A+ A-

Szilveszteri buli

 December 31. volt. A hó már tegnap este óta folyamatosan esett, úgyhogy kinézve az ablakon nem is lehetett megkülönböztetni az utakat a kertek hótakarójától. Jó későn keltünk, mert tudtuk, hogy hosszú nap vár ránk. Mint mindig, ma is én ébredtem fel előbb. Imádtam nézni, ahogy alszol... Nem nagyon akartam mozogni, mert a fejed a vállamon pihent. Kinyitottad a szemed...
- Jó reggelt, hétalvó! - köszöntem mosolyogva.
Csak elmosolyodtál és nagyot ásítva nyújtózkodni kezdtél, mint egy kiscica... Szerintem nem is voltál még egészen ébren. Hoppá... Nyújtózkodás közben az egyik mancsod beleakadt meredező férfiasságomba.
- Hmmm... Jó reggelt! - mondtad nevetve és játszani kezdtél vele. Már éppen arra készültem, hogy átkarollak és egy kellemes szerelmeskedéssel indítsuk ezt a szép napot, amikor hirtelen elkaptad a kezed és frissen kipattantál az ágyból.
- Gyerünk! Indulás! - kiáltottad vidáman.
(Uuuuuu... Megőrülök Tőled, Te lány!) Egy percre visszahanyatlottam a párnámra és néztem, ahogy meztelenül teszel - veszel a szobába...
Gyalog indultunk le a városba. Kellemes séta volt. Közben abbamaradt a hóesés is de amerre csak néztünk, a fehér táj látszott. Leértünk az Erzsébet hídhoz. A Duna fölött csípős szél fújt. A kezed olyan hideg volt, mint egy jégcsap, ezért mindig másik oldalamon jöttél, hogy melegítsem fel Neked. Végre egy kis szélárnyékba értünk a pesti oldalon.
- Fffááázom - mondtad vacogva.
Szétnyitottam a kabátomat, Te is a Tiédet és magamhoz húztalak. Ott vacogtál a karjaim között. A melleid hozzám nyomódtak és hideg ide vagy oda, elkezdtem merevedni. Még erősebben átöleltelek és már érezned kellett, ahogy a hasadhoz nyomódik.
- A praclim is fázik - mondtad egy kaján mosollyal és kezeddel kitapogattad és lehúztad a cipzárt a nadrágomon. Elállt a lélegzetem, ahogy a jéghideg ujjacskáid megmarkolták a farkam. Hangosan felnevettél...
- Na, milyen érzés?
Még mindig nem tudtam szóhoz jutni, de szerencsére gyorsan felmelegedtél és most már nem a jeges érintés miatt akadtak bent a szavak. Felemelted a fejed. Sátáni mosoly ült az arcodon, alsó ajkad beharaptad és a szemembe néztél. Közben a kabát alatt egyre gyorsabban csúszkált rajtam a kezed.
- Várnak ám minket az étteremben! - mondtad kajánul és hirtelen elengedted a farkam. Valahogy visszatuszkoltál a nadrágomba és már helyén is volt a cipzár.
- Gonosz dög vagy! - suttogtam a füledbe.
Megfogtad a fejem és a szádhoz húztad.
- Tudom! - suttogtad bele egy forró lehelet kíséretében, amitől egész testemben libabőrös lettem. A végén pedig még egy kicsit meg is haraptad a fülcimpám.
Aztán nevetve otthagytál és elindultál az étterem felé.
- Jössz már?
Nagyot sóhajtottam. (Imádlak Te kis ördög!!!)
Majdnem utolsóként érkeztünk. Egy hosszú sarokasztalnál ült a társaság és nekünk pont a rövid oldalon, a falnál volt a helyünk. Nagyon jól telt a délután. Imádtak Téged a barátaim is, de hát lehetett is Téged nem szeretni...
Az étterem falán mindig voltak eladó festmények, amióta csak ide jártunk de most, talán a várható nagy forgalom miatt, 3 vitrinben régi ékszereket is kiállítottak. Sosem rajongtál az ilyesmiért, de láttam Rajtad, hogy már egy órája szemezel az egyik vitrinnel.
- Gyere, nézzük meg őket! - mondtam és már álltam is fel. De jó volt egy kicsit kinyújtóztatni a lábam. Ahogy felálltam, éreztem, hogy a délután elfogyasztott vörösbor kissé ólmossá tette a lábaim. Odasétáltunk a vitrinhez. Én sajnos nem nagyon tudtam értékelni a látottakat, de azt észrevettem, hogy Te nagyon alaposan megnéztél, többször is visszatérve rá, egy régi gyűrűt, amin valami piros kő volt. Láttam Rajtad, hogy nagyon tetszett. Lassan elszakítottad a tekinteted és visszaindultál az asztalhoz.
A vidám társalgás folytatódott és meglepetten konstatáltam, hogy az üveg, amiből ketten töltögettük a poharunkat, kiürült. Rád pillantottam. A mindig szép nagy szemecskéid most résnyire voltak szűkülve és én gyanítottam, hogy csak a vörösbor hatása lehetett. Ahogy előrehajoltál a poharadért, a popsidnál lejjebb csúszott a farmerod és kikandikált a picike tangád széle alóla.
- Vedd le a bugyid! - suttogtam a füledbe én is egy forró lehelet kíséretében. Az asztalon pihentetett kezeden azonnal végig futott a hideg, a szemeid tágra nyíltak...
- Hogy? - súgtad vissza...
(Imádlak!!! Nem azt mondtad, hogy itt nem lehet meg hogy képzelek ilyesmit... Csak ennyit: Hogy?)
Észrevétlen mozdulattal az asztal alá csempésztem egy kést. Igazi éttermi darab volt. Semmi él, csak a végén egy kis rece... Finoman kihúztam a bugyid oldalsó pántját és nyiszálni kezdtem. Nehezen engedett az erős anyag, de amikor hirtelen megadta magát sorsának, a lendülettől bevágtam a könyököm az asztalba. Ijedten körülnéztem, de senki nem vett észre semmit.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.46 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 deajk2008 2016. 11. 29. kedd 11:05
ez nekem tetszik... 8p
#5 franceska 2012. 09. 20. csütörtök 10:24
Gyengécske, mint a harmat.
#4 cervelo 2012. 09. 20. csütörtök 10:18
Nem a legjobb.
#3 Rinaldo 2012. 09. 20. csütörtök 07:35
Jobbat vártam-
#2 genius33 2012. 09. 20. csütörtök 06:45
Érdekes.
#1 Törté-Net 2012. 09. 20. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?