A+ A-

Börtönszex - Összezsugorodott univerzum 3-4. rész

Besurrantam a cellába, hogy a másik kettő ne hallja, az őr sem zörgetett úgy a kulcsokkal, ahogy szokott...Alig hittem el, ami történt, a mellkasom ekkor kezdett szaporábban le-fel süllyedni. Még a csupasz falakból és vasajtókból áradó ridegség sem tudott meghatni ezen az éjszakán, édes áradt szét az ereimben. Az első pont le volt tudva!
Robert és a barátja nemcsak cellatársak voltak, az ott eltöltött nem túl hosszú idő alatt megtapasztalhattam, hogy éjjel is segítenek egymásnak a vágyaik kielégítésében. Amikor elcsendesedtem és a lélegzetemet is próbáltam visszatartani, ott folytatták ahol az érkezésem előtt abbahagyták. Hallottam a cuppogást és a visszafojtott nyögést. Azt hiszem franciáztak. Elképzeltem, ahogy szopják egymásnak és nem lett hányingerem, mint előtte. Azt hiszem ez volt a napjaik fénypontja, különben ki tudja mit kezdtek volna az érintésnélküliségtől felgyülemlett energiájukkal.
A sperma illata, nemsokára bejárta a kis cellát, és ők elégedetten tértek nyugovóra.
- Nagyon jó voltál megint-suttogta az egyikük, míg a másik - tudod, hogy rám mindig számíthatsz!- választ lehelt.
Vártam éjjel majd, hogy Leto a falon keresztül is bejön és széttép a barátaival, mégis -talán először-, jóízűen hajtottam le a fejemet. A bosszú néha édes tud lenni, még ha biztosak is vagyunk benne; új megtorlást szül!
A győzelem mámorán kívül szégyelltem, hogy nem számított, hogy fiút tartok a karjaim között, amikor Jessel voltam. A csókjának íze...félelmetesen finom volt és az is, ahogy összefeszült a testünk.
Lassan érintettem a számat, végighúzva a mutatóujjamat a vonalán. Bizsergett.
Próbáltam elhessegetni az emléket és a feleségemre gondolni, Ginára. Azokra a szép hónapokra, amikor megismerkedtünk. A mosolyára, a mellére, a hosszú combjaira, a hajára, de hiába, mert szinte azonnal eszembe jutott miért kerültem be. Ha nincs Gina árulása, nem vezetek ittasan és nem töröm össze a csupa-üveg kiállító terem szinte minden négyzetcentiméterét...
A feleségem iránt érzett méreg és a düh nem tudott eluralkodni rajtam, azzal a gondolattal aludtam el, hogy értelmes volt a napom.

*

Másnap reggel hiába keltem a szokott időben, azt mondták nem dolgozom, és a konyháról is át leszek helyezve máshová! A pletyka, hogy megkeféltem Leto fiúját, már az éj leple alatt terjedt az őrök között hajnalra pedig bejárta az egész épületet. Kényszeredetten indultam a kantinba, amikor beléptem meghűlt a levegő, mintha különleges atmoszféra vett volna körbe. A pupillák kitágult üveggolyóként tekintettek rám, sötét és súlyos titoknak éreztem magam.
Megtestesült bűnnek.
A kanalak megálltak a kezekben, a pillantások égettek. Oda kellett figyelnem minden mozdulatomra, a kezem és a gyomrom is jócskán remegett.
A két cellatársam, akik nem sokkal odébb ültek, megkövültek bámultak rám, amikor meghallották a pusmogó hírt. Viszonzásul csak kacsintottam nekik, miközben észrevettem, hogy sokkal több őr van a helyiségben, ketten pedig folyton a sarkamban koslatnak.
Leto felállt, amikor figyelmeztette a barátja; ott vagyok.
Háttal ült a bejáratnak, két sorral arrébb, így nem vett azonnal észre. Amikor összenéztük mintha két bolygó akarna egymásnak ütközni, csodálkoztam, az egymásba égő tekintetünk nem csihol veszedelmesen gyilkos szikrákat. Leto fogta az alumínium tálcát, nagy dirrel-durral a földre borította a maradék ételével együtt! Vérvörös arccal vonult az ajtó felé, szinte hallani lehetett a megkönnyebbült sóhajokat, amikor kifelé igyekezett.
Mielőtt azonban elhagyta volna a helyiséget visszafordult.
- Te- mutatott rám- azért, amit tegnap csináltál a ringyómmal, meghalsz! - A mutatóujját pedig elhúzta a nyaka előtt.
Nem akartam, de nevettem.
Hangosan és idegenül csengőn. Leto visszarohant, de mielőtt hozzámérhetett volna, két őr keze között vergődött. Ők vezették ki.
A falat nehezen csúszott le a torkomon, próbáltam semmibe venni a rám szegeződő pillantásokat, pedig olyan súlya volt mindnek, mint egy fél zsák kőnek.

