Ablakban 1. rész

Szavazás átlaga: 6.93 pont (67 szavazat)
Megjelenés: 2001. november 8.
Hossz: 6 390 karakter
Elolvasva: 2 790 alkalommal
Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
Meleg áprilisi nap van, kora délután. Végre besüt a nap az ablakon! A téli hónapokban fémyszegény lakás most végre kellemes hellyé válik. Nagyon szeretek napozni, sokat jártam a... – i strand női napozójába, amíg nem volt meg a kisfiam. Erre persze most nincs lehetőség, de ebben az új lakásban, ahova tavaly nyáron költöztünk, végre ki lehet feküdni a napra az ablak mellett 1 – 2 órára. Itt jó levegő és napfény árad be, nem az a zaj és benzinbűz, ami a Körúti lakás ablakán, ahol alig lehetett ablakot nyitni.
Megpróbáltam a kisfiamat is a napon tartani itt a közelemben, de nem volt hajlandó maradni, mindenáron a gyerekszobába kéredzkedett. Jó, legyen. Én viszont lefekszem napozni az ágyra, amíg idesüt a nap.
Levetkőzöm, csak bugyi és melltartó marad rajtam. Nagyon közel van a szemközi ház, beláthatnak, de nem zavar. Végignyúlok az ágyon, szemben a nappal.
Jóleső érzéssel kenegetni kezdem magam naptejjel, . Végre egy kicsit a saját bőrömmel is törődhetek, nem csak egy pelenkás fiúcska popsijával!
Mindig is valósággal újjászülettem az első tavaszi napozástól. Mintha ki lennék cserélve utána, sokkal derűsebb, tevékenyebb leszek, közérzetem ugrásszerűen megjavul. Úgyhogy mindenképpen érdemes ennyit magamra áldoznom, akkor is, ha a gyerek ezalatt csak magában játszik a biztonságosan elkerített gyerekszobában.
Hmmm... kényelmesen nyújtózom egyet. Nagyon jó itt, de el tudnék képzelni egy még jobb fokozatot is... Jó lenne, ha most itt lenne a férjem, és egymás mellett napoznánk. Sajnos azonban ő nem szereti a napot, azonkívül még órákig nem is várható haza a munkahelyéről. Olyan hosszú így a nap egyedül, csak egy kisgyerek társaságában...
Egyre fokozódik bennem a vágyakozás. Mióta gyerekünk van, alig jutunk egy – egy meghitt, kettesben töltött estéhez. Estére már nagyon fáradtak vagyunk, nem is nagyon kívánjuk egymást. De kora délután, amikor a gyerek elalszik, és én is lepihenek kicsit, gyakran szeretném, ha mellettem lenne valaki... de ez csak álom.
De most itt van velem a nap, és cirógat, mintha egy erős férfikéz volna...
Elönt a vágy. Lassan félrehúzom a melttartómat, simogatom a mellemet. Külön izgalmas, hogy bármikor beláthatnak a szemközti házból. Csak remélni tudom, hogy legalább egy unatkozó öregúrnak szerzek kellemes perceket, és nem egy szigorú asszonyságot botránkoztatok meg, aki még esetleg át is jön, felkutat, és mindennek lehord.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 3 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6.93 pont (67 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2020. október 6. 13:44
#9
Sajnos ilyen élményben nem volt részem.
1
Andreas6
2017. november 11. 05:37
#8
Szívesen segítettem volna...
1
a
A57L
2014. április 3. 06:28
#7
Élvezetes lehetett.
1
p
papi
2013. május 3. 07:43
#6
Mindig élvezet benézni egy idegen ablakon
1
genius33
2013. április 23. 10:16
#5
Fincsiiiii 😀 cuki.
1
zam
2003. február 27. 16:38
#4
Nekem is volt ilyen szomszédasszonyom, csak én már több voltam 10-12 évesnél.
(20-21)
Nekem kivételes szerencsém volt.
Néha-néha amikor találkoztunk , nekem sikerült azt a kicsi pontot megtalálni, amit a béna férjének nem sikerült.
Nekem jutott az NF meg az Ahhh-Ohh .
:-))
1
Buda
2002. október 18. 20:16
#3
Nem lehettem több tíz-tizenkét évesnél, amikor egy hasonló fiatalasszony ugyanezt játszotta el nekem a szemben lévő házban. Ő azt is látta, hogy figyelem, és mindig úgy fordult, hogy minél többet láthassak belőle. Aztán, sajnos, elköltöztünk…
1
cica
2002. augusztus 11. 21:05
#2
hát igen az élet apró örömei:)
1
T
Törté-Net
2002. január 17. 18:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1