Vulcanus

Napsütéses tavaszi nap. A fák már egészen kizöldelltek, a lombjukon átszűrődő napfényben táncot járnak az autók által felkavart porszemek. Már öt hónapja otthonom ez a hetvenezres vidéki város. Mikor idejöttem, még minden szürke volt, és nehéz köd ült az utcákon, akár a szívemen... A szakítás a régi élettel nehéz volt, de már régóta időszerű. Minden vég egy új kezdet! – mondogattam magamnak, miután egy évig tartó szenvedés és önsajnálat után megráztam magam, felszámoltam a régi életemet, és átutaztam az országot azért, hogy a távolsággal is segítsem a régi lezárását, az új születését. Nem volt könnyű, de itt vagyok... készen állok. A tavaszi napsütés mintha az én lelkemről is felszárítaná lassan a ködös szürkeséget.
Az albérletem csupán egy szoba, de egyelőre nem telik többre. Ezt is az utolsó pillanatban találtam. Mint később megtudtam, a főbérlőm, István szintén elvált, ráadásul a vagyonát is elveszítette. Neki sem lehet könnyű ez a kényszerű együttélés egy idegennel, egy mindössze kétszobás lakásban. Habár, nem sokat láttam őt az egy fedél alatt töltött idő folyamán... Mérnökként és építésvezetőként dolgozik. A közösen használt fürdőszobában a ruhák állapota és szennyezettsége alapján fizikailag is jócskán kiveszi a részét a munkából. Reggel korábban kezd, mint én, este pedig már ágyban vagyok, mikor hazaérkezik.
Bevallom, ezt nem is bánom, mivel kissé tartok tőle, hiszen nem kis darab férfi, és nem is igazán kedves. Nálam jó két fejjel magasabb, 40 év körüli, széles vállú, bikanyakú, szakállas. Középiskolában imádtam a római és görög mitológiát, és pontosan így képzeltem el Vulcanust, az istenek kovácsát. Amit tudok főbérlőmről, azt a környéken élő és dolgozó emberektől tudom. A ház alatt lévő zöldséges bolt tulajdonos – és egyben eladónője kéretlenül és készségesen mesélt el minden szaftos részletet. Szokványos történet: sokat dolgozó mérnök, kemény, és talpig becsületes. Otthon unatkozó, csinos, huszonéves feleség, aki a gyerekszülést halogatja, de nem veti meg a fitneszterem gazdag tulajdonosának a társaságát... Náluk a csalfa exnejnek jutott a dörzsöltebb ügyvéd, aki lenullázta Istvánt anyagilag, az én esetemben a volt férjemnek, Attilának. Ráadásul István exe jókora hitelkártya-tartozást is hagyott volt férjének búcsúzóul, ezért volt kénytelen minden fillért megfogni, és kiadni a szobát.