*
- Deron én nem akartam, ha tudnád... - Gina szép volt, a parfüm illatát a beszélőben egyenesen émelyítőnek találtam. Amit beszélt, meg sem hallottam, arra gondoltam, annyi éven keresztül üres kapcsolatban éltem vele. Egymás mellett párhuzamosan és nem egymással közösen, ahogy kellett volna. Ráemeltem a tekintetem. Ahogy ült és viselkedett és az öltözetéből is az látszott, hogy jómódú és elégedett nő. Cseppet sem volt összetörve, vagy megviseltnek látszó, ami rólam nem volt elmondható. A tükörben ezernyi apró szarkalábat fedeztem fel borotválkozás közben a szemem körül, és a hajamba is észrevettem pár szál őszbe vegyülő hajszálat. Kis híján neki ugrottam, de türtőztettem magam. Rohadt kurva! - kiáltottam belül.
- Nem érdekes- válaszoltam szaggatottan.
- Deron!- ugrott fel a székről, hogy odabújjon hozzám.
- Hagyj!- emelkedtem fel. - Nem kell a hab! Az ügyvédem már háromszor volt bent, még egy-két hónapig leszek itt. Azt már kibírom valahogy! Add be a válópert addig és elbúcsúzunk egymástól!
- Ne, Deron! Szeretlek, bocsáss meg amiért...-ellöktem magamtól.
- Ne érj hozzám! Undorodom tőled!
- Hát már nem szeretsz? Azért mert, egyszer megcsaltalak, egyetlenegyszer, te el akarsz dobni magadtól?-A szeme könnybe lábadt, a háta meggörnyedt, mégis hamis és színpadias volt minden mozdulata és szava.
- Nem csak egyszer csaltál meg ribanc!
- És te? Te talán tökéletes vagy? A titkárnők sora rakta szét neked a lábad!A munkahelyeden minden ujjadra jutott nő!
- Elég! - kiabáltam. - Ne is gyere be többet, nem vagyok rád kíváncsi!
Gina sírva távozott, de nem tudott érdekelni. Hazugságra épülő házasságunknak a romjaira nem volt mit építeni. Talán, ha gyerekünk született volna, akkor minden máshogy alakul, de a feleségem sehogy nem akart teherbe esni. Nem firtattuk a dolgot, nem hiányoltuk a gyereket igazán, így egyszerűbb volt mindkettőnknek.

*

Piszok rosszul éreztem magam egyedül egész délután. Örültem Robertéknek, amikor visszajöttek a munkából, bár mintha feszültebbek lettek volna a szokottnál.
- Mi az?- kérdeztem az ágyam széléről lelógatva a lábam.
Összenéztek, aztán Robert megcsóválta a fejét.
- Nem is tudom, hogy mondjam-csóválta a fejét. - Ma este olyan esemény lesz itt bent, ami ritkaságnak számít, és sokszor csak az őrök és a résztvevők tudnak róla. Pénz is van benne, fogadásokat kötnek. Amolyan bokszmérkőzés életre-halálra.

Test a test ellen.
- Igen?- kérdeztem csodálkozva. - Valóban meglepő, de ha azt nézem mi megy itt bent, az őrök pénzért mit meg nem tesznek, és mennyi mindent ellehet érni a zsírozással, hát akkor....
- De nem ez a gond- felelte a fekete bőrű cella társam. - Hanem az, hogy ma te vívsz meg barátocskám! Letoval!
Majdnem leszédültem az ágyról, nem is értettem először, nem tudtam felfogni a dolog súlyos voltát. Csend költözött a helyiségbe, nem tudták mit mondjanak nekem, és én sem találtam megfelelő szavakat. A feszültség lassan áradt szét bennem, kiélezve minden porcikámat a harcra.
- Győzni fogok! - mondtam kicsit később. - Vagy meghalok, igaz?
- Igaz- felelte Robert. De, ha nyersz - tette hozzá gyorsan - te leszel az új börtöncsászár, Jesst is dughatod, és játék lesz itt bent az életed!
- Játék? Itt kurva rossz bárhogy, az a kis mitugrász meg nekem nem kell, nem vagyok én homokos! - A két férfi elpirult, de már nem tudtam visszaszívni. Én is elpirultam és égtem, amiért a szőke fiút mitugrásznak neveztem. Hiszen ő nem tehetett semmiről! Csak eszköz volt egy játékban.

