A+ A-

Gillian és Brodick elsö együttléte

Részlet Julie Garwood - Váltságdíj című művéből
Gillian észrevette a táskáját a földön, a sarokban álló asztalka mellett. Arra gondolt, hogy ki kellene venni a hálóingét, de aztán hogyan öltözzön át, amikor Brodick ott lábatlankodik alig pár lépésre tőle, és a szobában nincs semmiféle paraván, amely mögé elrejtőzhetne.
Nem tudta megtenni. Úgy tűnt, a szoba falai egyenesen rázárulnak. Addig hátrált, míg nekiment az ajtónak. Szorosan nekisimult, keze a kilincset kutatta. Csak nyugalom, mondogatta magának, ám lélegzete szaggatottá vált. Mintha nem lenne elegendő levegő a kunyhóban. Nem értette, minél gyorsabban szedi a levegőt, annál kevesebb jut a tüdejébe.
Brodicknak elég volt egyetlen pillantást vetnie rá, hogy lássa a lány páni rémületét. Szidta magát, amiért időt hagyott neki a gondolkodásra. Ez hiba volt. Odament hozzá, fejét lehajtotta, hogy Gillian a szemébe tudjon nézni, majd gyengéden lefejtette a kezeit az ajtóról. A lány lihegése erősödött, míg végül úgy hangzott, mintha valami kürtös állna vele szemben.
- Akadt egy kis gondod, édesem, ugye?
A férfi hangjából kicsengő élvezet felbosszantotta a lányt.
- Nem kapok levegőt - pihegte. - Igazán mutathatnál egy kis együttérzést.
Erre a férfi egyenesen a képébe nevetett. A kőszívű viselkedéstől meghökkenve, Gillian meg is feledkezett rémületéről.
- A félelmem téged mulattat, Brodick?
- Igen, de ennek ellenére szeretsz engem, nem igaz?
Kezét a lány csípőjére csúsztatta, magához húzta, miközben szája birtoklón lecsapott a szájára. A lány teste megfeszült, dermedten simult az övéhez, de Brodick nem sietett, nem követelőzött. Hosszú percekig ízlelgette az édes ajkakat, míg érezte, hogy Gillian ellazul a karjaiban.
Szeretett volna szerelmet vallani neki édes, szerelmes szavakkal, hogy Gillian is tudja, mennyire szereti, de nem tudta, mit mondjon. Soha nem tanulta a gyengéd csábítás mesterségét. Harcos volt, vad és pogány, ahogy Laggan atya is mondta, és életében először kívánta, hogy bárcsak ő is ismerné azokat a költői szavakat, amelyeket Ramsey oly könnyedén használ.
Áldozatot hozott a lányért. A lassú tempó új volt neki, ugyankor fontos és szükséges, hiszen Gillian még ártatlan, és tudta, mennyire fél a rá váró ismeretlen élménytől.
A férfi őrületbe kergette simogatásával és édes csókjaival. Elszakította tőle a száját, hogy megmondja neki, ne gyötörje tovább. Majd beletúrt a hajába, közelebb húzta magához a fejét, és szája szomjasan kereste a férfi száját. Türelmetlenségének meglett a jutalma. A férfi éhesen csókolta, nyelve simogatott és csatázott, és Gilliannek hirtelen bizseregni kezdett a bőre. Szíve hevesen dobogott, gyomra megremegett, és bele kellett kapaszkodnia a férfiba, nehogy összeroskadjon.
Teremtőm, ez az ember aztán tudja, hogyan kell csókolni! Türelmetlenül közelebb fészkelődött hozzá, megadva ezzel a bátorítást, amelyre szüksége volt. Brodick tovább kóstolgatta szájával, miközben gyorsan megszabadította ruháitól. Gilliant annyira elborította a szenvedély, hogy észre sem vette, mi történik vele, míg Brodick az alsóruháját nem kezdte lehúzni róla. Megpróbálta ellökni a kezét, és rászólni, hogy várjon, amíg bebújik a takaró alá, a férfi azonban egy pillanatra sem hagyta abba a csókot, miközben szorgosan rángatta a ruháit. Mire Gillian levegőt vehetett volna, hogy kikövetelhesse, várjon még, már túl késő volt, és ő ott állt mezítelenül. Fel nem foghatta, hogyan sikerült a férfinak a cipőjét és a harisnyáját is levennie úgy, hogy ő észre sem vette.
Közben Brodick maga is levetkőzött. Erre Gillian csak akkor döbbent rá, amikor a férfi nyersen átkarolta és magához szorította. Brodick felnyögött, amint a puha női kebel hozzányomódott. Gillian felsóhajtott, amint megérezte a felhevült férfitest forróságát.
