Élvezetek konferenciája 3. rész

Ilyen álmos szemeket régen láthattak már az étterem asztalai, mint ahogy a konferencia egyes vendégei meredtek a tányérjuk felé. Ezúttal még a virtuóz szemöldökű kolléga sem kísérelte meg, hogy többfős és többnapos adagot zsúfoljon a tányérjára, és nem is sorakoztatta fel a teljes választékot, talán ha csak rántott szivacsot talál a pulton, azt is szótlanul megeszegette volna.
– Nem történt semmi különös – hallatszott át a minden gömbölyűséggel rendelkező nő hangja a szomszéd asztalokhoz. Egyedül ő volt az a társaságból, aki kisimulva, kipihenten foglalt helyet a reggelihez, és a tojásételek széles skáláját begyűjtötte elfogyasztási céllal. – Kicsit beszélgettünk a fiúkkal, aztán időben lefeküdtem.
– Végül megnézted a melltartót, amit a night clubból csakliztak a kollégák? – kérdezte a lenőtt hajfestését odatolt napszemüveggel takaró kolléganő.
– Nem érdekel, azok a gogós csajok olyan kis, beteges alkatúak, nekem meg egészséges méreteim vannak.
Többen mesélték, hogy a város túlsó végén is jártak, alig bírnak mozogni az izomláztól, mások az éjfélkor kezdődő, kétrészes filmre ültek be egy moziba... A folyosón ébredő kolléga kicsit fájlalta a derekát, más említésre érdemes – a beszámolók alapján – az előző estén és éjszakán nem történt.
A délelőtt hasonló érdektelenségben cammogott.
Délután felbolydult a hotel.
Először csak kettő, aztán egyre több, kihívóan öltözött lány érkezett. Elözönlötték a recepció környékét, hiába volt kiírva egy billegő táblára:

CASTING REGISZTRÁCIÓ
I EM., LIFTTEL SZEMBEN

– Láttál már ennyi kurvát egyszerre? – bökte oldalba Péter a liftbe lépő Andrást, és megnyomta az 1. gombot.

*

A két kolléga többször is végigsétált a castingra várakozó lányok között, akik első alkalommal nem vettek róluk tudomást, második és harmadik körnél – bennfentesnek nézve őket – előnyösebb profiljukat mutatták és rutinosan kidomborították a ciciket, a negyedik séta alkalmával azonban már csak az egészen naivak pillantottak rájuk.
Valahonnan László is előkerült, s egyre többen moziztak a konferencia résztvevői közül ezen a folyosón, ahol egyébként talán sosem járnának.
– Azt mondja a sorvégén a kiscsaj – súgta László –, hogy legalább két óra, amíg bejut, úgyhogy bevállal addig egy-két menetet, ha érdekel valakit.
– Megkérdezted?
– Meg én! Még az árakat is felsorolta. Mi érdekel? Mindent bevállal.
– Ezt nézd meg! – mutatott a sor legvégére Péter.