A cigim majdnem mind elfogyott, amire a sötétség elborította a várost.
Várni a halálodra a legrosszabb.
Átéltem azt milyen lehetett azoknak, akiknek ki volt jelölve az órája a halálra. Milyen lehetett Stuart Máriának és más nagyoknak, akik tudták előre, a vesztőhelyre viszik őket nemsokára.
Ízeket képzeltem; lazacot és sajtot, ropogós bagettet. Könnyű francia bort, a kedvenc sörömet, két nővel szexet. Aztán tengert, hullámzó azúrt, nyarat, száguldozást egy hófehér Ferrarin, majd már csak imádkoztam.
Anyámra gondoltam, aki már a mennyekben lakik. Eszembe jutott a gyermekkorom, anyám illatát is érezni véltem. A régi játék katonáim is hiányoztak és szerettem volna csak pár percre visszarepülni az időben, hogy anyámhoz bújjak. Itt már a sírás fojtogatott, de nem akartam gyengének mutatkozni. Az Istenre, a vallásokra, a világra gondoltam. Aztán eljött a perc.
Mint az árnyék, úgy követett a félelem.
Nem mertem hátranézni, azt gondoltam; akkor befalnak a szörnyek. Iszonyúan verejtékeztem, a gyomrom pedig mintha egy teniszlabda méretűre zsugorodott volna össze.
Sötétnek és kihaltnak tűnt minden, az elmémben mégis, ezernyi szörnyű gondolat kergetőzött visongva és egymást hajszolva. Egy őr lépkedett előttem, Leto emberei mögöttem.
Az aréna kicsi, alig volt közönség, csak a kivételezettek. Gödörnek hívták odabent, az őrök fogadásokat is kikötöttek. Ki hal meg, ki kerül a rabkórházba, ki lesz nyomorék, és ki az, aki győzni fog. A csendet vágni lehetett volna nehéz selyemszalagként, a feszültség fojtogatott. Abban a pillanatban, amikor Leto észrevette, hogy bejöttem, a szemembe nézett.
Úgy éreztem, mintha a hóhér megengedné az elítéltnek, hogy vessen magára egy keresztet, mielőtt lefejezi. Belül mormoltam el az imámat a szemem felfedezte mellette Jesst, akinek a szőkesége és a lágy vonásai az emlékeimbe lopták az elmúlt éjszakai élvezetet.
Félve pillantott rám, elvörösödött, amikor ránéztem, egészen furcsa volt a pirulása, ami szívembe nyílalt, úgy nézett, mint egy lány, esküszöm. Leto ekkor elkapta az állát és megszorítva, felemelte a fejét, megcsókolta erőszakosan, miközben alányúlt megszorongatva a péniszét.
- Ma nagyon szétkúrlak! De előbb szétverem az agyát ennek a tetves senkiházinak!- nézett újra rám vicsorogva.

Egy őr, akinél síp is volt, mint a szabályos mérkőzésen, megfogta mindkettőnk karját és felemelte; előbb Letoét, majd az enyémet. Hatalmas ordítás rázta meg a falakat, azt hittem Leto üvölt mindenkit túl, de nem.
Én voltam.
Lélegzetet sem kaptam, az állkapcsom megreccsent, megszédültem, minden forogni kezdett körülöttem. A következő másodpercben már a földön voltam, Leto pedig a mellkasomon térdepelt és ütötte a fejemet. A vége felé már a csapások sem fájtak, félig ájult voltam. Egyre homályosult a külvilág, egy kis féregnek éreztem magam.
- Fiam, ne hagyd magad! Erős vagy, győznöd kell!- mintha anyám szólt volna hozzám. Hosszú hajúan, fiatalon, egy tört-fehér, lenge, földig érő ruhában. Biztosan a képzeletem játszott velem, de erő öntött el. Valahonnan mélyről tört fel, mintha az agyam szabadított volna fel valahonnan egy csomó energiát, mind, amikor a palackból kiengedik a dzsinnt.
Felnyögtem, a karjaim Leto csípője köré szorultak.
Elkezdtem szorítani, majd egy váratlan pillanatban letaszítottam magamról. Az arcába köptem a nyállal keveredett véremet, kis birkózás után pedig már ő volt alul. Mint aki megbolondult úgy üvöltöttem, a külvilág megszűnt a számomra, olyanokat csaptam a férfi arcába, hogy a vérétől nem látszottak a vonásai a végére. És nem fáradtam, mind erősebben ütöttem.
Amikor lehúztak róla hárman, remegtem a felindulástól, alig bírtam leállni a verekedéssel. Éreztem, hogy győztesként felemelik a karom, és hallottam az üdvrivalgást, de az utána következő pillanatokban már se nem láttam, se nem hallottam, összefolyt előttem minden. Kivezettek, leültettek, valaki letörölte a vért rólam. Adtak inni vizet és csukott szemmel vártam, hogy magamhoz térjek, és az őrült robaj, megszűnjön a fülkagylómban.

4. rész.

