Egy lány a buszról

Vidéki srác lévén, kicsit fura volt nekem, mikor felkerültem Pestre. Otthon mindig gyalog, vagy biciklivel jártam iskolába, itt viszont a csodálatos BKV szolgáltatásait használom. Igaz, hogy tömve vannak a járatok, mocskosak és, ha esik az eső, akkor a kocsikban is fel kell nyitni az esernyőt, de megvan a csodálatos tulajdonságuk, hogy úton – útfélen felszállnak olyanok, akiken mindig megakad a szemem. Így volt ez pár éve is, mikor épp hazafele tartottam és szokásomhoz híven olvasással ütöttem el az időt, mikor leült mellém, egy igen dekoratív lány. Nem az a típus, aki után egyből mindenki megfordul az utcán, inkább az a kis, szerény, visszafogottan öltöző, de azért, ha az ember jobban megnézi, akkor egyből látja, hogy felettébb csinos. Ahogy leült mellém, reflexszerűen rápillantottam, majd arrébb ültem, hogy kényelmesen elférjen. Ő rám nézett, mosolygott egyet, majd elővette ugyan azt a könyvet, amit olvastam és megkérdezte, hogy hol tartok benne. Visszamosolyogtam, majd beszélgetésbe elegyedtünk, mint kiderült nem messze volt az albérlete az enyémtől, így 2 hamarabb szálltam le és elkísértem hazafele, miközben folyamatosan beszélgettünk. Nagyon szép mosolygós arca volt, haja egy hajráffal volt hátrafogva és nem sokkal ért lejjebb a vállánál. Füzettartóját keresztezte karjával és szorosan magához szorította. Út közben, többször megemlítette, hogy nem igazán szokott beszélgetni idegenekkel, de nem hagyhatta szó nélkül, hogy pont az a könyvet olvasom, amit ő, mivel nem igazán volt akkor az a tipikus „felkapott” kötet. Mondtam neki, hogy én se vagyok az buszon ismerkedő típus.
Elértünk a házhoz, ahol a lakott, majd mondta, hogy nem-e megvárnám, mert csak felrohan, lepakol és rohan is tovább egy találkozóra a barátnőjével. Miért ne, feleltem neki, majd udvariasságból megfogtam az ajtót, hogy bemehessen a lépcsőházba. Utánam szólt, hogy menjek fel én is, ne itt ácsorogjak. Nem kellet kétszer mondania. Beléptünk a liftbe. Közelebb lépett hozzám, majd vigyorogva annyit mondott, hogy lehet, hogy egy kicsit nyomulósan hangzik, de nagyon helyesnek talál. Tegyük hozzá, hogy nem vagyok egy Adonisz, de viszonylag jóképűnek tartanak. Akkortájt épp nem is borotválkoztam, így elég nagy borostám volt.