A+ A-

Egy üzletasszony naplója 11. rész

46. fejezet
Ferenc 1.
Hideg, szeles telünk volt Budapesten. Gyűlölöm a telet. Esett ugyan a hó, de szürke latyakos volt minden. A heti egy dugás Lajossal nekem nagyon kevés volt, s már hónapok óta nem tudtam elutazni a fővárosból. A gyerek is betegeskedett, s amint lett volna alkalmam egy pár napos kirándulásra, mindig közbe jött valami. Hol Lajos szülei látogattak meg minket, hol mi őket, hol barátai jöttek látogatóba, hol pedig valami egyéb elfoglaltság. Már tiszta ideg voltam, egyre többet veszekedtünk. Tudtam jól, mi az okozója: férjemet imádtam, a gyereket imádtam, de a konzervatív családi életformát nem nekem találták ki. Ezen kívül szexfüggő lettem az évek során. Akinek nagy az étvágya és meg is kapja, amire vágyik, hamar függővé válik, hasonlóan más függőséghez, alkoholizmushoz, dohányzáshoz vagy drog-függőséghez. Ezt a lélekben kell leküzdeni. Mint a koffeint vagy az alkoholt, úgy igényelte testem nem elsősorban az orgazmust, hanem sokkal inkább a felfokozott izgalmi állapotot, a különös és különleges szituációkat, a kihívást, s persze az illatokat és ízeket. A maszti nem jött be, ezt már tapasztalatból tudtam. Hiába mondtam férjemnek:
- Többre van szükségem.
A válasz mindig ez volt:
- Annál jobban fog esni legközelebb!
Egy keddi napon épp hazafelé tartottam a zöldségestől, vettem egy kis gyümölcsöt a családnak, banánt, narancsot, almát. Már szálltam volna be a liftbe, mikor eszembe jutott Roland, aki itt lakott a földszinten, és akivel volt annak idején egy kis összetűzésem.
"Bemegyek hozzá és megkérdezem, nincs-e kedve este elmenni moziba." - gondoltam.
Csöngettem, de semmi válasz. Még egyszer. S még párszor. A szomszédos lakás ajtaja kinyílt és egy idős férfi szólt rám:
- Rolandot keresi? - Ferenc kedves nyugdíjas volt, már 70 év feletti, néha találkoztam vele a lépcsőházban. - Nemsokára megjön. Látom, didereg. Jöjjön be egy kávéra. Itt megvárhatja.
Ugyan fel is mehettem volna a lakásomba, de a kávé csábítóan hangzott. Valóban dideregtem, hiszen kint az utcán igencsak hideg volt, s rajtam a sötétbarna bunda alatt csak egy vékonya blúz volt, lábaimon fekete harisnya és csizma. Mikor beléptem, megcsapott a meleg levegő. Az öreg jól befűtött. Ahogy öregszik az ember, úgy válik egyre fázósabbá. Tudtam, hiányos az öltözetem, ezért bundám magamon tartottam.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.13 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 07. 18. csütörtök 05:55
Nem rossz.
#2 tenzin 2012. 04. 25. szerda 09:08
durva
#1 Törté-Net 2012. 04. 17. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?