- Gladiátor voltál az arénában! - tolult az agyamba.
Mégsem bántam semmit, a legjobb alkalom volt, hogy Letoval leszámoljak. A lelkem meg mit számított akkorra már, kemény acélkéreg- dobozt növesztettem, abban csörömpöltek a szilánkjaim.
- Agyonverted! -Jess sírt.
A látásom addigra kitisztult, és az adrenalin is lecsillapodott bennem.Már csak egészen enyhén remegtem, a hányinger viszont erősen mardosott. A fiú arca maszatos volt, Leto vére az ujjain.
- Nem engedték meg, hogy vele menjek a kórházba!- hüppögte, tetézve a nyomoromat.
- Eltörted az arccsontját, hogy fog kinézni ezután? - A düh kezdett elhatalmasodni rajtam, féltem neki ugrok.
- Tűnj most el gyorsan, mielőtt te is kapsz egy párat tőlem!- szűrtem a fogaim között. A fiú tekintetében szemrehányás csillogott, azt szerette volna, ha én maradok alul.
- Ennyire szereted?
- Szeretem képzeld, miatta loptam! Úgy csináltam, hogy lebukjak, azért, hogy vele legyek idebent is!
- Te bolond vagy!
- És most majd, másik börtönbe viszik! Nem fogom kibírni nélküle, nem fogom!
- Elmondjam részletesen, hogy mit tett velem a kis szerelmed és a barátai, akarod hallani? Mégis mit vártál, hogy majd hagyom magam megnyomorítani, hogy vele maradhass?! - Elkaptam a karját és odarántottam a szék mellé. Belemarkoltam a szőke tincseibe és magamhoz húztam a fejét. Térdre rogyott előttem, egészen berántottam a két combom közé. Szorítani kezdtem a felső testét a lábammal. Döbbenetemre, óriási vágyhullám vágott rajtam keresztül, ami biztosan, hogy megrázta őt is.
- Összevissza hazudozol!Miért vagy rám ennyire érzékeny, ha őt szereted?- A kezem az arca két oldalához tapadt, nem tudott máshová nézni, csak rám.
- Nem vagyok!- Ekkor hajoltam a vaskosan szexi szájához és nyomtam be a nyelvem.Brutálisan, és erőszakosan. Puha volt az arca, szőrtelen, a karcsú teste, pedig péniszállító.Annyira felizgatott, hogy azt hittem menten belepusztulok. Amikor a legjobban nyögdécselt elszakítottam tőle a szám és a szemébe néztem, ami ködös és vágytól telt volt.
A szempillái nagyokat rebbentek, ne tudjátok meg, hogy tudott nézni!
- Tűnés!- kiáltottam rá, majd meglöktem az ajtó felé. Az őr vigyorgott amikor Jess megszégyenülve kikullogott.
- Ebből még románc lesz - jópofizott, ami miatt legszívesebben behúztam volna neki legalább egyet.

*

Egész éjjel bizseregtem, Jess valami mélyről feltörő szexuális vadságot hozott elő belőlem. Minden porcikám szexet akart. Amikor Roberték nekiálltak az éjjeli műsoruknak én is felnyögtem egészen halkan, a kezem között forrón csúszott a péniszem.
Szánalmas volt az önkielégítés, de nem bírtam volna ki máshogy. Lányokra gondoltam, szőke hajakra, buja cicikre, mégis, csak akkor lett igazán jó, amikor Jess csókját idéztem fel és arra gondoltam, milyen lenne vele másodszor...
Gyűlöltem magam utána, megfogadtam, soha többé nem érek fiúhoz, nem fogok biszexként kikerülni a sittről!

*

Mindenféle őrült gondolat jutott eszembe abban a nagy részlegben ahol a telefonalkatrészeket összeraktuk. Vágyak, érzések tobzódtak bennem, néha ételek ízei jutottak eszembe, amikről odabent csak álmodozhattam. Sosem hittem volna, de város illatára vágytam, az autók zajára, jönni- menni, nézelődni.
Szabadon.
Monotonság, a legrosszabb volt abban a munkában, összeilleszteni az alkatrészeket kattanásig, majd jöhetett a következő. Őrölte az idegeket.
Semmi sem úgy alakult, ahogy hittem, csupán az életveszély szűnt meg amit Leto jelentett, de annál az egyhangú, bezárt létnél, még az is jobb volt.
Halottnak éreztem magam, és amikor harmadszorra ébredtem svábbogárral a karomon, úgy voltam vele, hogy nem is szabad semmi szépre gondolni! Annyira rút és undorító a hely, hogy még azt sem szabad.
- Deron jöjjön, látogatója van!- Remegtek a combjaim a zsibbadástól, de mentem, az ügyvédem nem várt jó hírrel.
- Még két hónapot biztosan bent kell maradnia!- A nyakkendőjét igazgatta, és valóban gondolatban az ujjaim a nyaka köré szorultak.
- De nem ezt ígérte! Az mondta kimehetek óvadék ellenében nemsokára, a tárgyalások megkezdéséig biztosan! - Üvölteni szerettem volna.

