Popsifantázia

A falu órája reggel 4 órát jelzett mikor Ági és Tamás hazaértek a görög szigetvilágban fekvő Kalimnos szigeti nyaralóba.

– Te jó Isten! Teljesen kivagyok. – mondta Ági ahogy a kulcsot próbálta a zárba helyezni.
– Vagy csak túl sokat ittál. – nevetett Tamás, majd kivette kezéből és könnyedén a zárba helyezte.

A sötét apartmanba lépve Ági megkérdezte a férfit:

– Mondd mit gondolsz Barbaráról?

Tamás, hogy húzza az időt és persze, hogy elegendőideje legyen gondolkozni a válaszon, azt mondta:

– Ó, előbb engedd meg, hogy egy kis levegőt engedjek a szobába! – és keresztül ment a hálószobán egészen a terasz ablakáig és szélesre tárta azt. A kinti könnyőszellőalig lebbentette meg a nehéz függöny drapériát és a szoba fullasztó levegőjére sem volt túlzottan nagy hatással. Ági és Tamás kapcsolata mondhatni meglehetősen nyitott volt, de Tamás tapasztalatból tudta, hogy sohasem bölcs dolog túl őszintének lenni.

– Megakarom dugni a seggét. – gondolta, – Szimpatikus, kedves lány remek alakkal. – válaszolta.
– No igen ezt gondoltam., mondta Ági miközben a hőtőhöz sétált, – a te típusod.
– Ó igen? És mi lenne az? – vágott vissza Tamás.
– Szőke, nagy mellekkel és kevés ésszel. – nevetett Ági aztán kinyitotta hőtőt, hogy benyúljon egy flaska hideg vízért.
– Nos, azért ez így nem igaz... – merengett Tamás, aki Ági szerint egy kicsit gyorsan sietett Barbara védelmére, – Ne légy túl kemény önmagadhoz, nem vagy te olyan buta!
– Ha ha ha – válaszolta Ági némi szarkazmussal a hangjában.
– ... és azok a pompás, telt melleid. – folytatta Tamás. Majd keresztül ment a szobán, Ági háta mögé lépett, köré fonva karját nagy tenyerébe véve annak 92D – s kebleit.
– Ahogy mondtam, pompás, nagy cicik. – miközben cirógatta azokat megérezte a bimbókat, ahogy azok lassan megmerevedtek a tenyerében.
– Tűnés, túl fáradt vagyok és meleg is van a szeretkezéshez.
– Na ne... – kérlelte a férfi.
– Nem, hagyj magamra! – rázta le magáról és kiment a teraszra, kezében a vizesüveget lóbálva. Leült a kerti asztalhoz, hallgatta a hullámokat ahogy azok lent a parton a sziklákhoz csapódtak és a szikrázó csillagokra nézett. Idilli, gondolta. Tamás követte őt:
– Mit gondolsz Márióról?

Márió Barbara barátja volt; magas, kreol bőrőés jóképő, köszönhetően mediterrán őseinek.
– Csinos. – sóhajtotta.
– Te mocskos disznó. – mondta játékosan Tamás, – Le akarsz vele feküdni.