Szilveszteri buli

 December 31. volt. A hó már tegnap este óta folyamatosan esett, úgyhogy kinézve az ablakon nem is lehetett megkülönböztetni az utakat a kertek hótakarójától. Jó későn keltünk, mert tudtuk, hogy hosszú nap vár ránk. Mint mindig, ma is én ébredtem fel előbb. Imádtam nézni, ahogy alszol... Nem nagyon akartam mozogni, mert a fejed a vállamon pihent. Kinyitottad a szemed...
– Jó reggelt, hétalvó! – köszöntem mosolyogva.
Csak elmosolyodtál és nagyot ásítva nyújtózkodni kezdtél, mint egy kiscica... Szerintem nem is voltál még egészen ébren. Hoppá... Nyújtózkodás közben az egyik mancsod beleakadt meredező férfiasságomba.
– Hmmm... Jó reggelt! – mondtad nevetve és játszani kezdtél vele. Már éppen arra készültem, hogy átkarollak és egy kellemes szerelmeskedéssel indítsuk ezt a szép napot, amikor hirtelen elkaptad a kezed és frissen kipattantál az ágyból.
– Gyerünk! Indulás! – kiáltottad vidáman.
(Uuuuuu... Megőrülök Tőled, Te lány! ) Egy percre visszahanyatlottam a párnámra és néztem, ahogy meztelenül teszel – veszel a szobába...
Gyalog indultunk le a városba. Kellemes séta volt. Közben abbamaradt a hóesés is de amerre csak néztünk, a fehér táj látszott. Leértünk az Erzsébet hídhoz. A Duna fölött csípős szél fújt. A kezed olyan hideg volt, mint egy jégcsap, ezért mindig másik oldalamon jöttél, hogy melegítsem fel Neked. Végre egy kis szélárnyékba értünk a pesti oldalon.
– Fffááázom – mondtad vacogva.
Szétnyitottam a kabátomat, Te is a Tiédet és magamhoz húztalak. Ott vacogtál a karjaim között. A melleid hozzám nyomódtak és hideg ide vagy oda, elkezdtem merevedni. Még erősebben átöleltelek és már érezned kellett, ahogy a hasadhoz nyomódik.
– A praclim is fázik – mondtad egy kaján mosollyal és kezeddel kitapogattad és lehúztad a cipzárt a nadrágomon. Elállt a lélegzetem, ahogy a jéghideg ujjacskáid megmarkolták a farkam. Hangosan felnevettél...
– Na, milyen érzés?
Még mindig nem tudtam szóhoz jutni, de szerencsére gyorsan felmelegedtél és most már nem a jeges érintés miatt akadtak bent a szavak. Felemelted a fejed. Sátáni mosoly ült az arcodon, alsó ajkad beharaptad és a szemembe néztél. Közben a kabát alatt egyre gyorsabban csúszkált rajtam a kezed.
– Várnak ám minket az étteremben! – mondtad kajánul és hirtelen elengedted a farkam. Valahogy visszatuszkoltál a nadrágomba és már helyén is volt a cipzár.
– Gonosz dög vagy! – suttogtam a füledbe.
Megfogtad a fejem és a szádhoz húztad.