- A vádiratot még csak most juttatták el a megyei bírósághoz.
- Na idefigyeljen-álltam fel a székről és hajoltam mélyen az asztal fölé, közel kerülve a negyvenes éveiben járó, közepes testalkatú fazon arcához. - Elég pénzt kapott tőlem ugye, Seldon?
- Nem kell annyira felbőszülnie, én mindent elkövetek... - Körülnéztem, az őr a beszélő előtt háttal állt, egy pillanat alatt az ügyvédem mellett teremtem, szorosan magam mellé húzva őt.
- Ide figyelj barom! Ha két héten belül nem leszek szabad, neked véged! De előtte megbaszlak!-a kezem satuként szorította a férfi péniszét, aki egészen elsápadva tátogott.
- Ha pedig bármi olyant teszel, ami nem tetszik, vannak fényképeim rólad, azzal a fiatalkorú lánnyal vagy rajta. Hány éves is mondd csak? - ekkor már a golyóit markolásztam.
- Engedjen, vagy kiáltok az őröknek - hápogta. - Befogod, vagy a képek még ma a feleséged postaládájába, és az internetre kerülnek!
Befogta.
Mint a főtt rák, olyan képpel távozott. A tenyerem bizsergett, annyira szét tudtam volna verni valamit... Az a napom, már akkor éreztem más lesz, mint a többi.

*

Jess nagy szemekkel és enyhén remegő testtel nézett rám a folyosón, az egyik nagydarab rabhoz túlságosan közel állt, enyhe kifejezés, hogy piszok dühös lettem miatta.Fogalmam sem volt miért, mégis tomboltam belül.
A dolog nem hagyott nyugodni, még kétszer elmentem ugyanarra, láttam, hogy a fiú tekergeti a testét, felkínálkozik. Úgy beszélt, hogy tudta a másik, minden kis mozdulatát lesi.Gesztikulálás közben annyira felfelé nyújtotta a karját, hogy kivillant a hófehér bőre a hasán. Próbáltam nem foglalkozni a dologgal.
- Úgy mászkálsz egész délután, mint egy felbőszült vadkan!Mi van veled mondd?- Robert egészen közel állt hozzám, az aggódása őszintének tűnt.
- Semmi, az ügyvédem felbosszantott.
- Nem jó híreket hozott?
- Hát nem igazán, a feleségem beadta a válópert, és más cécós dolgok is vannak...
- Már régóta akartam kérdezni, hogy rám is haragszol-e amiért... - mindketten belevörösödtünk.
- Hallgass! Muszáj előhoznod azt a témát? - megragadtam a felsőjét, pedig egyáltalán nem rosszindulatból kérdezett, a lelkiismeretét akarta megnyugtatni.
- Deron- tette a kezét az enyémre - engedj el!
Meglöktem, és rágyújtottam újra.
- Csak azért kérdeztem, mert...nekem jó volt hozzád érnem!
- Istenem! Csak azt ne mondd, hogy kívánsz, mert átkéretem magam egy másik szobába!
- Nem kell, de kívánlak! Ha bármikor...a szolgálatodra lehetek, csak szólj!
Kimenekültem. Sokkolt a dolog.