A keze hirtelen mintha mindenhol ott lenne a testén. Mintha egyszerre simogatná a vállát, gerincének finom vonalát, selymes combját.
Csókjaik egyre vadabbá váltak, és amikor szétváltak, mindketten még többre vágytak. A férfi erősen megragadta a vállát.
- Felgyújtod a tüzemet - suttogta rekedten.
Gillian nem tudta, hogy ez jót vagy rosszat jelent, de nem is törődött vele. Átkarolta a férfi derekát, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta, beleadva mind azt a szenvedélyt, melynek lángja ott lobogott benne.
Brodickot mélyen megrázta a lány szenvedélye. Soha senki nem reagált még így a közeledésére, mint az ő édes asszonykája. Arcát Gillian nyakába temette, mélyen beszívta finom, nőies illatát, és ha kell, megesküdött volna, hogy ennél közelebb már nem kerülhet a mennyországhoz.
- A fenébe! - suttogta. - Lassabban kell haladnunk.
- Miért?
Nem volt könnyű összeszedni a gondolatait, hogy válaszoljon neki.
- Mert azt akarom, hogy tökéletes legyen neked.
Gillian megsimogatta a hátát. A férfiból áradó erő kis híján megsemmisítette. Érezte a megfeszülő izmok játékát a bőr alatt, és Teremtőm, a testéből áradó forróság, amint ott álltak szorosan összefonódva, annyira felgyújtotta, hogy semmi mást nem akart, mint még közelebb kerülni hozzá, és hagyni, hogy felkavart érzései átvegyék teste felett az uralmat.
- Már így is tökéletes - súgta vissza. - Vigyél most az ágyba!
A gyönyörű zöld szem elpárásodott a vágytól. Brodick magával roppant elégedetten - hogy neki is sikerült úgy felgyújtania asszonyát, ahogy ő maga lángolt a közelében - karjába emelte Gilliant, és az ágyhoz vitte.
A lány keze reszketett, míg megfogta a férfi arcát, hogy újra a száját keresse. Brodick akkor sem hagyta abba a csókot, amikor letépte az ágyról a takarót, és asszonyával a karjában lerogyott rá. Majd gyengéd óvatossággal a hátára gördítette, és testével takarta be testét. A bársonyos bőr érintésétől majdnem elvesztette önuralmát, és a mohó vágy egész testét megrázta. Az ágyhoz szegezte szerelmét, de két kezére támaszkodva felemelkedett valamelyest, nehogy súlya agyonnyomja a lányt. Gillian káprázatos haja szétterült a párnán, és amikor Brodick felemelte a fejét, hogy az arcába nézzen, látta, hogy mosolyog.
- Pontosan ott vagy, ahol tudni akartalak, Brodick-
- Nem, édesem. Te vagy ott, ahol tudni akartalak. - Ezzel csókolgatni kezdte a nyakát, miközben még egyszer megpróbált valamit felidézni azokból a szerelmes szavakból, amelyek kedvére tehetne hitvesének. - Meg vagyok elégedve veled, Gillian.
A lány félrehajtotta a fejét, hogy a férfi jobban hozzáférjen a nyakához, és megremegett, amikor az megtalálta azt az érzékeny pontocskát pontosan a füle alatt.
- Mondd meg nekem, mit szeretsz! - parancsolt rá nyersen a férfi.
- Téged. Téged szeretlek - sóhajtott Gillian a vágytól elfúló hangon.
Brodick folytatta a gyengéd kínzást, míg Gillian kis híján belepusztult a csókok és simogatások keltette vágyba. Lába a férfi lábára fonódott, keze pedig vándorútra indult a hátán, élvezve a kemény férfitest érintését. Hogyan lehet valaki ennyire erős és gyengéd is ugyanakkor?
A férfi érintése egyre követelőzőbb lett, és sokkal intimebb tájakat járt be, kiragadva ezzel Gilliant az édes kimerültségből. Ura keze a combját simogatta, majd beóvakodott a két comb közötti forróságba is. A lány kis híján leugrott az ágyról. Megpróbálta ellökni a tolakodó kezet, de a férfi egy újabb csókkal szerelte le tiltakozását. És addig folytatta ezt a gyötrően édes szerelmi játékot, míg a lány is reszketni nem kezdett a vágytól.
Gillian belekapaszkodott ura vállába, és vad szenvedéllyel csókolni kezdte. Minden vágya az volt, hogy ő is kielégítse a férfit, de nem tudta, mit is kellene tennie, és képtelen volt annyi időre összeszedni a gondolatait, hogy megkérdezze.
A férfi ténykedése megfosztotta a józan eszétől, és érezte, hogy önuralma lassan tovaúszik a szürke ködbe. Attól tartva, hogy a belsejében dúló vad indulatok kirobbannak belőle, riadtan felkiáltott.
