A+ A-

Életem legnagyobb tévedése

Kb. 20 éves voltam, amikor az érettségi utolsó évében tartottunk. Mindig nagyon szerettem játszani a fiúkkal. Mindent sejthetően eléjük tártam, hagy csorogjon a nyáluk. Próbálkoztak is, de sok esélyük nem volt, mert ekkor már volt egy éve tartó komoly kapcsolatom egy nálam két évvel idősebb sráccal. Ő mindig nagyon kedves, aranyos, odafigyelő volt, könnyedén le tudott venni a lábamról. Talán pont ezért is szerettem bele. Pedig előtte inkább a vagány, mindent bevállaló srácok tetszettek, akik amilyen nagynak akartak látszani a haverok előtt, annyira csak a farkuk után mentek. Amióta a mostani barátommal, Pétivel járok, azóta se igazán szoktam le a srácok "izgatásáról". Már párszor szememre is vetette, mert volt már tanúja, nem is egyszer, amikor kigúvadt szemű srácok pásztázzák testhez feszülő ruhám, vagy inkább a testem és én nem is egyszer, de jól rá is játszottam még. De mindig sikerült megbékélnie.
Így indult az a történet is, amit most meg szeretnék osztani veletek.
Két éves érettségi osztályba jártam, ahol a második év első felében még kellett tanulnom fizikát, ami annyira nem ment, hogy az első év végén, még a sok puskázás ellenére is csak pont, hogy át tudtam csúszni a kettes határán. Ezek után a második évben új taktikát dolgoztam ki. Azt kell tudni a tanárról, hogy kb. 50 év fölötti lehetett, olyan átlagos megjelenésű, nekem egyáltalán nem jött be. De az a hír járta, hogy nem veti meg a fiatal lányok idomait, sőt. A taktika! Amelyik nap fizika volt, mindig lengén öltözködtem, néha még a melltartómtól is megszabadultam az óra előtt. És persze az első padba ültem, a tanár orra elé, akinek az asztala még feljebb is volt emelve, így a kellő szögben láthatta, amit kellett. Mindent megpróbáltam, a lehetséges határokon belül. Nem egyszer odamentem hozzá az óra után, hogy itt és itt elakadtam, tudna-e segíteni, kicsit mélyebben hajolva előre, mint azt a helyzet indokolta volna és a hatás nem is maradt el. Néha a mellemen ragadt a szeme és teljesen zavarba jött mikor ránéztem. Volt, amikor véletlen leejtettem valamit és le kellett hajolnom érte, vagy a székemen hagytam a táskám, vagy a mögöttem lévő padon és az asztalon áthajolva nyúltam érte. Mind a két esetben jól szemügyre vette a fenekemet. Így ment a félév végéig, ami után csak azokkal a tantárgyakkal kellett foglalkozni amikből érettségizni akarok. A fizika nem volt közöttük.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.11 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 papi 2013. 09. 28. szombat 07:54
Nem rossz.
#7 genius33 2013. 03. 26. kedd 08:53
Nagyon szuper volt.
#6 sikamika 2012. 05. 1. kedd 06:32
hát jol megirt torténet. valos is?ha igen tényleg ne mond el.
#5 Shavo 2012. 04. 6. péntek 01:40
A nők ijenek, igaz a férfiak meg élnek a lehetőséggel.
#4 v-ir-a 2012. 04. 4. szerda 18:37
hát igen, késő bánat, de tanulni is kellett volna...
abban azért egyetértek, h nem kell megtudnia ezt a férjednek, csak bántanád vele...
#3 sztbali 2012. 04. 4. szerda 18:26
Egyetértek. Az élet kemény próbatételek sorozata.
#2 Rinaldo 2012. 04. 4. szerda 06:29
Mire nem képesek a nők,hogy elérjék a céljukat.
#1 Törté-Net 2012. 04. 4. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?