*
- Kurválkodsz? - Fújtam a füstöt Jess lányos arcába.
A fazon aki ott legyeskedett körülötte azonnal felszívódott.
- Neked nem kellek, Letot áthelyezték, akkor miért nem flörtölhetek akivel akarok? - A szemei úgy bámultak, mint valami ribancnak. Tele voltam brutalitással, ami napok alatt gyűlt bennem össze.
- Mert. Nem engedtem meg! - Nem tudom miért válaszoltam ekkora baromságot.
- Kérj bocsánatot!-Léptem mellé.A fejét rázta.- Nem, nem fogok!
Füttyök, és taps.
A folyosón tartózkodók derültek azon, ahogy belepréseltem a falba a fiút, és elkezdtem csókolni. Amikor a legjobb volt, és amikor éreztem mindene olvad, akkor engedtem el.
- Gyere a mosdóba! - Majd elindultam előre, nem nézve senkire.
Követett lassan, nem ellenkezett.
Alig vártam, hogy behúzzam az üres fülkébe, és a számat a testemmel együtt neki préseljem. Amikor végre ott volt velem, a csípőm ritmikusan nyomódott neki, mintha dugnánk, a kezeim a fenekét markolták, a pompás kis félgömbjeit gyűrték.
Akartam érezni őt.
Félredobtam mindent, átszakadt már a gát, ami visszatartott volna attól, hogy vele legyek.
- Légy nagyon jó fiú Jess, és szopj le!Pont úgy csináld, mint Letonak szoktad! Megértetted?
Jess akár egy kis mártír térdre ereszkedett, én pedig toltam is le a nadrágom az alsóval együtt. Jess a combjaimat simogatta, előbb csak bámulta a szőrrel körülvett péniszemet, amitől az még keményebb és tüzelőbb lett.
Majd végre a kezébe vette a lüktető forróságomat és húzogatva a bőrt merítette el a szopós kis ajkai között a makkomat. Előbb csak forgatta a szájában, körkörösen járt rajta, az árokrészre többször rászorítva az ajkait. Olyan volt, akár egy rezgő gyűrű, amikor mormolt is mellé.
Közben az egyik kezével a herém mögötti résznél nyomogatott- a gátnál-, amitől a gerincem is elkezdett bizseregni, és az egész alfelem hullámzott a gyönyörtől. Más volt, mint bármelyik nővel életemben, de lehet pusztán a bűn érzése volt, ami édesebbé tette a dolgot.
- Csodálatosan csinálod!- nyögtem fel. Nagyon izgató volt, de egy idő után többet akartam. A csípőm mozdulni akart, nem bírtam csak állni. Elkezdtem szájba dugni rendesen, levegőt is alig kapott, amikor mélyebbre nyomtam a péniszemet.
Éreztem, hogy hamar el fogok élvezni, túlságosan jól esett, nem bírtam húzni a dolgot, hiába szerettem volna.
Amikor már mindenhol feszített, megfogtam a férfiasságom és belevertem minden spermát Jess szájába. Nyelte is, folyt is a szája sarkán a fehéren sűrű anyag, rettenetesen élveztem minden pillanatot.
Jess remegve állt fel az akció után, látszott, neki is szüksége van a kielégülésre.
Simogattam a testét, kemény volt és sóhajtozó a karjaim között.
Kibontottuk egészen a férfiasságát, feltárult a szőrtelen ágyéka.
- Verd ki magadnak! - Követeltem miközben csókoltam a kecses nyakát, a vállát, minduntalan visszatérve a szájára, ahol még érezhető volt a sós ízem. De épp ez adott az egésznek egy egészen perverzül intim hangulatot.
Nyüszített, amikor a heréjét simogattam, a másik kezemet vágyakozva húzta a hímvesszőjére.
- Szeretném... - kérte rekedten. Megkönyörültem rajta, kivertem neki gyors tempóban, miközben végig csókoltam őt.
Nagyon jó volt hallani a nyögéseit, amikor a spermája elöntötte a kezemet, megint kezdtem a dologtól bekeményedni.
Mielőtt távoztunk volna a helyiségből, megkérdeztem Jesst:
- Mit kell tennem, hogy ma velem aludhass?

Lefizettem, akit kell és a villanyoltás előtt végre Jess belépett a szobába, egy csomó holmival megpakoltan, mint kiderült ugyanis, onnantól kezdve a szobatársunkká is vált!
Folyt. köv.

2012.06. 30.
Szavazz Te is!

Átlag: 8.44 pont (110 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#19 feherkalman1 2017. 03. 23. csütörtök 18:23
Igazad van Génius
#18 ivol 2016. 06. 2. csütörtök 09:26
A börtönben mindig minden más. Másként viselkedünk a körülmények hatalmától körbe falazva és a bennünk lévő feszültségeket próbáljuk levezetni az adott lehetőségek között. Az írás jól tükrözi ezeket a dolgokat és a homoszexualitás elítéltsége is kitűnik, amely emeli az extra megaláztatást, emelve az élvezetünk nagyságát. Jobbára erőszakos emberek, erőszakkal összezárva csak erőszakot szül.
Szóval jó írás volt.
#17 ukmukfukk 2014. 05. 25. vasárnap 18:12
Ez a rész is szuper.
#16 Sierra 2014. 02. 13. csütörtök 11:33
Igényesen, nagyon jól írtad meg ezt a sorozatot, le a kalappal. Mivel a téma távol áll tőlem, jobban tudom "kívülállóként" olvasni. Olvasás közben az jutott eszembe, hogy érdekes lenne megírni ezt a történetet például külső szemlélő szemszögéből, hogy pl. egy kukkoló őrnek miért izgalmas ez, illetve az erőszaktevő szemszögéből, hogy miért kell az erőszak, ha megkaphatja önként is.
#15 papi2007 2013. 09. 9. hétfő 08:52
hihető
#14 tutajos46 2013. 08. 2. péntek 06:58
A jóból soha nem elég, de az nő legyen.
#13 axelley 2013. 06. 15. szombat 13:04
Ez is tetszet, Gratulálok! Tudod mi kell az igényes olvasóknak.
10 pont
Elkezdem olvasni a többi történeted is.
#12 gaborthefirst 2013. 05. 19. vasárnap 11:29
Az egy baromság, hogy jóból is megárt a sok. smile
#11 Aelm 2013. 05. 19. vasárnap 08:37
Beküldtem az 5. részt...jó sok szex van benne. smile
#10 Aelm 2013. 05. 19. vasárnap 08:36
Nem szoktam használni azt az emailcímet...De köszönöm szépen.
#9 genius33 2013. 05. 16. csütörtök 18:44
Annyira nem bejövős nekem ez.
#8 gaborthefirst 2013. 05. 16. csütörtök 17:28
Aelm: ez az írásod, sorozatod tetszik a legjobban (amit ismerek). A történet annyira jó és olyan jól megírtad, hogy közben többször eszembe jutott, hogy ha producer volnék megfilmesíteném, persze nagy költségvetésű amcsi filmre gondolok. smile

