdag nő vagyok és bizony sokan megütköznek majd azon, hogy tekintélyes vagyonomat egy egyszerű szolgára, Frederick March-ra hagytam, aki még csak nem is rokonom. Ezért elmagyarázom, milyen okok vezéreltek, amikor ilyen furán rendelkeztem hagyatékomról. A történet az első nappal kezdődik, mikor Sir Hunternek alkalma volt megszólítani engem. Tizenöt éves szegény gyermekként csak épp egy futó pillantást vetettem a gazdára az egyik vasárnap a plébániatemplomban.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.04 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 sunyilo 2016. 01. 22. péntek 22:08
Lyóóó!
#9 A57L 2013. 11. 2. szombat 05:56
Egész jó.
#8 zsuzsika 2013. 07. 8. hétfő 11:18
Nem értem az egészet! Bocs
#7 papi 2013. 07. 6. szombat 17:42
nem tudom mit gondoljak
#6 gaborthefirst 2013. 07. 5. péntek 23:50
Szép munka Phineas, tetszik a fordításod, és a történet is, folytasd!
#5 genius33 2013. 07. 5. péntek 20:10
Furcsa.
#4 sztbali 2013. 07. 5. péntek 13:21
Ez nem idevaló.
#3 veteran 2013. 07. 5. péntek 09:37
Ez mi lenne ??
#2 Rinaldo 2013. 07. 5. péntek 07:31
Elég szét szórt.
#1 Törté-Net 2013. 07. 5. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?