Húsvéti szünet

Hogy tehettem ezt?

Hogy hagyhattam, hogy ez történjen?

Mi van, ha valaki rájön?

Mit fognak szólni az emberek?

Mit fog apa és anya szólni?

A fenti kérdések jártak a fejemben. Mind egyszerre. Nem tudtam felfogni, hogy mi történt aznap este. 2005 húsvétja volt. A szüleim úgy döntöttek, hogy két hétre hazautaznak Indiába utaznak nyaralni. Nem sejtettem semmit arról, hogy mi fog történni a távollétükben. A szüleim megkértek, hogy figyeljek a 20 éves bátyámra, Ashrish-ra. Elég közel álltunk egymáshoz, amikor fiatalok voltunk, de amikor 13 éves lett, egyre és egyre csendesebb lett. Azt hiszem ez normális a tiniknél.

Az első hét elég gyorsan, problémák nélkül telt el. A rákövetkező viszont más volt. Kedd este a bátyám és én unatkozni kezdtünk. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a barátaimmal valahol. 7-kor indultam, és 10-et mondtam a bátyámnak érkezési időnek.

– Nekem mindegy. – motyogta.

– Ne játssz egész este a számítógéppel. – mondtam neki. – Nincs semmi házi feladatod?

– Már megcsináltam. – válaszolta.

Leengedtem a hajamat, és egy vörös indiai szárit-szerű felsőt vettem fel, farmerral, és fekete magas sarkúval. A felsőm szűk volt, és pántokkal lehetett hátul összefogni, és ezüstös minta díszítette némi kékkel vegyítve. A dekoltázsomból is sejtetett egy keveset. Egy fekete bindi-t (az indiai nők homlokán látható pötty) rajzoltam magamnak, és kész is volt. Találkoztam a haverokkal, és ittunk pár kört. Az idő gyorsan elszállt, így amikor ránéztem az órámra, láttam, hogy már 10:15 van. Vonakodva, de búcsút mondtam, és fogtam egy taxit. Hazaérve kinyitottam az ajtót, és megláttam Ashish-t, aki a Playstation-ön játszott.

– Mintha mondtam volna, hogy ne játssz egész este.

– Csak most kapcsoltam be.

– Fogadni mernék rá. – mondtam egy grimasszal.

– És neked jó estéd volt? – kérdezte.

– Igen, kezdett jó lenne. De aztán haza kellett jönnöm, hogy veled mi van.

– Nem vagyok gyerek, tudok magamra vigyázni.

Egy darabig még zajlott a beszélgetés, anélkül, hogy levette volna a szemét a képernyőről. Szükségét éreztem egy újabb italnak, úgyhogy megragadtam egy poharat, és apa italszekrénye felé vettem az irányt.

– Meg fogom mondani apának. – mondta nagy vigyorral az arcán Ashish.

– Nem fogod. Kérsz egy kis Bacardi-t? – kérdeztem.

– Naná! – válaszolta.