Szerintem sem vagytok vetélytársak author04-el. Ti két külön világ vagytok, nem lehet, és nem is kell (én nem is tudnám) eldönteni melyikőtök jobb. Mint BMW és Mercedes. Sokban különböztök, de egy kategória, méghozzá prémium kategória vagytok mind a ketten (bocs a hasonlatért, nagyon szeretem az autókat). Nincs abszolút legjobb, ezért nem is kell versenyeznetek, és az olvasókkal is ez a legjobb, ami történhet.
De ez nem ízlés kérdése, ha valami jó, azt ízléstől függetlenül el kell ismerni. És aki az írásaidról mást mond az hülye vagy irigy. Jól teszed, hogy nem foglalkozol velük, az idő téged fog igazolni, rájuk senki nem fog emlékezni.
Köszönöm Aelm.
Szia!
#7 author04 2013. 05. 16. csütörtök 17:20
Kedves Aelm!
P.s.: Teszem mindezt - mármint a fejbevágást - jobb meggyőződésem ellenére, mert bár még férfival szemben sem alkalmaztam soha életemben fizikai erőszakot - leszámítva az akkor még kamasz fiamnak adott, egyébként nagyon jól sikerült egyetlen pofont (mentségemre szolgáljon, hogy csúnyán beszólt, nekem elöntötte a sz@r az agyamat - néha velem is előfordul -, utólag persze igyekeztem kidomborítani a pofon nevelő célzatú, mondhatni makarenkói jellegét - de lehet, hogy veled kivételt tennék! No, üdv!
#6 author04 2013. 05. 16. csütörtök 17:04
Kedves Aelm!
Üzenetedet köszönöm, de félreértés ne essék: nem akartam szemrehányást tenni - miért is? - sem fölöslegesen háborgatni - épp elég dolgod van! - még kevésbé egy irodalmár véleményét kérni egy műkedvelő szösszeneteiről. Mindössze annyi érdekelt volna, hogy nőként miként tudod ennyire hitelesen ábrázolni a homo kapcsolatokat, mikor még - igaz. kétgyermekes és hetero - férfiként nekem sem mindig sikerül. Ha erre csak azt mondod, hogy "Hja kérem, itt kezdődik a tehetség!" akkor egyszerűen fejbe váglak, oszt annyi.
Más. A honlapodon láttam egy mckinnell@freemail.hu címet, oda küldtem néhány Vittorio Caevelli képet, melyek meglehetős inspirációt adtak a történeteimhez. Ha téves a cím, vagy ha közömbösek a képek, akkor tárgytalan, és kérlek, ne tekintsd hiábavaló zaklatásnak. Üdv.
#5 Aelm 2013. 05. 16. csütörtök 16:30
Illetve ezért is nem járok ide, mert említettem, erotikus fordítások, történeteket nem olvasok - eltelítenek sajátjaim, mert rengeteget írok-,és más egyéb, versek, se novellák,se egyéb nincs az oldalon, ezért VIP sem kell.Tehát nem igen vagyok jelen.De egy igazi írónak ugye vannak más jellegű írásai is, ha máshol van versed, novellád, regényed, akkor jelezd levélben, ott lehet tudok véleményt mondani, biztos nem kell tagság ahhoz,hogy szólni tudjak hozzá.
Ölelésem.
#4 Aelm 2013. 05. 16. csütörtök 16:18
Kedves Author, nem értem és nem tudom, miről beszélsz.Ha segítséget véleményt szeretnél tőlem kérni,akkor írj a seamiller@citromail.hu-ra,az a levélcímem él!
Én nem kaptam tőled levelet az egészen biztos.Naponta rengeteg levelet kapok, de nem emlékszem a tiédre.
Vetélytáts...nézd, nem igen értem miről beszélsz.Egyszer már több hónapja ha jól emlékszem beleolvastam a történetedbe, aranyos, de nem tartalak vetélytársnak. Nekem más stílusom van,máshogy és másként írok.Tehát ezzel kapcsolatosan nincs miről beszélnünk.
Verseket is írok,és naponta olvasom költőtársaim,írótársaim verseit és nagyon sok tetszik.Nem vetélytársaim,hanem alkotótársaim.

