A bevásárlólista

Történetünk egy csípős, téli, szombat hajnalon indul, mikor is a reggelihez kellő alapanyagokért leugrottam a közeli kisboltba. Miután felkeltem, felöltöttem magamra a köntösömet, és próbáltam elhessegetni a magányomról szóló gondolataimat, melyek már hetek óta – fél éve nem volt pasim... Ez álmaimban nem így történt, nagyjából minden éjszaka vad, erotikus fantazmagóriáim voltak, s ennek eredményeképp általában sátor alatt ébredtem. Ma sem volt másképp, így hát könnyítettem magamon, s utána sikerrel jártam elhagyatottságom elfelejtésében, majd pedig beöltöztem a hideg ellen, mégiscsak, a január megköveteli a réteges öltözködést. Összeírtam, mit is kéne vennem, majd kiléptem albérletem ajtaján, egyik kézben a kulcsokkal, másikban meg a szatyorral. A lakás nem volt túl nagy, de egyedül élni tökéletesen megfelelt. Csendes környék volt, nyugodtam tudtam tanulni itt – persze csak ha nem az egyetemi könyvtárban töltöttem az egész napomat, ami elég gyakran megesett.
A panelből kiérve megcsapott a dermesztő hideg szél, éreztem, hogy egyből kezd pirosodni az arcom. Jól látható, gőzös párát lehelve igyekeztem az öt perc sétányira lévő közért felé a sötétben. Kihaltak voltak az utcák, csak a szemeteskocsi és a néhány korán kelő nyugdíjas zavarta meg az amúgy tökéletes némaságot. Tudomást sem véve róluk megérkeztem. Betérve a kiskereskedésbe – ami egyébként egy tömbház földszintjének sarkán kapott helyet – azonnal átjárt a kellemes meleg. A bejárat melletti fogasra letettem kabátomat, és sapkámat, de a sálat hagytam. Miközben a havat próbáltam letakarítani cipőmről, az ismert protokoll szerint köszöntöttem az eladót, Magdikát, azt az idős hölgyet, akié a kicsiny bolt volt:
– Szép jó reggelt, Magdika!
Igazán megkedveltem a hónapok során, a fiatalos lendülete és humora mindig feldobott. Soha sem engedte, hogy "lenénizzem", és még a magázásért is küzdenem kellett.
Viszont mikor átázott lábbelimről a pult felé pillantottam, azt üresen találtam. Furcsa – gondoltam – ilyen még nem fordult elő. Beljebb mentem hát, és az egyik fém polcszerkezeten kezdtem kopogni, a nagyobb hangerő végett. Meglepetésemre, mikor kinyílt a raktárul szolváló hátsó kis helység ajtaja, egy húsz év körüli srác lépett ki.