Egy élet, három történet 3. rész - Bosszú

Tudod, azt mondják édes a bosszú, főleg, ha a lelkedben sértenek meg, egy olyan érzést fordítanak ellened, amire az életed is feltetted volna. Pontosan ezt éreztem én is. Megfogadtam, hogy megbosszulom a kizsarolt éveket. Minden reggel ezzel keltem, minden este ezzel feküdtem. Ahol tudtam fájdalmat akartam neki okozni. Mikor elutazott még egy puszit sem adtam, mikor megérkezett akkor sem. Szexről szó sem lehetett, meg is haltam volna, ha hozzám ér. Egyrészt bosszút akartam állni rajta, a sok szenvedésért, lelki fájdalomért, másrészt minél hamarabb szerettem volna megszabadulni tőle. Szerettem volna biztonságban tudni magam és a családom épségét is. Komolyan féltem tőle. Mindig attól tartottam, hogy éjszaka rám töri a szoba ajtaját és . Féltem nem fogadja el a kifogásaimat, mikor elutasítom a szexet, volt, hogy kétszer is hivatkoztam egy hónapban a havira, volt, hogy fejfájásra, gyomorfájásra panaszkodtam. Mindent kitaláltam, csak ne kelljen vele egy ágyba feküdnöm.

Elhatároztam ott fogok neki ártani, ahol a legjobban fáj, amit ha tudna, őrült féltékenységében talán bele is bolondulna.

Elhatároztam, hogy megcsalom.

Abban az ágyban, ahol régen annyi orgazmust éltünk át, abban az ágyban, ami mostanra a szerelmünk megcsúfolásának jelképe lett. Olyan erős volt bennem az elhatározás, hogy egy akármilyen jött-ment pasit is felszedtem volna. Nem volt egyszerű megvalósítani a tervem, mikor itthon volt, akkor minden lépésemet figyelte, még véletlenül sem állhattam szóba senkivel sem.

Egyik nap épp tankoltam a benzinkútnál a központban, valahogy épp egyedül voltam, mikor a másik kúthoz beállt egy fekete autó, kiszállt belőle egy középmagas, napbarnított srác, feszes pólója alatt látszott mennyire kidolgozottak az izmai. Nem túlzottan tetszenek a nagyon izmos pasik, de ezen a srácon önkéntelenül is megakadt a szemem. Végig futott az agyamon, hogyan szólíthatnám meg, de akkor és most, ha beül az autóba és elhajt, soha többet nem látom viszont. Bementem utána az üzletbe, kicsit figyelgettem, járkáltam lestem mikor indul kifelé, hogy épp akkor ejtsem el előtte a papírjaimat, reméltem, hogy lovagias férfival lesz dolgom és segíteni fog egy gyenge nőnek összeszedni a cuccait. Óh, legalább valami sokkal értékesebbre fogadtam volna. Percre pontosan ki tudtam számolni, hogyan reagál. A férfiak olyan kiszámíthatóak. Ez a kiszámíthatóság néha nagyon jól jön. Ahogy akkor is.