Azt gondolom van egyéni stílusom, tehetségem, az írásaim jók,ezért nem érdekel a 11 darab 1-es amit ma történeteimre nyomtak.
(Kíváncsi lennék hány ip-rőlérkezett.)NAGYON SOK OLVASÓM,AMIÓTA ÍROK,KÖVET, MERT PONTOSAN TUDJÁK,MIT KAPNAK.Volt már,hogy belinkeltem valamit és megnyertem egy versenyt, mert rám szavaztak mindannyian,ide is hívhatnám őket hogy nyomjanak rám már egy tízest,de nem érdekel a dolog.

Kevés igazi olvasó szavaz, de azt gondolom,aki elolvassa akár ezt a részt akár majd a többit és szavaz, az az nem egyest fogadni,idővel a pontszám elnyeri a méltó magasságát.Máshol én nem tudok reagálni, mint mondtam, nekem nics vip tagságom, se több nevem.Ha nem hiszed kérdezd meg a történeteket, az én ip címmről nincs vip tagság, tehát nem tudom mit kérdeztél, bem tudok válaszolni máshol.
MEGERŐSÍTÉS PEDIG NEM KELL, EGY IRODALMI OLDAL SZERKESZTŐJEKÉNT PONTOSAN TUDOM MI A JÓ ÉS MI NEM,MI a gagyi és mi nem.Mi a minőség,és a tudás.A sorozatom jól van megírva, aki pedig azt mondja nem, annak más ízlése,vagy hazudik.Több száz olvasóm szerette ezt a történetet,és várták a folytatást.

Azon kívül két gyerek anyja vagyok,több oldalon van hivatalos elfoglaltságom, mellette több sorozatot, regényt, verseket írok,saját blogot vezetek, nem nagyon szoktam ide látogatni, főleg idő hiányában,és hát őszintén megmondom, nem igen szoktam erotikusokat olvasni, én annyit írok,hogy kitöltenek, és a rengeteg vers olvasása mellett, erre már nekem nincs időm, se érdeklődésem.
ÜDVÖZÖLLEK.
#3 author04 2013. 05. 16. csütörtök 12:44
Kedves Aelm!
Szerettem volna egy-két dologban - szerzőként - a véleményedet kérni, de mindeddig elzárkóztál előlem (akár kommentről, akár a honlapodra címzett e-mailről lett légyen is szó), ennek megfelelően nem erőltetem tovább a dolgot, soha nem volt szokásom másokra rátuszakolni magam. Más kérdés, hogy én minden esetben reagálok a hozzám címzett értelmes hozzászólásokra, még ha kellemetlen igazságokat is mondanak ki, lásd gaborthefirst hozzám címzett üzeneteit, abban kapok hideget-meleget, elismerő szavakat is bőséggel, de azért egész jól megvagyunk egymással (remélem, ő is így érzi). Nézd, te entellektüel vagy, kiváló alkotói tehetséggel megáldva - ezzel szerencsés módon élsz is -, hála érte neked az olvasóktól (magamat is beleértve). Az egód talán fejlettebb a kelleténél - "érjenek utól, ha tudnak!" stb. - egy kis szerénység talán nem ártana, neked igazán van mire szerénynek lenned, mert az ízlésemnek megfelelő történeteid kiválóak. Ami engem illett: soha nem tekintettem egyetlen - a műfajomban alkotó - szerzőtársamat vetélytársnak, legyőzendő riválisnak, mert számomra az egész nem erről szól. Amit írok, az a lelkemből fakad, a pozitív emberi érzelmek dominálnak, gyűlölöm az erőszak bármilyen formáját. Másutt már említettem, most megismétlem: ha egy történet nem éri el az én normám szerinti 8-ast, nem szavazok, megjegyzést is csak olyan esetben fűzök a nekem nem tetsző írásokhoz, amikor feltétlen szükségesnek érzem (pl. a - hála a Szerkesztőknek! - már az oldalról lekerült pedofil történet). A továbbiakban semmilyen formában nem keresem veled a személyes kapcsolatot, de engedelmeddel, az üzenőfalon továbbra is figyelemmel kísérem az alkotói tevékenységedet. Üdv.
#2 Rinaldo 2013. 05. 16. csütörtök 07:37
Végre ö lett a császár.
#1 Törté-Net 2013. 05. 16. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?