Életem legnagyobb tévedése

Kb. 20 éves voltam, amikor az érettségi utolsó évében tartottunk. Mindig nagyon szerettem játszani a fiúkkal. Mindent sejthetően eléjük tártam, hagy csorogjon a nyáluk. Próbálkoztak is, de sok esélyük nem volt, mert ekkor már volt egy éve tartó komoly kapcsolatom egy nálam két évvel idősebb sráccal. Ő mindig nagyon kedves, aranyos, odafigyelő volt, könnyedén le tudott venni a lábamról. Talán pont ezért is szerettem bele. Pedig előtte inkább a vagány, mindent bevállaló srácok tetszettek, akik amilyen nagynak akartak látszani a haverok előtt, annyira csak a farkuk után mentek. Amióta a mostani barátommal, Pétivel járok, azóta se igazán szoktam le a srácok "izgatásáról". Már párszor szememre is vetette, mert volt már tanúja, nem is egyszer, amikor kigúvadt szemű srácok pásztázzák testhez feszülő ruhám, vagy inkább a testem és én nem is egyszer, de jól rá is játszottam még. De mindig sikerült megbékélnie.
Így indult az a történet is, amit most meg szeretnék osztani veletek.
Két éves érettségi osztályba jártam, ahol a második év első felében még kellett tanulnom fizikát, ami annyira nem ment, hogy az első év végén, még a sok puskázás ellenére is csak pont, hogy át tudtam csúszni a kettes határán. Ezek után a második évben új taktikát dolgoztam ki. Azt kell tudni a tanárról, hogy kb. 50 év fölötti lehetett, olyan átlagos megjelenésű, nekem egyáltalán nem jött be. De az a hír járta, hogy nem veti meg a fiatal lányok idomait, sőt. A taktika! Amelyik nap fizika volt, mindig lengén öltözködtem, néha még a melltartómtól is megszabadultam az óra előtt. És persze az első padba ültem, a tanár orra elé, akinek az asztala még feljebb is volt emelve, így a kellő szögben láthatta, amit kellett. Mindent megpróbáltam, a lehetséges határokon belül. Nem egyszer odamentem hozzá az óra után, hogy itt és itt elakadtam, tudna-e segíteni, kicsit mélyebben hajolva előre, mint azt a helyzet indokolta volna és a hatás nem is maradt el. Néha a mellemen ragadt a szeme és teljesen zavarba jött mikor ránéztem. Volt, amikor véletlen leejtettem valamit és le kellett hajolnom érte, vagy a székemen hagytam a táskám, vagy a mögöttem lévő padon és az asztalon áthajolva nyúltam érte. Mind a két esetben jól szemügyre vette a fenekemet.