- Brodick, szabad ezt csinálnunk?
A férfi lassan, ráérősen kóstolgatta a testét, szája forrón tapadt a bőrére, amint végigcsókolta a kulcscsontját.
- Csitt, szerelmem, minden rendben van. Bármit megtehetünk, amit csak akarunk.
Hangja rekedt volt a vágytól. Próbált lassítani az iramon, de ez volt a legnehezebb dolog, amire életében kényszerült. Szíve úgy vert, mintha minden pillanatban ki akarna ugrani a mellkasából. Kemény volt és forró, fájdalmasan lüktetett a vágytól, hogy végre odabent lehessen.
A lánnyal való szerelmeskedés lesz a halála, de az ördögbe is, boldogan fog meghalni.
- Azt akarom, hogy neked is jó legyen - zihálta. Kezével végigsimította a két domb közti selymes völgyet. - Mondd meg, hogy tetszik-e ez neked! - követelte közben.
Alighogy feltette a kérdést, szája rátapadt a lány mellére. Gillian úgy reagált rá, mintha forró, fehér villám csapott volna belé. Lélegzete elakadt, torkából mély nyögés tört fel, körmét a férfi vállába vájta. Szemét szorosan lehunyta, és elhaló hangon válaszolt.
- Ó igen, nagyon is tetszik.
A férfi gyengéden belecsípett a köldök fölött a bőrébe, amitől megfeszültek az izmok. A szaggatottá vált levegővételről meg tudta mondani, hogy ez is tetszik asszonyának.
- Akkor most egyenesen úszni fogsz a boldogságban - jósolta, szándékosan a lány szavait használva, amit annyiszor hallott tőle. Lassan lejjebb vándorolt, és addig simogatta, csókolgatta legrejtettebb pontjait, míg a lány vonaglani kezdett a karjában.
Gillian még a legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy a szerelmeskedés ilyen. Mint ahogy azt sem hitte volna, hogy képes teljesen elveszteni az önuralmát, pedig pontosan ez történt vele. A férfi nem engedte, hogy elhúzódjon tőle, és ahogy szájával szerelmeskedett vele, Gillian egész teste nekifeszült, és a férfi nevét sikoltott, miközben körmével valósággal felszántotta a bőrét.
Reakciója csak olaj volt a férfi tüzére. Nem tudott tovább várni. Magáévá akarta tenni ott és akkor. Keze reszketett, amikor cseppet sem gyengéd mozdulattal szétfeszítette a lány lábait, és elhelyezkedett a két combja között. Szája visszatért a finom ajkakhoz, kezével megragadta a lány csípőjét, és próbált lassan behatolni, azt gondolván, hogy így kevésbé lesz fájdalmas kedvesének. De akkor a lány megmozdult, és ezzel elsöpörte akaraterejének utolsó morzsáit is. Erőteljes döféssel hatolt mélyre, átszakítva szüzességének vékony hártyáját, és egy újabb éhes csókkal fojtva el a halk jajkiáltást. Nyelve a lány nyelvét kutatta, simogatta válaszra várva, és elfeledtetve vele az okozott fájdalmat.
A férfi nem moccant, bár önuralma határán járt, és arcát a lány nyakának hajlatába temetve mély, szaggatott lélegzetet vett, így kényszerítve magát, hogy lassítson. Gilliannek időre van szüksége, hogy hozzászokjon, de az ördögbe is, kis híján megöli ez a mozdulatlanság. Annyira forró és nedves, szoros és tökéletes volt a lány. Brodick tudta, hogy fájdalmat okozott neki, de remélte, hogy a fájdalom gyorsan feledésbe merül. A mindenit, de jó volt benne lenni!
Az éles fájdalomtól Gilliannek egy pillanatra elakadt a lélegzete, de amilyen gyorsan jött a kín, olyan gyorsan vissza is vonult. A belsejében szétáradó érzés megijesztette, ugyanakkor le is nyűgözte. Égett a vágytól, hogy a férfi folytassa, de az nem mozdult, és nagyon úgy tűnt, hogy légzési nehézségei is támadtak. Gillian aggódva gondolt arra, hogy nem sikerült ura kedvére tenni.
- Brodick? - suttogta, és nem is igyekezett elrejteni a hangjából kicsendülő félelmet.
- Minden rendben van, szerelmem... csak ne mozdulj... hagyd, hogy én...á, az ördögbe... megmozdultál...
Gillian finoman megemelte a csípőjét, ám elakadt a lélegzete a döbbenetes élménytől, amelyet a mozdulat okozott. A nyers öröm olyan erővel rázta meg a testét, hogy felkiáltott. Próbált tökéletes mozdulatlanságban feküdni, de nem tudott többé úrrá lenni a belsejében égő szenvedélyen. Újra megmozdult, és az élmény ezúttal még erősebb volt.
