A+ A-

Sztriptíztől hajnalig 1. rész

- Balkezes vagy? - csodálkozott a srác lefelé nézve.
- Dehogy, csak amaz megfájdult - válaszolt a mellette, felhúzott térdekkel ülő, hosszú, feketehajú lány, egy pillanatra sem hagyva abba a nadrág elejének gyűrögetését.
Az alacsony csaj, aki az előbb beengedett, felkacagott mögöttem, mire a tágas nappali egyik sarkában szétterült, négytagú társaság felnézett, és ki-ki egy biccentéssel, mosollyal vagy csupán egy laza kézmozdulattal üdvözölt.
- Tudjátok, miért jobbra gombolódnak a pasi-nadrágok? - kérdezte a körből a másik lány az izgatottság olyan fokán, mintha a megfejtésen múlna a fődíj. - Hogy be tudjuk csúsztatni a kezünket! - Állítását szemléltetni akarta a közelében, tőle balra ücsörgő srác farmerén, ám ehhez előbb le kellett húzni a cipzárt. Odahajolt hát, lehúzta, és bizonyosra akart menni, ezért az egyetlen gombot is kikapcsolta. Visszaült a helyére, és immár akadálytalanul be tudta mutatni, hogyan siklik be egy kisméretű kézfej a nadrágba, még akkor is akadálytalanul befér, ha a bentlakó erre a mozdulatra hirtelen felemeli a fejét, és veszett merevedéssel reagál. A nadrág és tartalmának tulajdonosa nagyokat pislogott, de élvezte a mutatványt.
Úgy láttam, jól indul a buli, bár még hivatalosan el sem kezdődött.
A ház úrnője, a buli szervezője, Tünde még az emeleti szobájában készülődik - mint ezt megtudtam attól a csajtól, aki csengetésemre széleste tárta az ajtót -, és láttam a nyitott garázsajtón át közös barátnőnk, állandó stopposom, Mariann kocsiját is, rajtuk kívül talán csak ez a néhány korai, igen vidám vendég tartózkodik egyelőre a hatalmas házban.
A sliccekhez jól értő lány - ő volt az, aki a közelmúltban úgy utazott négy pasi társaságában, hogy odafelé is kettőt, visszafelé is kettőt lekezelt - mintha csak meghallotta volna a gondolataimat, vagy abból a "korai"-t:
- Nem korai ez még? - Bizonytalanságát demonstrálva, kezét mégsem húzta ki a srác nadrágjából.
- Hagyd már! Ezt csináltam egész úton! - csattant fel panaszos hangon a feketehajú, aki egyelőre csak kívülről markolászta a mellette terpeszkedő fiú farkát. - A főnökömnek az a mániája - tette hozzá magyarázatképpen -, hogy vezetés közben, mármint amíg ő vezet, egész végig húzogassam a dorongját, csak lassan, hogy ne is süljön el és ne is lankadjon le. Még jó, hogy most csak eddig jöttünk.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.33 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 tenzin 2012. 08. 23. csütörtök 00:15
remek
#2 genius33 2012. 06. 1. péntek 06:32
Szép történet smile
#1 Törté-Net 2012. 06. 1. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?