Brodick felhördült válaszul. Szilárdan beágyazódott a lány testébe, de még mindig megpróbálta uralni a testének vad követelőzését. Akkor Gillian újra megmozdult, és ő elvesztette a csatát. Önuralma elolvadt, mint a hó a szép tavaszi napon. Lassan visszavonult, majd újabb ostromra indult.
Gillian arra gondolt, hogy ennél csodálatosabb dolog még nem történt vele. Teljesen megvadult, teste felett a szenvedély vette át az uralmat. Ösztönösen feljebb húzta a lábát, hogy még mélyebben magába fogadja a férfit. Minél erőszakosabban tört előre a férfi, annál gátlástalanabbá vált a lány, míg végül agy teljesen kiürült, és nem hajtotta más, mint a kielégülés utáni vágy. Zokogva ismételgette a férfi nevét, szorosan belekapaszkodott, míg a gyönyör első hulláma meg nem rázta testét.
A mindent elsöprő érzés nagyságától megriadva próbálta megállítani, de a férfi nem engedte, hogy megfutamodjon. Minden egyes erőteljes döfésével új tüzeket gyújtott benne. Gillian a férfi nevét sikoltozva jutott fel a csúcsra, és Brodick, csak miután meggyőződött róla, hogy asszonyát sikerült kielégíteni, adta meg magát tulajdon vágyának. Egy utolsó, vad döféssel hatolt még mélyebbre, hogy aztán elszórja magját szerelme testében.
Egy hosszú percig meg sem tudott mozdulni. Nem hallatszott más hang, mint kettejük zihálása, amint próbálnak újra lélegzethez jutni. Gilliant teljesen hatalmába kerítették a történtek. Egy pillanatra sem engedte el a férfit, miközben próbálta lecsillapítani hevesen dübörgő szívét.
Brodick szerette volna elmondani neki, hogy mennyire csodálatos volt vele, de moccanni sem volt ereje. Hallotta a lány suttogását, „Magasságos atyaúristen!”, és felnevetett, de továbbra sem tudta rávenni magát, hogy megmozduljon, ezért megcsókolta asszonya fülcimpáját és maradt ott, ahol volt.
- Azt tudtam, hogy nagyon jó lesz veled, Gillian, de a mindenit, azt nem gondoltam volna, hogy megölsz.
- Ezek szerint boldoggá tettelek?
A férfi újra nevetett, és végre felemelte a fejét és ránézett. Gillian szeme még mindig ködös volt az álélt élménytől, meglehetősen vad látványt nyújtott, és Brodicknak eszébe ötlött, milyen nagyszerű lenne újra szerelmeskedni vele.
- Igen, nagyon boldoggá tettél.
- Nem tudtam... amikor te... és aztán én... nem tudtam, hogy mi... amit mi csináltunk... nem tudtam.
Brodick két keze közé fogta az arcát, és lustán, alaposan megcsókolta. Valahányszor megmozdult, mellkasának szőrzete csiklandozta Gillian mellét, mire válaszul felsóhajtott. A férfi újra megcsókolta, majd az oldalára gördült, és a karjába húzta asszonyát.
A férfi eltöltötte a birtoklás öröme. Nem tudta, mivel sikerült megszereznie magának a lányt, vagy miért szereti őt Gillian, de most már az övé volt. Az asszonya, és egész életében óvni és dédelgetni fogja.
Szavazz Te is!

Átlag: 7.14 pont (51 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 t.555 2017. 09. 2. szombat 00:10
Ez nagyon jó történet!
#10 feherkalman1 2017. 03. 23. csütörtök 18:46
Egész jól sikerült,
#9 tutajos46 2013. 08. 2. péntek 06:59
Várom a következő részt.
#8 papi 2013. 06. 6. csütörtök 15:34
Ez nagyon jó.
#7 Katherine 2013. 05. 31. péntek 16:11
Nekem tetszett.Nagyon jó fordítás és szép a fogalmazás.
#6 Ickx 2013. 05. 16. csütörtök 20:37
Jó, nem nyers, hanem lányregényekbe valóan irodalmi a megfogalmazás. Ettől jó egy fordítás.
#5 gaborthefirst 2013. 05. 15. szerda 20:40
Ez nagyon jó, mind a történet, mind a fordítás remek! Jöhet a folytatás Beth smile gratulálok és köszönöm. 10 pont. Üdv!
#4 Bikmakkocska 2013. 05. 15. szerda 18:26
Nem túl izgalmas, nem kötött le.
#3 genius33 2013. 05. 15. szerda 17:16
Kellemes, jól megirt.
#2 Rinaldo 2013. 05. 15. szerda 07:45
Jó kis történet.
#1 Törté-Net 2013. 05. 15. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?